A napokban bukkantam rá erre a tagre Ellamara blogján, és itt az Endgame univerzumrengető hypejában mindennél nagyobb kedvet éreztem a kitöltéséhez. (Emellett a vizsgaidőszaknak hála érdemi content most kis ideig nem lesz, szóval kiszúrom a szemeteket ezzel.)
Az MCU, de pláne az original Avengers + Loki olyan meghatározó szerepet töltenek be az életemben idestova nyolc éve, amit csak egy hozzám hasonlóan nagy fanatikus érthet. Nem ismernélek titeket. Nem volna a K.A.S. Nem tudnám Tom Hiddlestonról, hogy eszik-e, vagy isszák. (A gondolat is felfoghatatlan).
Az MCU, de pláne az original Avengers + Loki olyan meghatározó szerepet töltenek be az életemben idestova nyolc éve, amit csak egy hozzám hasonlóan nagy fanatikus érthet. Nem ismernélek titeket. Nem volna a K.A.S. Nem tudnám Tom Hiddlestonról, hogy eszik-e, vagy isszák. (A gondolat is felfoghatatlan).
Eleinte én is szkeptikus voltam, nem hittem, hogy az efféle szuperhősös filmek mondani fognak nekem valamit, de, mint ahogy ez nem titok, grabancon ragadott az MCU, és beleüvöltött az arcomba, hogy ember! Olyan történetek lapulnak itt, olyan tragédiák, fejlődésutak, karakterek, amiket akármilyen ötvenhét oscaros dráma vagy művészmozi megirigyelhetne.
A vágás alatt elolvashatjátok a kis listámat, illetve, nem voltam rest megjelölni pár gyanútlan bloggertársat ;)