2017. szeptember 2., szombat

and whatever walks there, walks alone - Ias


Crimson Peak, Lucille/Edith fanfiction fordítás, az írónő, Ias engedélyével. 
Kábé ötvenszer olvastam el, mindig magammal hordozom az olvasómon, egyszerűen nem hagy szabadulni. Remélem, az én tolmácsolásomban is hasonló hatást lesz képes elérni, mert ez tényleg egy remekmű. (Egyvalami van, amivel nem értek benne egyet százszázalékosan, ez pedig Edith hozzáállása Thomas emlékéhez. Érteni fogjátok, mire gondolok.)
Eredetiben itt érhető el.
A történet ott kezdődik, ahol a film véget ért, némi változtatással: Edithnek nem sikerül megölnie Lucille-t, aki pedig foglyul ejti őt Allerdale Hall sötét és lankadatlanul figyelő, könyörtelen falai között. 


2017. július 27., csütörtök

Mily rongyos ma a holdfény, uram IV.


Végre eljött ez a pillanat is. 
Mert amúgy nem haltam meg, csak egy rettentően nehéz időszak áll a hátam mögött. Ennek itt is voltak nyomai, de jobb nem is emlékezni rájuk. 
De azért remélem, Lokiról és elárvult unokahúgáról még nem feledkeztetek meg. Mert most itt vannak, és lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a következő fejezetben érkezik. A jó régen publikált harmadik rész egy csúnya függővéggel ért véget, ideje kompenzálnom. A fejezet második fele kicsit eltérő szerkezetű, mint az eddigiek, mert hatalmas időközt ölel fel.
A nyelvezet változatlanul színpadias és nehéz olykor, főleg a párbeszédekben. 
(Hint: tele vagyok inspirációval. És durva dolgokra készülök. Reszkess, Loki, akarom mondani...)

"Dolgavégeztével maga mellé ejti a karját; a jégtőr markolata langyossá vált enyhén remegő kezében. Még soha nem használt ehhez hasonló fegyvert, csak egyszer fordult elő, hogy édesanyja megengedte, hogy kipróbálja, hogy illik a kezébe Sif vérvonalának egyik legősibb öröksége, egy zafírkövekkel ékített markolatú, kétélű penge. Mindennek ellenére úgy érzi, mi több, biztos benne, hogy a tőrnek ott a helye, ahol most van.
– Asgardban jámbornak és gyengédnek neveltek – szólal meg szétszóródott, lemetélt tincseire meredve. – De a szívemben nincs helye gyengédségnek irántuk." 


2017. január 18., szerda

Lygavarir VI.


Indítsuk az újévet egy cefethosszú Lygavarir fejezettel, ami történetesen az utolsó előtti, és az egyik legsűrűbb cselekményszempontból. A fejezet első felében nagyon, nagyon sok a politika, szóval aki ezt szereti, azt pusszantom, mert én nagyon élveztem a megírását. A második felében meg, nos... kitennék ide csöndesen egy 18+ karikát, amit még sohasem tettem a blog történetében, nem mintha lenne bármi haszna, de na. Ennyi slow burn után úgy éreztem, belefér egy kis szégyentelenkedés. 

(Amúgy elnézegettem néhány screenshotot a Thorból, és hát jóisten. Asgard valami pusztítóan ronda! Giccsparádé, ráadásul nagyon nem értem én ezt a fejlett technika vs. kardok/pajzsok/középkor dolgot. Lehet be kellene jelölnöm a történetnél, hogy AU.)

Vers:
Kosztolányi: Szeptemberben 4-5.

2016. december 24., szombat

Évzáró bál



(Ezzel a képpel szeretnék félrevezetni minden véletlenségből ide látogatót, hogy itt valójában mindig ilyen cukkeráj hangulat van). 
Nohát, tengeri szépségeim!
Itt a karácsony. Meg lassan az újév.
Mit is lehetne mondani erről az évről? 

2016. december 2., péntek

Türelmi óhaj-sóhaj


Hőseim! 
Igen, szokás szerint el vagyok havazva, ez szerintem már senkit sem lep meg. A kiszámíthatatlan események körülöttem rendesen megnyirbálják a szabadidőmet, aminek jelentős részét mostanság a regényembe öltem (500+ oldal, négy év munka, bűnügyi dráma, jaj). Előbb-utóbb elkészül, de most megint félre fogom tenni, hogy nekironthassak az új Lygavarir résznek - igen, csak most fogok belekezdeni, ezért született ez a poszt. Mert hát egy fejezetet megírni nekem 30+ munkaóra, az általatok már azt hiszem jól ismert beteges maximalizmusom és aprólékosságom miatt.
De érkezni fog, természetesen. És hosszú lesz. És a blog történetében újszerű dolgokat fog tartalmazni. Hurr-hurr. 
Mindaddig azonban kérném szíves türelmeteket. A blog él és élni fog, csak a hajóskapitány vizsgázik meg minden kutykurutty, de dolgozom kitartóan, szándékaim szerint a megszokott minőségben.  
Puszi a következő találkáig, hajósok!

2016. október 10., hétfő

Mily rongyos ma a holdfény, uram III.



Üdvözlet a KAS fedélzetén hánykolódó hajósoknak! Itt van az ősz a Gwen, itt van újra, és hozott új  fejezetet, amelyben visszalátogatunk Jötünföld havas vidékeire, hogy szemrevételezzük, hogy folytatódik többgenerációs családi-és királydrámánk. Lokit kísérti a múlt, Hlédís meg, amellett, hogy lassanként felgöngyölíti a nagybátyja és édesapja körül lengő titkokat, Sue szavaival élve, megtapasztal némi "kultúrsokkot." 
Az igazság amúgy az, hogy ez a fejezet sokkal hosszabb lett volna eredetileg, de kettébontottam, így négy rész helyett öt lesz. Mind dramaturgiailag, mind egyéb szempontok alapján ez a jobb döntés - tízezer+ szó szerintem kicsit nehezen lenne befogadható egyhuzamban, pláne úgy, hogy ennek a történetnek elég rágós nyelvezete van. 
Jó olvasást, és ne felejtsetek el bundát ölteni előtte! 

Zenemellék: ♪ 
És lett egy mix is.

2016. augusztus 27., szombat

Blogmoly kihívás - mert én sem maradhatok ki!



A csodálatos, drága Adri megjelölt ebben a szuper kihívásban, így természetesen én is kiveszem a részem belőle. A Blogmoly kihívás célja az, hogy rávegyük a lustálkodó bloggereket, hogy ne csak írjanak, olvassanak is blogokat. A kihívás eredeti kiírását itten linkelem.
A megjelölt szerzőknek három blogot kell jellemezniük és ismertetniük, amiket ők rendszeresen olvasnak és szeretnek. Alant megtekinthető az én három Kiválasztottam (azért a Hunger Gamesen nem kell részt venniük). 
Értelemszerűen olyanok kerülnek most be a listámba, akiket eddig - ahogy láttam - nem jelöltek még meg a kihívásban :)