Briliáns V.

Ugye mondtam, hogy mindjárt jövök az új fejezettel?

Folytatjuk, ahol abbahagytuk; Loki és Tony Tarantinót néznek, cameózik Amora piros melltartója és egy gyorshajtó zöldségszállító teherautó.

Remek résznek ígérkezik. 

V.

Eat me, Drink me

Ténykérdés, imádott európaijához képest Anthony Stark egy sármos rakás igénytelenségnek érzi magát, de ez nem igazán zavarja. Bár megkapja a napi betevő, becsmérlő végigmérését Lokitól, azért látja letaglózóan gyönyörű zöld szemekben a vonzalom apró kis szikráit, és nála jobban senki sem tudja, mekkora robbanást tud okozni akár egy parányi is ezekből.

– Kérsz popcornt? – kérdi, miközben lehuppan bőrhuzatos kanapéjára a másik férfi mellé, aki hátradőlve pötyög valamit a telefonján, végeérhetetlenül hosszú lábait keresztbe vetve (amiken ott díszeleg egyedi bakancsa, hát már hogyne, hiszen csak a szoba legközepén vannak).

– Nem.

– Ne már, Bimbócskám, ennyire nem fog rámenni a csodás alakod.

– De a te arcberendezésed rá fog menni arra, ha még egyszer így merészelsz szólítani. – Tonyt lenyűgözi a könnyedség, amivel a harlemi verőlegényeket megszégyenítő fenyegetés kiszökken Loki szájából, két Messenger üzenet bezongorázása közt.

– Akkor megeszem egyedül, de buknod kell rám akkor is, ha elhízom miattad – von vállat, lopott pillantást vetve Loki mobiljának kijelzőjére. – Te saját magadat állítottad be háttérképnek?

– Úgy sejtem, a te háttérképed is én vagyok, úgyhogy akár romantikus gesztusnak is betudhatod.

– Te minden vagy, csak romantikus nem, Loks, de így szeretlek. – Mindketten megfeszülnek egy másodpercre, ahogy kiejti a „szeretlek” szót, és mindketten ugyanazért. Nehezükre esik elhinni, hogy komolyan gondolta volna. Tonynak fogalma sincs, hogy komolyan gondolta-e. – Ezt a képet már láttam amúgy – üti félre a témát jól leplezett zavarral. – Valami trónuson vonaglasz abban a fotósorozatban.

– Az egy szarvaskoponyákból készült trónus – pontosít Loki, félig bőr, félig szövet nadrágjának zsebébe süllyesztve a telefonját.

– Először a bimbók, aztán már Bambi! Neked nincs szíved.

– Száz százalék polisztirol, Anthony.

– Ezt mondd az állatvédőknek. És az a terpesz, amit némelyik képen produkálsz… kétszer is kiterülhetnék a lábaid közt.

A Loki torkából felkúszó, bársonyos, pajzán kuncogás apró elektromos szikrákat csihol Tony bőre alatt, amiktől a karján és a tarkóján vigyázzba vágják magukat a szőrszálak.

– El tudnálak viselni a lábaim közt – búg, Tony pedig, hogy megelőzzön egy esetleges leteperéses balesetet, a szájába töm egy óriási marék popcornt.

– Jarv, indíthatod a filmet!

– Spanyol nyelven, angol felirattal, uram? – tudakolja az MI kifogástalan brit akcentussal.

– Mi a véreres búbánatért akarnám spanyolul, Jarv?!

– Pár napja komoly ambícióit fejezte ki a nyelvtanulást illetően, Mr. Stark.

Tony egy koszlott trikós, élő Krisztus imitációként tárja szét a karjait kínjában.

– Csak egy kicsit sok és jó nachos-t ettem – magyarázkodik a mellette ülő illatos szépségnek, aki épp rajta röhög szégyentelenül, egyszersmind cseppet sem titkoltan hülyének nézi. – Gyorsan fellángol az érdeklődésem, és el is apad, na. Ezért is vagy te különleges. – Csettintésre komolyodik meg a hangja, ahogy a helyiséget uraló hangulat is, mialatt a gigantikus plazmatévén néger rabszolgák mélabús sora botladozik át egy éjszakába borult erdőn. – Vagy mi. Nekem nem igazán szokásom ez a… körülményeskedés. Randizgatás. De te… mintha megbuheráltad volna az agyamat, és ez azért ijesztő.

A fekete hajú perceken át egy szót sem szól, csak felrakja a karját a kanapé háttámlájára, és hűs, alabástrom ujjaival a másik férfi rövid tincsei közé túr. Tökéletesen manikűrözött körmeivel gyengéden végigkarcolgatja Tony fejbőrét, s bár a szemeiből semmit sem lehet kiolvasni, érintései elárulják, hogy valójában milyen nagy hatással is voltak rá az elhangzottak.

– HOGY ROHADNÁL MEG, TE NYAVALYÁS DISZNÓ! LELŐTTED ROSCOE-T!

Tonyt az oda nem illő férfihang zökkenti ki a kábulatból, ami Lokit finom kényeztetését élvezve hatalmába kerítette, és ami arra bátorítja, hogy csókolja meg őt itt helyben, de úgy, hogy még a szépnagynénikéi is felnyögjenek a sírban.

Nem teszi, pedig borzasztóan akarja. Észvesztően. Jézus akarhatta ennyire a szeretet térhódítását, vagy VIII. Henrik a fiúörökösét. Meg talán a britek az osztódással szaporodó teafiltert.

Hogy milyen fáradt is igazából, amit a korábban megivott alkohol csak súlyosbít, fél óra múlva válik világossá előtte, miután leküldi a két személyre készített pattogatott kukorica adagot, Django és Dr. Schultz pedig nekiállnak hullákat gyűjteni. A feje le-lebukik, a szemét  képtelen nyitva tartani, s hamarosan már hortyog is, arccal Loki vállgödrében, aki betonná merevedett gerincoszloppal ül a helyén, és néz le a férfira, érezve meleg lélegzetét és szakállának szúrását érzékeny bőrén, és noha ez Anthony, EZ ANTHONY, emlékezteti magát, ösztönösen várja a nyakába maró fogakat, a levegőben érzi a fullasztó, klóros párát, maga előtt látja a vérspriccként szertefröcskölő Bloody Maryt.

Tony túl kimerült ahhoz, hogy felriadjon arra, ahogy randevúpartnere homlokának feszíti a tenyerét, és egy mozdulattal átdönti a kanapé másik felébe, ahol kifacsart pózban, felhorkanva landol. Az sem veri fel, amikor Loki felemelkedik ültéből, kikapcsolja a tévét, félbeszakítva egy megkezdett baszdmeget, és néma csendben kisétál a lakásból, eleresztve a füle mellett Jarvis automatikusan suttogósra halkított elköszönését. 

Loki

– Pöpecül áll neked az ezüstcsilivili – véli Amora a Wanda által készített fotósorozat legnépszerűbb darabjait szemlélve betört képernyőjű mobilján. – De azért az arany az, ami mindent ver. – Félreteszi a telefont, és a saját aranyszínű szemhéjtusát megragadva Loki felé perdül forgós székében.

– Ha te mondod, Cherry – vigyorog a férfi, és lehunyja a szemeit, hogy a nő értő keze egy-egy markáns festékcsíkot húzhasson páfrányszín íriszei fölé. Kettesben vannak a női öltözőben, ami Loki ízlésének pillanatnyilag undorítóan rendetlen; a földön ezerszínű sminkpor áttetsző fövenye és egypár rúzsfoltos cigicsikk, a tükröket zsíros ujjnyomok pettyezik, valaki ráadásul még a tamponjait is szétszórta az asztalán. A zenelejátszóból Amora legújabb kedvenc Marilyn Manson száma, az Eat me, Drink me dübörög, amit a nő szórakozottan dúdolgat magában, olykor el-eltévesztve a ritmust, közben kirántja a gumit hanyagul összekötött hajából, és unottan elkezdi átkefélni sokak által irigyelt, kukoricaszínű üstökét.

„But then our star rushes in,

Feeling like a child and looking like a woman

She has been forecast with an

Attempt to kill herself,

But the ending

Didn't test well.”

– Mi a mai program? – érdeklődik Loki, állát Amora vállán pihenteti, úgy figyeli kettősüket a tükörben; egy fekete és egy szőke szépség, egymás szemet gyönyörködtető kontrasztjai.

– Interjú. A Vogue-nak. Nem ebben a csövesszerkóban kéne leülnöm a riporterrel szemben, mi? – bök fekete melegítőjére, ami jó eséllyel ugyanaz, mint amiben reggel futni ment, és alaposan le is izzadt. – Valószínűleg kérdések helyett inkább némi apróval dobálna meg.

– A legkisebb is számít.

– Főleg, ha dákókról van szó. – Kuncogva dől hátra ültében, és túr barátja puha ébenhajába, amit nem átall ördögien össze is borzolni. – Kócos Ribi!

– … Meg a Betörhetetlen Csöves – kontráz a férfi, és fúj egyet, hogy kitessékelje a homlokából elszabadult fürtjeit.

– Az, persze. – Amora sóhajtva megdörzsöli a matricát, amit akkor tépett le félig az asztaláról, amikor Thanos egy igen kellemetlen látogatás keretében zúzódásosra verette Lokit. – Újabban inkább gyáva nyúl. De legalább dögös nyúl – tódítja, és kibújik tréningfelsőjéből, felfedve kerek, piros melltartóba rejtett kebleit. – Playboy nyúl! Csak ne kelljen lóval, meg vén fószerekkel pózolni. Odaadnád azt az izét?

– Kicsit konkrétabban?

– A kék izét, a fogasomról. Gombok vannak rajta.

Loki összehúzott szemöldökökkel lép Amora fogasához, amin több tucat márkás ruhanemű lóg takaros sorban, a nő azonban még mindig nem memorizálta a ruhadarabok hivatalos neveit. Jeggings, ceruzaszoknya, és egyéb cifraságok? Nem. A legtöbb holmiját „izének” és „cuccnak” nevezi, ha pedig már egy ideje hiába keresi őket, vagy épp kényelmetlenek, „kibaszott izének”.

Végül megtalálja a sorgombos, tengerészkék, galléros ruhácskát, amit barátnője kér, és már épp kezdene szörnyülködni az érdektelen durvaságon, amivel Amora magára rángatja a kényes kelmét, amikor Other bedugja hipófakó pihés fejét az ajtón, és közli, hogy azonnali megbeszélnivalója van Lokival. Az a teljességig kifejezéstelen arccal bólint, jóllehet valójában egy Antarktiszről szökött jégtömb tölti ki a gyomra nagy részét, legalábbis úgy érzi. Nem mintha nem számított volna rá, hogy számon kérik rajta a külsős fotózást, még Anthony is figyelmeztette a maga módján, de dacára minden aggályának, továbbra is úgy gondolja, hogy Thanos és az összes csicskása megcsókolhatja a…

– Adj egy cigit – kéri Amorát, aki erre készségesen át is nyújt neki egy szál gyümölcsös bagót, mi több, még meg is gyújtja helyette. – Ha addig élek is, a képébe pöfékelek. – E végszóval kilibben az öltözőből. Other, látva a modell ajkai közt füstölgő cigarettát, kelletlenül ciccegve a kijárat felé indul, próbálván elkerülni, hogy a beinduló tűzjelző mindkettejüket megsüketítse, és Lokit már az is végtelenül elégedetté teszi, hogy legalább ennyi kellemetlenséget tudott okozni a szemétnek.

Odakint szakad az eső; az ősz hivatalosan is egyeduralkodónak tekinti magát New York felett, és megveszekedetten ingázik a tikkasztó meleg és lehűlést hozó, semmiből lecsapó zivatarok közt. Az ereszről mennydörögve zúdul alá a víz az elegánsan kialakított vízgyűjtőkbe, az épület előtt álló autókat Loki épp hogy csak ki tudja venni az esőfüggöny mögül. Hirtelenjében egy teherautó hajt be a parkolóba, a zárt kocsiszekrényen feketéllő felirat szerint zöldséget hozott a székház konyhájára. A jármű a megengedettnél jóval nagyobb sebességgel hajt el a bejárat előtt, kis híján lefröcskölve mindkét férfit némi olajos-saras tócsalével.

– Mennyit kaptál értük?

– Hm? – Loki nem pillant Otherre, az egyik hullámzó pocsolyát tünteti ki a figyelmével.

A fotós összeszűkíti a szemeit bosszúságában, és a kapucnijáért nyúl, amit úgy húz a fejére, mintha elviselhetetlenül fázna. Loki a maga részéről azt is kétli, hogy bármit is képes lenne érezni. Other alighanem a világ nyolcadik csodáját, vagy az évszázad pornófilmjét is felülmúlhatatlan szenvtelenséggel szemrevételezné, és közben plöttyedt rágógumi-lufikat fújkálna.

– A Maximoff-féle képekért, mellesleg örülnék, ha nem adnád a hülyét, még ha túl sok sütnivaló nem is szorult abba a szerencsésen összerakott fejedbe. Aláírtál egy szerződést, Loki, és abban az állt…

– … Hogy nem fogadok el pénzt egyetlen megbízótól sem Thanoson kívül. – Még arra sem veszi a fáradságot, hogy kivegye a cigit a szájából beszéd közben. – Biztosíthatlak, egy centet sem fizettek. Művészi szabadságból csináltam.

Other elenged egy hervasztó kis kuncogást, mire a modell a kaput kezdi szuggerálni csikorgó fogakkal, remélve, hogy egy másik teherautó is erre téved majd, ami elé kilökheti a férfit.

– Szabadság? Ez aranyos. Tényleg. – Te valószínűleg még a saját kölyködet sem tartanád aranyosnak, villan át Loki fején. Bár ahhoz az is kellene, hogy képes légy izgalomba jönni bármitől is, ami nem egy túlárazott objektív. – Nos, a kis magánakciód miatt sajnos Mr. Thanosnak meg kell vonnia tőled a prémiumot, amit a Las Vegas-i divathéten való megjelenésért szánt neked.

– Semmilyen Las Vegas-i divathétről nem tudok.

– Most már tudsz – feleli, a hangja üres és hideg. Loki rákapja a pillantását, arcizmai megfeszülnek egy szívdobbanásnyi időre, és ez orvul elárulja. – Panaszra semmi okod: ott lesz a kiváló Valkűr, T’Challa egyenesen Afrikából, és Natasha Romanoff is, akiről muszáj csinálnom néhány képet, mielőtt leteszem a lantot. Tally Weijl, Armani, Sophie Theallet…

– Nem megyek Las Vegasba – tiltakozik, a gyomrában úszkáló jégtömb még tovább dagad, közel szétfeszíti belülről. „Én jobb szeretem a… szűk… szabásokat”, zeng az elméje legrettegettebb bugyrában, és tetőtől-talpig leveri a hideg verejték. – Nem vállalom.

– Nem hiszem, hogy ez kérés lett volna. Csak nem a Nagymestertől ódzkodsz még mindig? Semmi értelme adnod a finnyást; mindenki tudja, mi voltál, mielőtt idekerültél volna. Ha úgy alakul, csak tedd szét a lábad, és gondolj David Beckhamre, vagy akire a buzik általában szoktak.

– Azt mondtam, nem! – nyakaskodik megvillanó szemekkel, és lepöccinti a cigaretta végén összegyűlt hamut. – Kapcsolatban vagyok. – Ezt csupán a pillanat hevében mondja ki, a torkára is forr a szó egy másodpercre emiatt – tényleg abban lenne? – de aztán a hátát borsództató téma eltereli a figyelmét erről az egyelőre hanyagolható problematikáról.

Other repedezett ajkán egy gunyoros mosoly árnyával hunyorog fel rá.

– Egy kurvának az mióta számít? – Leinti Lokit, amikor az replikázni próbál, s noha mosolyog, vonásai a kapucni koromszínű keretében embertelenül kőszerűek. – Tudod, mi a te szerencséd? – Olyannyira lehalkítja a hangját, hogy az esőverés zaja szinte teljesen elnyomja. A másik férfinak, bár majdnem mindenhez több kedve lenne, nincs más választása, mint közelebb hajolni hozzá, hogy hallja a mondandóját. – Hogy azt is mindenki tudja, hogy kardnyelő vagy. Jelenleg is ordít rólad. A bűbájos sminked, meg a cseresznyés ribancpálca a kezedben… ehhez a nyilvános buzulásod Starkkal már nem sokat tesz hozzá. És tudod, miért jó ez? Mert a főnök így nem féltékeny rád. – A fekete hajú mindkét keze ökölbe szorul, amit Other csak egy renyhe oldalpillantással nyugtáz. A legkevésbé sem riasztja meg, hiába alacsonyabb nála, és hiába tudja róla, hogy ha nagyon felpaprikázzák, hajlamos erőszakossá válni. – Ha nem így lenne… abba jobb bele sem gondolni. Hisz annyira, de annyira bizalmas a kapcsolatod a mi angyali Amoránkkal.  

– Csak a szád jár – veti oda Loki, miután sikerül megreguláznia tomboló dühét. – Azt hiszed, a bizalmasa vagy, Bastien? – Other mosolya elhalványul keresztneve hallatán, és ez csak további lendületet ad a modellnek. – Egy hű eb vagy számára, nem több. Szerinted melyikünk ér neki többet? Melyikünk hoz többet a konyhára? Kötve hiszem, hogy ha ráunnék a folyton járó szádra, és eltörném a nyakad, revánsot venne érted. Verőembert és fotóst bárhol talál, de egy valódi briliánst… aligha.

Other válasza rövid csend után érkezik, ami már elhinti Lokiban a győzelem reményének magvait.

– Igaz. Valószínűleg nem válna meg tőled. A taslikhoz meg már hozzászoktál, nemde? Ám, ha jól tudom, van neked egy bátyád is. Nagydarab fickó. Ő vajon ér bármit is Mr. Thanos számára?

– Thor semmit sem jelent nekem – szögezi le, a szavakat hószín fogai közt átszűrve, de közben szívből rühellt lelki szemei előtt már meg is jelenik a kép, amint az Odin egyik fatelepéről gyanútlanul hazafelé tartó Thort kirángatják a kocsijából, és addig ütik szakállas arcát, amíg az idegesítő, töpszli kis menyasszonya sem ismeri fel.

A gyomra fájdalmas hátraszaltót vet.

– Hát persze, hogy nem – veregeti meg a vállát Other lekezelően, és zsebre dugott kezekkel visszasétál az épületbe, magára hagyva a fekete hajút, akit egy pár percen belül érkező, biocsírákat szállító kisteherautó mindenfajta lelkifurdalás nélkül terít be a pocsolya tartalmával, amibe másodpercekkel ezelőtt a csutkáig szívott ribancpálca maradványait dobta.

Tony

Anthony Stark nem mondhatni, hogy belekalkulálta azt a terveibe, hogy Loki kétrét görnyedve mélyedjen el a ruhásszekrényében, és kritizálja fennhangon a készletét, amikor megkérte a skandináv gyönyörűséget, hogy legyen a partnere azon a rémületes estélyen, amin Pepper szerint okvetlenül meg kell jelennie, de mint mindennek, ennek is megtalálta az előnyös oldalát: így büntetlenül stírölheti a drága díjnyertes félgömbjeit, méghozzá egy pohár whiskyvel a kezében, egy kényelmes fotelban terpeszkedve.

– Azt hittem, a gémszürke zakó a legnagyobb sokk, amit mérni fogsz rám, de letaglózóan jóhiszemű voltam – hallja Loki morgolódását a gardrób mélyéről. – Anthony, ki vette neked ezt az inget? Nyolcvanas évekbeli brókernek akart öltöztetni?

– Fogadjunk, hogy abban is el tudnálak csábítani.

Egy rubinpiros mellény csapódik az arcába.

– Csend legyen. Ezt fogod viselni, fekete inggel, nadrággal, és arany nyakkendővel. Illik hozzád a vörös és az arany. – Jólesően végigfuttatja ujjait a nyakkendő puha anyagán. – Utóbbi nem mindenkin mutat jól, sőt, egyesek számára be kellene tiltani…

– … Aki kétségkívül nem te vagy – állapítja meg Tony félretéve a poharat, és ráérősen elkezd belebújni a modell által kipakolt ruhadarabokba. Nem véletlen mondja ezt; természetesen már észrevette Loki vonzódását ehhez a színhez, és egyben nemesfémhez, ahogy egy igazi dívának illik is. Most is lenyűgözően drámai, méregzöld öltönyben figyeli ügyködését, amihez mindkét kezén legalább két-két gyűrű és egy viking rúnát mintázó övcsat dukál, és persze miből? Aranyból! – Pepper amúgy teljesen a szívébe zárt. Nagyon boldoggá tetted Wandát ezzel a szívességgel.

– Sejtettem, hogy boldog. Máris díjra jelölték, ez nem kis dolog. Persze szerencséje volt.

Tony a bajsza alatt kuncog, miközben bepermetezi magát parfümmel, és megcsodálja magát a tükörben, ami visszaigazolja Loki azon kijelentését, miszerint jól áll neki a vörös és az arany.

– Szerencséje volt, hogy talált egy magához hasonlóan melodramatikus művészlelket. – Ennél merészebbet nem mond, számításba véve a lehetőséget, hogy akkor talán az életben soha nem kerül sor kettejük közt némi üdvözítő szexre.

A lesifotósok által már megörökített Ferrarival mennek az estély színhelyére, a Stark Enterprises egyik szintén igen tehetős befektetőjének cégbázisára, ami egy igen szerény, tizenöt emeletes, megalomániás építészeti megoldásokkal kivitelezett épületcsoda. Az épület előtt fél tucat, az ajtót bástyaként őrző, illetve a tömegben csellengő biztonsági őr téblábol, és két fürge lábú alkalmazott, akik minden egyes érkező felbecsülhetetlen értékű autójához odaszelelnek, felajánlva, hogy beállnak helyettük a szigorúan őrzött mélygarázsba. Tony hányavetin oda is nyújtja az autó kulcsát az egyik fiatalembernek, és megajándékozza a kordon mögött nyüzsgő fényképészeket egy fogpasztareklám-mosollyal, ami ezúttal meglepően őszinte, és még csak nem is az arrogancia, felvágási kényszer vagy a szeszmámor csalja az arcára. Valóban felszabadult, akármilyen kevés kedve is van az estély szervezőjének lélekölő beszédét végighallgatni, illetve olyan nőkkel táncolni, akiket nem akar közelről látni, méghozzá a mögötte haladó sudár férfi miatt, aki most sem bírja ki, hogy ne csípjen bele a fenekébe ott, mindenki előtt, hangos huhogásra és nevetésre bírva az újságírók és tévéstábok légióit, és rosszalló összesúgásokat-és oldalpillantásokat kicsalva nem egy szaténba és egyéni megrendelésre készült öltönybe bújt vendégből.

Loki szavakba önthetetlenül gyönyörű a villogó vakufényben, ahogy felé fordul a bejárat előtt, kópé vigyora minden ékszere közül a legpompásabb, nem beszélve arról, hogy ruhájának színe eszményien kiemeli a szemeinek delejező zöldjét. Micsoda szenzációt csinálna azzal, ha most magához vonná, és végre megcsókolná, ország-világ képébe üvöltve, hogy őt választotta ez az oly sokak által vágyott teremtés?

Mielőtt azonban komolyabban fontolóra vehetné a dolgot, különös, riadt torzulást érzékel Loki arckifejezésében: a drágakő-szemek elkerekednek, akárcsak cseresznyevirág színű, vékony ajkai, majd a következő pillanatban lövések dördülnek Tony háta mögött. 

6. rész >>