Avagy jó hírek.
Igen, félig már sajnos csak németül tudok (thanks, egyetem), a másik fele meg félig angol, félig magyar koktél.
A vágás alatt több is kiderül, illetve a jó hírek örömére összeszedtem pár "érdekességet" A Kökényerdő boszorkánya című történetről.
Szóval, A Kökényerdő boszorkánya kiemelt lett a Merengőn, ezzel együtt az évben már másodjára virít a nevem ebben a szekcióban (az előző szerencsés nyertes a Hjälte lett, továbbra sem világos, miért).
Ez számomra különösen fontos, hiszen a Merengőn kezdtem el írói karrieremet anno, tizenegy évesen, rengeteget tanultam, fejlődtem az évek során az onnan kapott vélemények és a sokszor keménykezű, de hozzáértő adminok által. Pár évig kicsit hanyagoltam az ottani publikálást, de idén visszatértem, és mondanom sem kell, remek döntés volt.
Már csak azért is, mert a Blogspot kicsit kihalt lett mostanság; a legtöbb ismert írótársam sajnos eltűnt a felületről, az olvasók pedig hol felbukkannak, hol felszívódnak. A statisztikák persze biztatóak (a K.A.S. jelenleg 758-as kommentszámon áll, a Briliáns legutóbbi része pedig 113 megtekintést kapott eddig, ami a fandom és magyar publikálási nyelv szempontjából nem rossz), de mégis egyértelmű, hogy visszaesés tapasztalható a visszajelzésekben, mert megfogyatkozott a Blogspot népessége. A Merengőn ugyanakkor igencsak pezsgő az élet - bezárni itt természetesen nem tervezek, egyelőre legalábbis semmiképp.
További jónak nevezhető hír, hogy lassanként kirajzolódik, melyik történetalapom lesz a kiválasztott, amiből a következő, szám szerint ötödik nagyregényem születik majd. A legutóbbi, az Astrid jelenleg kiadólobbi alatt áll (drukkoljatok!), és még távoli az időpont, hogy belefogjak az újnak még csak a komoly megalapozásába is, de már kezd formát ölteni a dolog.
Páratoknak jó hír lehet, hogy nem kizárt, folytatást kap a Lygavarir. Elég sok kraft maradt a hétrészes kisregény lezárásában, mintegy nyitott vég lett a Loki-Odin konfliktust, és az asgardi polgárháborút tekintve. Ez azt jelentheti, a heteró ficek szerelmeseinek is lesz mit olvasgatnia előreláthatóan. És hogy ki lesz az a bizonyos női főhős? Terveim szerint *dobpergés* Sigyn. Egy vérbeli Loki-rajongónak kötelessége tudnia, ki az a Sigyn. (Mellesleg a hölgy cameózott a Lygavarirban, aki megtalálja, istenúgyse jutalomban részesül).
Sloewick is éppen erre kíváncsi!
E történet hátteréről órákat lehetne mesélni; a történelem iránti imádatomat már nem egy történetben megcsillogtattam, de ez az első olyan komoly művem, ahol istenesen elmerültem egy kor hangulatában, és megkíséreltem visszaadni azt, jelesül a tizenötödik századot, és azon belül egy poros kis falut. Hiába a horrorelemek, a misztikum, mint minden írásomban, itt is erősen - igyekszem - ragaszkodni a realizmushoz, a nüánsznyi részletekhez, amik keretet adnak a történetnek, és bár páraknak unalmasak lehetnek, alapkövei a hitelességnek. Személy szerint engem bosszant, ha egy középkort ábrázoló történetben szó sincs a mocsokról, a sötétségről, ami az akkori átlagembert jellemezte, a vallási normákról, a mindennapi élet (a mai ember számára) merőben más problémáiról.
A misztikum ízlés dolga - én egyszerre vegyítem a modern mágiafelfogást a tradicionális keresztény boszorkánymitológiával. Erről többet egyelőre nem súgok meg, mert még várható pár csavar a dolgot illetően a történetben.
Hamarosan jelentkezem a A Kökényerdő boszorkányának utolsó előtti, azaz negyedik részével, addig is legyetek jók, Isten őrizzen meg benneteket kegyeiben. Ámen!
Ez számomra különösen fontos, hiszen a Merengőn kezdtem el írói karrieremet anno, tizenegy évesen, rengeteget tanultam, fejlődtem az évek során az onnan kapott vélemények és a sokszor keménykezű, de hozzáértő adminok által. Pár évig kicsit hanyagoltam az ottani publikálást, de idén visszatértem, és mondanom sem kell, remek döntés volt.
Már csak azért is, mert a Blogspot kicsit kihalt lett mostanság; a legtöbb ismert írótársam sajnos eltűnt a felületről, az olvasók pedig hol felbukkannak, hol felszívódnak. A statisztikák persze biztatóak (a K.A.S. jelenleg 758-as kommentszámon áll, a Briliáns legutóbbi része pedig 113 megtekintést kapott eddig, ami a fandom és magyar publikálási nyelv szempontjából nem rossz), de mégis egyértelmű, hogy visszaesés tapasztalható a visszajelzésekben, mert megfogyatkozott a Blogspot népessége. A Merengőn ugyanakkor igencsak pezsgő az élet - bezárni itt természetesen nem tervezek, egyelőre legalábbis semmiképp.
További jónak nevezhető hír, hogy lassanként kirajzolódik, melyik történetalapom lesz a kiválasztott, amiből a következő, szám szerint ötödik nagyregényem születik majd. A legutóbbi, az Astrid jelenleg kiadólobbi alatt áll (drukkoljatok!), és még távoli az időpont, hogy belefogjak az újnak még csak a komoly megalapozásába is, de már kezd formát ölteni a dolog.
Páratoknak jó hír lehet, hogy nem kizárt, folytatást kap a Lygavarir. Elég sok kraft maradt a hétrészes kisregény lezárásában, mintegy nyitott vég lett a Loki-Odin konfliktust, és az asgardi polgárháborút tekintve. Ez azt jelentheti, a heteró ficek szerelmeseinek is lesz mit olvasgatnia előreláthatóan. És hogy ki lesz az a bizonyos női főhős? Terveim szerint *dobpergés* Sigyn. Egy vérbeli Loki-rajongónak kötelessége tudnia, ki az a Sigyn. (Mellesleg a hölgy cameózott a Lygavarirban, aki megtalálja, istenúgyse jutalomban részesül).
És mi van a boszikkal?
Sloewick is éppen erre kíváncsi!
E történet hátteréről órákat lehetne mesélni; a történelem iránti imádatomat már nem egy történetben megcsillogtattam, de ez az első olyan komoly művem, ahol istenesen elmerültem egy kor hangulatában, és megkíséreltem visszaadni azt, jelesül a tizenötödik századot, és azon belül egy poros kis falut. Hiába a horrorelemek, a misztikum, mint minden írásomban, itt is erősen - igyekszem - ragaszkodni a realizmushoz, a nüánsznyi részletekhez, amik keretet adnak a történetnek, és bár páraknak unalmasak lehetnek, alapkövei a hitelességnek. Személy szerint engem bosszant, ha egy középkort ábrázoló történetben szó sincs a mocsokról, a sötétségről, ami az akkori átlagembert jellemezte, a vallási normákról, a mindennapi élet (a mai ember számára) merőben más problémáiról.
A misztikum ízlés dolga - én egyszerre vegyítem a modern mágiafelfogást a tradicionális keresztény boszorkánymitológiával. Erről többet egyelőre nem súgok meg, mert még várható pár csavar a dolgot illetően a történetben.
- A falucska kitalált, akárcsak Marburgh és Hebbing, ezeket ne keressétek a térképen; ugyanakkor Ludlow és Shrewsbury (város) Shropshire grófságban létező.
- A "Sloe" angolul kökénybogyót jelent. A "Wick" várost, körzetet, egyben kanócot, lámpabélt.
- Az erdő nevét ugyanakkor, ha le akarnánk fordítani, Blackthorn Forestnek fordítanám. Így is szerepel a vázlatomban: The witch of the Blackthorn Forest. A blackthorn magát a kökénybokrot jelenti.
- A történetben egyetlen valós személyről mintázott jellemű figura sincs.
- Ivynak a leírás alapján repkényzöld szeme van; maga az Ivy név is repkényt jelent, ami egy mélyzöld, futó-és parazitanövény.
- Agnes Holbrookot választotta volna, ha Richard nem osztja meg vele Ivy titkát, és teszi ezáltal önmagát is érdekesebbé.
- Ivynak tényleg nem volt köze Agnes halálához.
- Leverer rendkívül szigorúan tartja magát a papi regulához. Soha nem volt viszonya sem nővel, sem férfival. Egy komoly bűnt mégis elkövet; hatalomvágya világi kérdésekre is kiterjed.
- A templombéli ereklyének természetesen semmi köze Szent Ferenchez.
- Joe Miller külsejét (de csak azt) a Szegedi Tudományegyetem töri tanszékének egy oktatójáról mintáztam.
- Az európai boszorkányfolklór szerint a boszorkányoknak van egy familiárisuk, avagy állati alakot öltő segítőtársuk, állandó kísérőjük, aminek jelenléte jelzi, hogy az adott boszorkánnyal van dolgunk. Ivy esetében ez magától értetődően Grey Geoffrey, Grace-nél pedig az egerek.
- A történet vázlata több mint három évvel ezelőtt született meg, de az Astrid befejezéséig vártam az elkezdésével.
Hamarosan jelentkezem a A Kökényerdő boszorkányának utolsó előtti, azaz negyedik részével, addig is legyetek jók, Isten őrizzen meg benneteket kegyeiben. Ámen!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése