Csak éppen a blogspot sztrájkol, vagy én nem tudom, mit csinál. Felmérgelt, stílusosabban és targaryenesebben szólva felébresztette a sárkányt. Tudom, hogy nem csak velem csinálja, utálom, amikor csak nagy sokára értesülök a kedvenceim frisseiről. Bah. De szó, mi szó: élek én, csak a blogspot nem akarja, hogy tudjátok.
Instinktus
Jól látjátok. Hannibal és Loki.
Ezt nehéz körülírni.
Lényegében egy crossoverrel jöttem, Avengers/Hannibal. Összeegyeztethetetlen ez a két világ? Az! De Gwen nekilódult? Neki! Mert hát kísérletező kedvében volt.
Tehát, páciens!Loki, pszichiátere dr. Hannibal Lecter. Loki halandó, Odin fogadott fia, és a gyilkosa is egyben. Két év után szabadon engedik az Elmebeteg Bűnözők Börtönéből, de a feltételek közt szerepel az, hogy hetente kétszer megjelenjen Hannibálnál. Időrendileg nem tudom megmondani, mikor játszódik, egy olyan holtidőben, ami a Hannibalban nincs benne.
Két ragyogó elme találkozása - ez az, ami megihletett. Gondoltam, beleszagolok a Hannibal fandomba, ha már univerzumot tágítok, de azért fél karral belecsimpaszkodtam Lokiba is. De. És akkor most FIGYELMEZTETÉSEK:
FELKAVARÓ, HORRORISZTIKUS TARTALOM. Bár aki Hannibalt néz, annyira nem fog sokkolódni, de én olyat tettem, ami_
Hannibal szpojler, azoknak akik még a második évad elején járnak.
ÉLETEM ELSŐ HANNIBALJA. OOC GYANÚS, DE RÉMESEN.
Nem slash, elrejtve Hannigram és Thorki.
Szegény Chiltonból tök hülyét csináltam.
Loki meg direkt egy roncs, ja.
♪ Zenemellék: Samuel Barber - Adagio For Strings
"Loki képlékeny. Loki változó, az ő szerepe nem állandó. Hannibal tudja, hogy egy nap elválnak egymástól, a kérdés csak az, miként. Hogy mi lesz Lokiból addigra, és hogy belőle mi marad."
Felnőttbőrben - Richard Harris: Csupa balláb
Igazság szerint nem vagyok egy nagy színházrajongó. Alkalomadtán elmegyek, általában élvezem is az előadásokat, szeretem a színház hangulatát, de nem ez az én fő profilom. Ami a mai témánkat illeti (és ami miatt megint nem írást találtok a blogra keresve, bár ez lehet nem olyan nagy baj, nemsokára lesz az is, ígérem) egy színdarab. A legzseniálisabb színdarab, amit az elmúlt években láttam.
Jó, voltam a szabadtérin, hiszen itt lakom, Szegeden, a Napfény Városában, ahol minden nyáron iszonyatos forróság van és a maradék hajam is kiég. Láttam nagyszabású előadásokat, például a Valahol Európábant, a Dózsát, a Hairt, de... a tegnapi élményem merőben más volt. Hogy miért? Mert a lenyűgöző alakításokat és remekül összerakott élményt egy csapat velem egykorú kamasztól kaptam meg.
Mindenegybe, vidorság és gondförgeteg
Ennek a blogbejegyzésnek egyelőre még én sem látom a végét, de tényszerű, hogy vége lesz, és megpróbálok bele valami értelmet is szuszakolni, hogy mindent elmondhassak, amit el szeretnék. Több dolog is van, amit meg szeretnék osztani veletek, ezek közt akad egy jó adag öröm és néhány olyan tényező, ami elgondolkodtatott.
Tehát, csapjunk bele az összeszedetlenségbe!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)