2020. március 16., hétfő

Most nincs mese


Régen jelentkeztem már egy beszélgetős poszttal, bár nyilván nem is erre van a legnagyobb igény.
De most úgy hiszem, ránk fér egy kis beszélgetés.



Lássuk csak, mi is történik éppen? Erre szerintem pillanatnyilag mindenki szeretne választ kapni; a bizonytalanság napjait, heteit éljük, amikor egyik percről a másikra felboríthatja egy döntés a mindennapi életünket, rutinunkat - hozzáteszem, okkal. 
A koronavírus mindenkit érint, mindenkinek foglalkoznia kell vele, mindenki felelősséggel tartozik kisebb, vagy nagyobb mértékben. Félreértés ne essék, ez a poszt nem a fertőzésről fog szólni, csak érinti azt, mivel ez az, ami most egy jó részt az én mindennapjaimat is befolyásolja - és nyilván a tiéteket, olvasóimét is. 

Szándékomban áll felvázolni nektek egy idővonalat, hogy tudjátok, mi is történt velem mostanság, és miért - igen - csappant meg nem kicsit, hanem nagyon a termékenységem. Az okok viszonylag prózaiak.
Kezdődött a történet az őszi félévet követő brutálgyilok vizsgaidőszakkal, ami alapjáraton is kifordított a bőrömből, és bár az esetek többségében higgadtan kezelem az ügyeimet, a csúszás lehetősége és az abból eredő százezrek bukása nem épp az a dolog volt, amit le tudtam söpörni a vállamról. Szigorlatom is volt, az egyik altárgyán buktam is elsőre (ahogy az évfolyam 60 százaléka is, igen, de ez nem vigasztalt), így pöröghettem ezen január elején is... de bár csupán ezen kellett volna.
Január hetedikén súlyos veszteség érte a családomat, mint ahogy már tettem erről említést az Astrid egyik fejezetének közzétételekor. Eddig sem voltam, mint itt bizonyára valamennyien tudjátok, a mentális és lelki egészség szobra, de ez egy olyan övön aluli ütés volt az élettől, amit megpróbáltam ugyan emelt fővel viselni (levizsgáztam mindenből időben, és még a temetés után is bementem dolgozni), de a külső borításom mögött valójában teljesen megsemmisültem. 
Nap mint nap érzem, hogy nem vagyok ugyanaz, hogy csak próbálok talpra állni, de mindig kicsúsznak alólam a lábaim. Mint amikor eltévedsz a víz alatt, és nem találod a felszínt. Minden más színt kapott, semmi sem tűnik ugyanolyannak, és a motivációm is - minden irányban - jelentősen alábbhagyott.

Nem titok, egyetemre járni mindig is borzasztóan utáltam. Remegve várom a végét, szükséges rossznak tekintem, és amikor csak lehet, menekülök onnan. Ez persze azért is van, mert három állásban dolgozom mellette, és sokszor időrablásnak érzem ott ülni (még akkor is, ha nem az, mert számtalan gyakorlati óránk van), illetve, mert nagyon sok stresszt ró rám, megfelelési kényszert, és természetesen a folyton növő minimum teljesítmény, és az állam barátságos fenyegetőzése sem esik jól azt illetően, hogy csak egyszer hibázz, már rugdalunk is át fizetősre. (A szakomon potom négyszázezer forint egy félév). 
Szóval az egyetem irányában eddig sem voltam valami hűdemotivált, viszont a kényszer az kényszer, magasan kell tartanom az átlagomat, és a tanulmányi ösztöndíj sem hátrány. 

A koronavírus sztori gyakorlatilag egy végső poén, ami mindezek után veszélybe sodorta az évek óta várt nyaralásomat (és rengeteg pénzemet), elszakított tőlem több nagyon közeli barátot, és persze állandó nyomás alá helyezett, mint mindenki mást is. Fogalmam sincs, mi lesz a munkahelyemen, mi lesz a vizsgáimmal, az utazásommal, a koncertjegyeimmel, a pénzemmel, de mindenekelőtt hogy mikor láthatom újra a barátaimat.
És akkor nem ejtettem szót arról, hogy tűzzel-vassal próbálok vigyázni a nagymamámra, de az élet pofánröhög azzal, hogy ez messze nem csak rajtam múlik.

Egy szó mint száz, Mars lándzsái egy kicsit hangosan dörögnek most egy jó dalhoz. 

De! Még decemberben elkezdtem dolgozni a soron következő regényem vázlatán, aminek már elkészült az első fejezete. Egy külön posztban majd mesélni is fogok róla, elöljáróban a rám mostanság jellemző pszichohorror-tudatregény vonalat fogja képviselni.

Ficek... hát, lesznek. Egyszercsak. A Briliánst is folytatni fogom - egyszercsak. Az Astrid fejezetei érkezni fognak. És rendbejövök majd - egyszercsak, megint, valamennyire, azt hiszem. De valami ilyesmi az, amikor egy ország túl sok fronton vív háborút. Most éppen két dologba kapaszkodom, mint valami törött hajóárbocba: a kertem szépítésébe, ugye, a tőlem elzárt barátokból és a halálesetből kifolyólag igen gyakran tökegyedül, de hát ez van, illetve a fogyókúrámba - eddig 18 kg mínusz. A végtelenbe és tovább. 

Még a végén jó nő leszek. (Dehogy.)

Nem tudom, jár-e erre bárki beszédes kedvű, de boldog lennék, ha ti is mesélnétek. Hogy vagytok? Miként viselitek, vészelitek át ezt az időszakot? Csak meséljetek. Ennyi mese még most is belefér. 

Vigyázzatok magatokra és másokra, tegyetek meg minden óvintézkedést, gondolkozzatok tisztán, és ne féljetek! 
Én is erre törekszem. ♥

Gwen
(aki hamarosan nevet változtat) 

13 megjegyzés:

  1. Nagyon erős vagy, és nem győzlek csodálni. :)
    Ha kell bármiben segítség, csak egy üzenet, és már megyek is. (Akár karanténon és lezárásokon át.)
    Büszke vagyok az eredményeidre, az erődre, a kitartásodra, de leginkább Rád, te csodálatos nőci! <3
    Always your sister <3
    Shadow

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Részvétem azért,akit elvesztettél. Sok erőt szeretnék kívánni,a munka miatt,az egyetem miatt,minden miatt. Nem ismerlek,és te sem engem,de kitartást. Tudom,hogy ezek csak szavak. És hidd el,erős vagy. Dolgozom én is,tanulás mellett. Ha nem dolgoznék,nem tanulhatnék,amit épp csak tudunk fizetni,és segítek a pénzel itthon is. Neked biztosan nehezebb,és nem bírom győzni,csodálatosan erős vagy.
    Tudom milyen elveszíteni valakit...fizikailag is vagy akár lelkileg. Csak azt szeretném tudd,mindig vannak neked ott emberek. Mindig.
    És meg akarom köszönni,megköszönni,hogy annyi boldog pillanatot okoztál a ficeiddel. Hogy megmosolyogtam,hogy hajnali 5ig fent voltam csak emiatt és elaludtam az iskolában. :)
    Köszönöm,és újfent,kitartást!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia, drága!
      Hálásan köszönöm minden szavadat, el sem tudom mondani, mennyire sokat jelentenek most (máskor is felemel, ha írtok, de most..)
      Viszont kívánom mindezt a jót, erőt, egészséget, és hogy mi a nehéz és nehezebb, nem lehet univerzálisan meghatározni; mindenkinek az a teher nehéz, amit cipel. Minden tiszteletem és elismerésem az erőfeszítéseidért, de menni fog és nagyon sok sikert kívánok, hogy elérj mindent, amit célul tűztél ki ♥ Mit tanulsz, meg szabad kérdeznem? :3
      Csaknem mindenkit padlóra küld egy efféle veszteség, szóval igen... azt hiszem a legtöbb ember ismeri ezt az érzést. Köszönöm a részvétedet ♥ És azt is, hogy olvasol és olvastál, nagyon örülök, hogy tudtam neked kellemes perceket okozni. Remélem a jövőben is így lesz, mert egyelőre biztosan nem hagyom abba :))

      Törlés
    2. Én pedig biztosan olvasom tovább,amit írsz! :)
      Animációt tanulok,éppen OKJ-n vagyok,mivel elsőre nem vettek fel,próbálkozom amíg nem sikerül. Közben rajzolok,rajzolok,és rajzolok :') Igyekszem időt keríteni erre.
      Barátnőm ajánlott téged,ha suliban nem említ meg,akkor lehet nem találok rád. De hát,látod... :)) Kitartást még egyszer,nagyon hajrá <3

      Törlés
    3. Köszönöm, drága ♥
      Whoa, ez nem semmi! Nagyon drukkolok, hogy másodjára sikerül, és örülök, hogy nem keseredtél el, és csinálod tovább! Nagyon ügyes vagy! ♥
      Ó, ajánlottak? Ez nagyon hízelgő, köszönöm "látatlanban" barátnődnek is ♥

      Törlés
    4. Igen,éppen taglalta az egyik Loki fanfic történetét,míg én majdnem kiájultam az ablakon a hülyeségek miatt,és megemlítette,van ez az xy oldal,és ott talált egy jót. Hát onnantól már nem volt megállás :DD Nem mellesleg,a "láthatatlan" barátnővel épp azon rimánkodunk,hogy a nyáron megtartandó KoRn koncertünket ne sztornírozzák :[
      Jaj nagyon köszönöm...igyekszem.Ha érdekelnek (véletlen) akkor szívesen megmutatom egypár firkám. Neked is kitartást,hidd el jó lesz!
      Legyen csodaszép napod!

      Törlés
    5. El sem hinnéd, mennyire jó érzés ezt olvasni :3 NEM MONDOD! TE JÓ ÉG! ODA NEKEM IS VAN JEGYEM, ÉS ÉN IS EMIATT GÖRCSÖLÖK! :D
      Atyaég, micsoda véletlen, hát ezen most kész vagyok! :D
      Még szép, hogy érdekelnek a munkáid, a bemutatkozásban levő e-mailemre szeretettel várom őket :3
      Köszönöm szépen! ♥
      És omg, KORN

      Törlés
    6. Neked is van jegyed? o.O Te jó ég :DD Na ez mekkora.... ^^ Reméljük meg lesz tartva! November óta várom. Csak csak lecseng addig ez :)
      Hát jó érzés-jó érzés,megérdemled. Egyszerűen gyönyörű ahogy írsz,és a stílusod...
      Rendben,rendben! :3
      Igen, KORN <3

      Törlés
    7. Igen, bizony! :3 Imádom a Kornt, úgy 12 éves korom óta.
      Minden szavadat hálásam köszönöm ;u;

      Törlés
  3. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Az Erő veled van, úgy hiszem, eddig is veled volt, hogy képes vagy talpra állni. Én az ilyeneket nehezebben viselem, múlt félévben volt egy erős zuhanásom, amikor orvoshoz is fordultam, mert én éreztem, hogy valami nem oké velem.
    De szerintem ez a fajta változás nem feltétlen rossz, megeddz minket.
    Amúgy amikor írtál az egyetemről, valahogy önmagamat juttattad eszembe, olyan szakon vagyok, amihez aligha van közöm, nem szeretem, de mivel már három évet nekiszenteltem, meg fogom csinálni, vagy inkább meg kell csinálnom.
    Mindenesetre kitartást! Erős nő vagy, még ha vannak pillanatok, amikor nem érzed annak magad.
    Én várom a történeteidet, azonban ez másodlagos prioritás, előbb legyél jobban, az fontosabb!
    Vigyázz magadra!
    Abeth

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Abeth, köszönöm, hogy itt vagy és írtál ♥
      Te csináltad jól, hogy orvoshoz fordultál. Nekem is nagyon-nagyon kellene, de több okból is problémás számomra a dolog.
      Valóban nem rossz dolog a változás és az élet kihívásai, és nincs ember, aki elkerülhetné őket. Viszont meg kell mondjam, kicsit túl nagy a dózis, legalábbis annak érzem, amit amióta az eszem tudom, kioszt nekem az élet, és mindig várom, hogy na, most már jön egy békés időszak, fellélegezhetek kicsit.. nem mindig jön be. Panasz vége. :'D
      Nagyon köszönöm a biztatásod, rengeteg erőt adnak a szavaid. Az is, hogy várod a történeteimet, ez nagyon sokat jelent nekem ♥
      Te is vigyázz magadra nagyon, erőt kívánok neked, és remélem, már a lehetőségekhez képest jól vagy! ♥

      Törlés