Astrid XII.

A csúnya függővég után be is esnék a következő fejezettel, ahol amellett, hogy Kerstin sajátos módokon igyekszik megbizonyosodni bizonyos feltételezéseiről, belső vizsgálatot is elrendelnek a kapitányságon belül. Jó olvasást! 

Astrid XI.

Nincs sok újság - csak nyomozunk tovább!

Avagy meghoztam a tizenegyedik fejezetet, ahol mint egy tisztességes sorozatepizódban, nagy viták és békülések várhatók, na meg repkedő mínuszok és egy jó pohár termoszos kávé.

Astrid X./2

Ahogy ígértem, megérkeztem, vagyis megérkeztünk a svédekkel, a csúnyán, de okkal félbemetszett tizedik fejezet második felével. Tilda Jönsson kijelentése egy kisebb sokk erejével bír Kerstinre és Noakra, hát még az, amit ezután hallanak. Az egész ügy teljesen új megvilágításba kerül, Kerstin pedig, ha lehet, még elszántabbá válik, ugyanakkor a csatározások sora szkeptikus kollégáival továbbra sem ér véget.

Most nincs mese

Régen jelentkeztem már egy beszélgetős poszttal, bár nyilván nem is erre van a legnagyobb igény.

De most úgy hiszem, ránk fér egy kis beszélgetés.

Astrid X./1

Jelentem, múltkor elcsellóztam, nem a kilencedik, hanem a tizedik rész a cefet hosszú, szóval ehhez mérten ezt törtem félbe.

És megemberelve magam sietve hoztam.

A fejezetről röviden: Lovisa előkeríti édesapja kincset érő noteszét, amiben olyan információk lapulnak, melyek száznyolcvan fokos fordulatot hoznak az eleve is szerteágazó és izzasztó nyomozásba. Noak és Kerstin úgy döntenek, jobb alkalom nem is kínálkozhatna Astrid emberkerülő és rideg anyjának meglátogatására, aki talán sokkal többet tud annál, mint bárki is gondolná róla.

"– De hát akkor is… – fintorgott Ellinor szörnyülködve. – Hogy tehet ilyet egy nő egy másikkal?

Úgy néztem rá, mintha nem két, hanem két évtizedes korkülönbség lenne kettőnk közt.

– Nem a kromoszómakombinációtól függ, mennyi kegyetlenség lakozik valakiben."

Astrid IX.

Üdv, hajósok!

Na megérkeztem, és most már, hogy áteveztem a szigorlatok, vizsgák és miegyebek dühöngő hullámain, gyakoribb frissítések várhatók. Sajnos nagyon nehéz időszak áll a hátam mögött, nem csak az egyetem és úgy amblokk a saját létezésem nem ritka agóniája miatt; borzalmas veszteség ért, sajnos azon emberek egyike, akiket a világon legjobban szeretek, távozott az élők sorából.

Ezt nem kifogásnak szánom, de szerettem volna leírni itt, ha már hosszú évek óta vetem erre a virtuális felületre a fejemben zajgó mindenséget.

Lesz majd egy sztélé-poszt, ez még nem az. Csak az Astrid soron következő fejezete.

Jó olvasást ♥

Bogáncsszoknya

Well, a szigorlatok, vizsgák, tehát lényegében az imádott egyetem ördöngös intselkedésinek köszönhetően nem volt alkalmam egy árva betűt sem papírra vetni az elmúlt másfél hónapban. But! Elérkezettnek látom az időt arra, hogy feldobjam ezt a pangó időszakot a Bogáncsszoknyával, amit még nyár végén írtam, és egy nyúlfarknyi kis novella, amiben visszaszárnyaltam egy tizenkilencedik század eleji magyar falucskába.

A történet röviden: Vánkai Manyi húga, a megzabolázhatatlan kis Julcsi megesett egy katonától - nincs is min csodálkozni, mindig is korhely volt, de így már végképp nincs maradása határmenti falujukban. A helyét és szerepét mintaszerűen ismerő Manyi rászánja magát a szabályok áthágására, hogy az éj leple alatt elkísérhesse húgát a határhoz, nem is sejtve, hogy az odáig vezető út számára sorsdöntőbb lesz, mint mindent hátrahagyó testévérének.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! ♥