Bogáncsszoknya

Well, a szigorlatok, vizsgák, tehát lényegében az imádott egyetem ördöngös intselkedésinek köszönhetően nem volt alkalmam egy árva betűt sem papírra vetni az elmúlt másfél hónapban. But! Elérkezettnek látom az időt arra, hogy feldobjam ezt a pangó időszakot a Bogáncsszoknyával, amit még nyár végén írtam, és egy nyúlfarknyi kis novella, amiben visszaszárnyaltam egy tizenkilencedik század eleji magyar falucskába.

A történet röviden: Vánkai Manyi húga, a megzabolázhatatlan kis Julcsi megesett egy katonától - nincs is min csodálkozni, mindig is korhely volt, de így már végképp nincs maradása határmenti falujukban. A helyét és szerepét mintaszerűen ismerő Manyi rászánja magát a szabályok áthágására, hogy az éj leple alatt elkísérhesse húgát a határhoz, nem is sejtve, hogy az odáig vezető út számára sorsdöntőbb lesz, mint mindent hátrahagyó testévérének.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! ♥

Astrid VIII.

A lassan, mégis jeges folyóként előrehaladó nyomozás egyeseket félelmetes tettekre sarkall, míg Kerstin továbbra is kénytelen szembenézni a múltja azon démonaival, amiket rég eltemetett magában, és sosem akarta viszontlátni őket.

De vajon miért telefonál rá hirtelen az édesapja, akit sokan elítélt molesztálóként ismernek?

A zárak és a vastag falak a csontdermesztő hidegtől talán megóvnak, de mi van, ha az igazi fenyegetés a szomszéd szobában rejtőzik?

Astrid VII.

Egy igen terjedelmes fejezet keretében folytatódik a skandináv tempójú bűnfelderítés; a széthúzó nyomozócsoport gyanúsítottakat keres, Kerstin és Noak kihallgat egy lehetséges szemtanút, aki sorsdöntő információkat oszt meg velük, és mindezen túl Kerstin kénytelen sok év után szembenézni mélyen gyűlölt, börtönben raboskodó nevelőapjával.

"Semmit sem változtál, még ha azt is hiszed."

Briliáns X.

Nem is kellett olyat sokat várni, nem?

Na jó, inkább elbujdokolok, bár megesküszöm, kidolgoztam a lelkemet is az utóbbi időben. Három független novellát írtam, amik valamilyen formában előbb-utóbb garantáltan elérhetők lesznek. 

Amint lehetőségem nyílt rá, nekifogtam a Briliánsnak is, úgyhogy most túláradó örömmel tárom elétek a soron következő fejezetet.

Elöljáróban: ha Lokiéknak még nem lett volna elég bajuk, hát most adódik még egy s más. Thanos ismét megmutatja, milyen érdes fából faragták, Loki pedig az istenkomplexus és a teljes egzisztenciális válság között liftezget, ahogy szokott. 

♫

Astrid VI.

Sajnos továbbra is el vagyok öntve halaszthatatlan projektekkel, így ficet egyelőre nem tudtam hozni, viszont épp itt az ideje előrántanom svédjeim következő etapját a kalapból. Jó olvasást, a télikabátot ne feledjétek. 

A fejezetről elöljáróban: nyomozóink között az együttműködés továbbra sem zökkenőmentes, kilátásba helyezik egy Kerstin szerint ártatlan ember kihallgatását, és elérkezik Verner Sjöland temetésének, egyben még több régi sérelem feltépésének ideje. 

Astrid V.

Igentudom, most már a Briliáns új részét is illene kipenderítenem ide, de jelenleg tokától-bokáig a Facebook oldalon már említett heavy herbál roadtrip sztoriban vagyok, amit nem sokára be is fejezek. Hozom nem sokkal utána Lokiék legújabb alakítását is, cserkész-becsszó, addig is hadd szórakoztassanak még titeket kicsit a svédek, pláne a svéd tévések. Roppantmód lelkesek. 

"− Nem mindig így kezelem a konfliktusaimat – fordultam vissza társamhoz.

− Úgy rendezed őket, ahogy szeretnéd, Kerstin. Tudod, hogy kedvellek.

− Perverz egy alak vagy, ha ilyen formákat kedvelsz… Mondjuk, nem annyira, mint Ohman felesége. Ki a franc megy hozzá egy ilyenhez? Ráadásul a nő heteken belül szül."

Astrid IV.

Pár napra eltűnök a térképről, így időszerűnek éreztem feltölteni fantasztikus krimiregényem soron következő fejezetét. 

Kerstin felveszi a kapcsolatot az 1997-es nyomozás időközben már nyugalmazott vezetőjével, Noak demonstrálja, milyen elkötelezett munkaerő, és megtudunk egy s mást arról, hogyan viszonyult Astrid a sebességkorlátokhoz. (Spoiler: sehogy. Nem léteztek számára). 

Astrid III.

Döcögünk tovább Svédország felségterületének fagyos vizein, lassanként merülve egyre mélyebbre és mélyebbre a múlt és a jelen végeláthatatlan kérdésóceánjába. Az első prekoncepciók nem kecsegtetnek túl sok perspektívával, így Frohlander felügyelő kénytelen számításba venni Kerstin gyenge lábakon álló elméletét, ami komoly széthúzáshoz vezet a nyomozócsoporton belül. Ám Kerstin, bármennyire is azt hiszi, nincs egyedül.

A Frakturban a fejemben ez a dal szólt.

Briliáns IX.

Úgy fest, végre szupermodelleink és bizonyos emberbarát zsenijeink is hajlandóak voltak betipegni a színre egy abszolút vegyesvágott fejezetért. Kivételesen szinte senki társaságát sem kell nélkülöznünk, azokét se, akikét akarnánk. 

Aki szereti a jégkását és a formabontó lakásdekort, helyben van.

Meg egy kis Rammstein cameo, mert augusztusban koncertre megyek.

Astrid II.

Meghoztam a második részt, amiben a középhosszú expozíció után behatóbban megismerjük Frohlander felügyelő kis csapatát, ám mindenekelőtt kibontakozik a központi kérdéskör. Jó olvasást! ♥

"− Ismerted őt? – kérdezte Ellinor. – Vagy volt bármilyen jellegű kapcsolatod vele?

− Elég jól ismertem. – Magam is elcsodálkoztam azon, hogy a hangom milyen kemény és józan, halvány nyomát sem mutatva annak a zűrzavarnak és mélyről feltörő fájdalomnak, ami bennem tajtékzott. – Szoros kapcsolatban álltunk. Ő volt a legjobb… az egyetlen barátom, és egyike voltam azoknak, akik utoljára látták." 

Astrid I.

Sok-sok hónapnyi töprenkedés után úgy döntöttem, mégsem szánom kiadásra életem eddigi fő művét (tizenöt évesen kezdtem, közel húsz voltam, amikor befejeztem). Sokkal jobban átlátom már a hibáit, amik sajnos a történet teljes szétbombázása nélkül nem javíthatók, márpedig úgy maga a regény lelke pusztulna el. Korábban is úgy terveztem, hogy ha erre a döntésre jutnék, a neten fogom publikálni ezt a hatalmas lélegzetű bűnügyi drámát, ami, remélem, többeteknek is kellemes olvasmánynak bizonyul majd.

Mivel már elkészült, rendszeres és garantált frissítések várhatóak. 

Szigorúan 16+, nyíltan ábrázolt testi-lelki abúzus, erőszak, érzékeny témák, erotikus tartalom miatt.

Astrid Jönsson

(elt.: 1997. 05. 17., Stockholm)

Astrid Jönsson vad volt, kiismerhetetlen, titokzatos és vakmerő. Ő volt Kerstin Solberg, az egykor visszahúzódó, félénk kamasz, ám mára már határozott és rendíthetetlen nyomozónő legjobb barátja. Astrid tizenöt éve eltűnt, éppen azon a baljós májusi estén, amikor a saját törvényei szerint leszámolt Kerstin erőszakos nevelőapjával. Az ügy megoldatlan maradt, Kerstin pedig sosem tudott megszabadulni ködbe veszett barátnőjének kísértő emlékétől. Amikor azonban egész Svédországot megrázza egy idős tanár meggyilkolása, remény csillan a nő előtt, ugyanis hátborzongató összefüggést fedez fel a gyilkosság és Astrid eltűnése között. Elszánt nyomozásba kezd, hogy felgöngyölíthesse az ügyet, és leleplezhesse a tettest, aki valószínűleg Astrid gyilkosa is egyben. Ahogy Kerstin és nyomozótársa, Noak Lindholm egyre mélyebbre ásnak a múltban, döbbenetesebbnél döbbenetesebb felfedezéseket tesznek, és amikor valaki halálosan megfenyegeti őket, egyértelművé válik, hogy az egész ügy összetettebb és sokkolóbb, mint ahogy valaha is képzelték. Mi köze lehetett egy dúsgazdag svéd vállalatigazgató problémás lányának Közép-és Kelet-Európa egyik legkiterjedtebb leánykereskedő bűnszervezetéhez? Ki az a Ludvig Kask? És vajon mi rejtőzik Lennart Jönsson vidéki házának padlója alatt?

A kérdések száma végtelen. Ez azonban nem tarthatja vissza attól 

Kerstint, hogy kiderítse, mi történt Astrid Jönssonnal, a lánnyal, 

akinek az életét köszönheti – nem csupán egy értelemben.

Avengers Book Tag

A napokban bukkantam rá erre a tagre Ellamara blogján, és itt az Endgame univerzumrengető hypejában mindennél nagyobb kedvet éreztem a kitöltéséhez. (Emellett a vizsgaidőszaknak hála érdemi content most kis ideig nem lesz, szóval kiszúrom a szemeteket ezzel.) 
Az MCU, de pláne az original Avengers + Loki olyan meghatározó szerepet töltenek be az életemben idestova nyolc éve, amit csak egy hozzám hasonlóan nagy fanatikus érthet. Nem ismernélek titeket. Nem volna a K.A.S. Nem tudnám Tom Hiddlestonról, hogy eszik-e, vagy isszák. (A gondolat is felfoghatatlan).

Eleinte én is szkeptikus voltam, nem hittem, hogy az efféle szuperhősös filmek mondani fognak nekem valamit, de, mint ahogy ez nem titok, grabancon ragadott az MCU, és beleüvöltött az arcomba, hogy ember! Olyan történetek lapulnak itt, olyan tragédiák, fejlődésutak, karakterek, amiket akármilyen ötvenhét oscaros dráma vagy művészmozi megirigyelhetne.

A vágás alatt elolvashatjátok a kis listámat, illetve, nem voltam rest megjelölni pár gyanútlan bloggertársat ;)  

Trostlos

"– Milyen különös. – Mire feleszmélhetne, már a fülemet szorítom oda, ahol annak előtte a kezem volt, de nem zavar el, csak a hajamba fúrja azokat a finom, hosszú ujjait. Annyira jó érzés. – Olyan halk a szívverésed, akár a hóhullás."

♫

Briliáns VIII.

Ide is sikerült eljutnom a A Kökényerdő boszorkányának felvezetőjében felvázolt ezerféle gond és baj leküzdése után/közben. Egy rettenet ronda függővéggel hagytalak ott benneteket legutóbb, szóval most nem is szövegelnék túl sokat, jó olvasást kívánok a forrón gőzölgő, nyomokban rágós cinizmust és keserű csokoládét tartalmazó új részhez. (Amiben ezúttal erős nőuralom és mikroszkópikus mennyiségű Tony figyelhető meg.)

Write Tag a Kacatosból

Mindennek eljön a maga ideje, szoktam mondani (és nem, ezzel nem a csigatempómat próbálom legitimizálni, nah), szóval kitöltöttem a Write Taget, amiben csudiságos Mad és Abeth által jelölődtem meg. Én is hívtam ki emberkéket ám, akiket lehet, hogy már más is, de nem baj, sokszoros lesz a motiváció!

A Kökényerdő boszorkánya V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát, nem mondom, hogy nem felkavaró érzés lezárnom az első önálló, original munkámat az Astrid óta. Több mint fél évtizede nem volt ilyesmire példa (egy-két hamvában holt novella, meg a nyúlfarknyi A patak mossa el mellett.) Mint a sok kiesett időből is látszik, amellett, hogy rengeteg dolgom volt (egyetem, jogsi, ésatöbbi), nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel. Nincsenek szavak rá, mennyire örülök, hogy ennyire szerettétek ezt a történetet - a kommentjeitek, a merengős kiemelés, Aranypenna jelölés mind óriási megtiszteltetések voltak számomra.

A történetet szeretném Nelonnak ajánlani, aki töretlen hűséggel kísért végig ezen az úton, és minden résznél megörvendeztetett egy hozzászólással. Köszönöm! ♥

Természetesen a szokott hálarebegésem az én drága Shadow Wandereremnek sem maradhat el: köszönöm, sis, hogy mindig támogatsz! A Facebook oldalon szavazást is hirdettem, nagy örömömre szolgálna, ha minél többen reagálnátok rá :3

Ennyi rizsa után jó szórakozást kívánok az utolsó fejezethez, amit 18 éven aluliaknak nemigen ajánlok nyílt és brutális erőszak miatt. Avagy Richard nagy bajban van, amit tud még fokozni, viszont tényleg itt volna vége a történetnek, ennyi lett volna Ivy Claimond terve, vagy ami Sloewick ácsmesterére vár, minden eddigieknél borzalmasabb?

mix (8tracks, youtube)