Lygavarir VII.



BEFEJEZŐ RÉSZ.
Hát, ez a pillanat is elérkezett. Majdnem három év után.
Ti is nehezen hiszitek el, ugye? Hát még én. (És meg kell valljam, voltak némi nehézségeim ezzel a résszel Odin miatt. A Ragnarök jól megtaposott. De lényeg, mi lényeg, ez az Odin más Odin). 
De itt vagyunk, egy hosszú és rögös út végén, ahogy Sif és Loki is.
Kérdés, hogy kinek hogy fog végződni ez az egész.
(Figyelmeztetés: nagyon nem marveles szinten vannak benne ábrázolva a dolgok. Szóval, lesznek nagyon durva pillanataink).

Mindnyájatoknak hálásan köszönöm a támogatást, amit a történet alkotása folyamán kaptam tőletek, akár komment, akár chatfali megjegyzés, akárcsak csendes, de kitartó olvasás keretében. Köszönöm a türelmeteket, a megértéseteket, és hogy annak idején megszavaztátok nekem ezt a párost, hogy tegyek velük egy próbát.
Nem bántam meg, remélem, ti sem.
(Halkan jegyzem csak meg, hogy ebből eredetileg novella lett volna... Ehelyett 183 oldalas kisregény lett.)
A történetet mindenestül szeretném drága barátomnak, zseniális írótársamnak és hűséges olvasómnak, Shadow Wanderernek ajánlani. Köszönöm, sis.

Vers: 
Kosztolányi: Kedves

feeling like a child, but looking like a woman


Ez egy helyzetjelentő poszt. Rövid, egyszerű, mint a faék, a címben pedig ne keressetek értelmet, csupán egy számomra nagyon tetsző sor Marilyn Manson Eat me, Drink me-jéből. 

Mi is a helyzet? 

Nos, nem soká jön a friss, méghozzá az egyik nagy, több éve tartó királydrámánk fináléja. Már csak néhány napra van szükségem, és hozom, mindenki nagy örömére (?). 
Ugyanakkor a FELIRATKOZÓ MODUL nem működik, általános hiba van a blogger szerverén, ahogy látjuk, szóval aki feliratkozna, manuálisan tudja hozzáadni a blogicámat az irányítópultban (Olvasnivalók listája - jobb oldalon, a Rendszeresen olvasott blogok részen a ceruza ikon, majd "Hozzáadás", és a link), vagy esetleg könyvjelzőzzetek be, amíg javítják a hibát. 
Már ha bárkinek is lennének ilyen szándékai. 

Nem soká találkozunk, addig is, ölelek mindenkit. ♥
(Nem, nem ölök).

and whatever walks there, walks alone - Ias


Crimson Peak, Lucille/Edith fanfiction fordítás, az írónő, Ias engedélyével. 
Kábé ötvenszer olvastam el, mindig magammal hordozom az olvasómon, egyszerűen nem hagy szabadulni. Remélem, az én tolmácsolásomban is hasonló hatást lesz képes elérni, mert ez tényleg egy remekmű. (Egyvalami van, amivel nem értek benne egyet százszázalékosan, ez pedig Edith hozzáállása Thomas emlékéhez. Érteni fogjátok, mire gondolok.)
Eredetiben itt érhető el.
A történet ott kezdődik, ahol a film véget ért, némi változtatással: Edithnek nem sikerül megölnie Lucille-t, aki pedig foglyul ejti őt Allerdale Hall sötét és lankadatlanul figyelő, könyörtelen falai között. 


Mily rongyos ma a holdfény, uram IV.


Végre eljött ez a pillanat is. 
Mert amúgy nem haltam meg, csak egy rettentően nehéz időszak áll a hátam mögött. Ennek itt is voltak nyomai, de jobb nem is emlékezni rájuk. 
De azért remélem, Lokiról és elárvult unokahúgáról még nem feledkeztetek meg. Mert most itt vannak, és lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a következő fejezetben érkezik. A jó régen publikált harmadik rész egy csúnya függővéggel ért véget, ideje kompenzálnom. A fejezet második fele kicsit eltérő szerkezetű, mint az eddigiek, mert hatalmas időközt ölel fel.
A nyelvezet változatlanul színpadias és nehéz olykor, főleg a párbeszédekben. 
(Hint: tele vagyok inspirációval. És durva dolgokra készülök. Reszkess, Loki, akarom mondani...)

"Dolgavégeztével maga mellé ejti a karját; a jégtőr markolata langyossá vált enyhén remegő kezében. Még soha nem használt ehhez hasonló fegyvert, csak egyszer fordult elő, hogy édesanyja megengedte, hogy kipróbálja, hogy illik a kezébe Sif vérvonalának egyik legősibb öröksége, egy zafírkövekkel ékített markolatú, kétélű penge. Mindennek ellenére úgy érzi, mi több, biztos benne, hogy a tőrnek ott a helye, ahol most van.
– Asgardban jámbornak és gyengédnek neveltek – szólal meg szétszóródott, lemetélt tincseire meredve. – De a szívemben nincs helye gyengédségnek irántuk." 


Lygavarir VI.


Indítsuk az újévet egy cefethosszú Lygavarir fejezettel, ami történetesen az utolsó előtti, és az egyik legsűrűbb cselekményszempontból. A fejezet első felében nagyon, nagyon sok a politika, szóval aki ezt szereti, azt pusszantom, mert én nagyon élveztem a megírását. A második felében meg, nos... kitennék ide csöndesen egy 18+ karikát, amit még sohasem tettem a blog történetében, nem mintha lenne bármi haszna, de na. Ennyi slow burn után úgy éreztem, belefér egy kis szégyentelenkedés. 

(Amúgy elnézegettem néhány screenshotot a Thorból, és hát jóisten. Asgard valami pusztítóan ronda! Giccsparádé, ráadásul nagyon nem értem én ezt a fejlett technika vs. kardok/pajzsok/középkor dolgot. Lehet be kellene jelölnöm a történetnél, hogy AU.)

Vers:
Kosztolányi: Szeptemberben 4-5.