Két perc kétségbeesés


Megszegtem a saját törvényemet, mégis írtam valamit év vége előtt, méghozzá egy rövid novellát, ami kimeríti az érfelvágás fogalmát, pontosabban szólva... Thorki. Nem slash. Megpróbáltam megragadni a halálfélelmet, a maga teljes egészében, és Loki lett a bűntársam, egy rövidke írás erejéig. Ha valakit hibáztatni akartok, az a hetem legyen. Fogcsikorgatásból állt az egész. Na meg az, hogy nem szeretem húzni az ígéreteimet. 
A Dark Worldnek nem vettem figyelembe minden részletét, minek az. Előrebocsátom nagyon furcsa a szerkesztése, amolyan kísérleti jellegű. Loki POV.
Hálaajándék Raistlinnek, és nagyon sajnálom hogy nem tudtam ennél többet és jobbat alkotni neked, de benne van a szívem lelkem, legyen bármily furcsa is.
Ajánlott zene: Ólafur Arnalds - Out To Sea


Két perc kétségbeesés


A veszélynek nincs szaga, nincs arca, nincs szíve és nincs vesztenivalója. Alattomosan mögém lopakodik, és kijátssza az éberségemet.

Nem fogom fel, hogy valami nincs rendben, csak akkor, amikor Kurse megragadja a karjaimat, a ruhám anyagába tép és magához ránt, a mellkasából kiálló fémdárdára. Húshasadás, egy hangos kiáltás, ami talán az enyém, a mellkasomon groteszk vérvirág nyílik; a szövet átszakad a mellemen és a hátamon is, elhűlt sóhajom a torkomra fagy.

Hátralök, magatehetetlenül a földre hanyatlom, de az esést nem érzem, nem érzem a vér illatát, a kőtörmelék porát, ahogy megülepszik a légutaimban, nem érzek mást, csak hogy fáj,
annyira fáj

Kurse nem figyel fel az oldalára erősített megsemmisítőre, csak mikor már túl késő. A dac egy pillanatra elfátyolozza a kínt, ami egyre elevenebb és valódibb, szétfeszíti a mellkasomat, mint valami könyörtelen átok, ám egy szempillantás erejéig elfeledkezem róla, hogy a szörnyeteg szemébe nézzek, dögölj meg, kívánom acsarogva, előttem Frigga mosolygó arca, belém hasít a gyász, újult erővel és kérlelhetetlenül, s én újult erővel és kérlelhetetlenül követelem; dögölj meg!

A fájdalom szerteárad a testemben, elfoszlik a dacfátyol, erőteljesebben érzem, mint valaha, megmérgezi minden porcikámat, ellehetetleníti a légzést, a gondolkodást, zajgó kétségszilánkok és ábrándfoszlányok töltik meg az elmémet. A gyötrelem csak félelmet hagy és döbbenetet, és akkor meghallom a hangod, ó azt a nyughatatlan hangod…

− Loki, hol vagy?! – üvöltöd, pedig nem vagy messze, látom az ízléstelen palástod rikító vörösét, látom a hajad naparanyát, az aggodalmad arculcsapó megalapozottságát.
Ott, ahol a legnagyobb felfordulás van, nyilván, felelném, de képtelen vagyok megszólalni, a por, a vér, a rettegés megbénítják a hangszálaimat. A rémület belém fojtja a segélykiáltást, csak egy hörgésszerű nyögésre telik, de te meghallod, valamit kiabálsz, megtelsz kétségbeeséssel és térdre rogysz.

A karodba veszel, mint valami drága kedvest, és arra kárhoztatsz, hogy előtted, legádázabb ellenfelem előtt nyöszörögjek kínomban, szemeid gyöngykék tavából könnyvíz ömlik az arcodra, és én nem értem, miért, csak a kínt értem, számomra csak az létezik, ennyi a jussom.
− Loki, ne, ne aludj el! – bömbölöd, és akkor felfogom:
hiszen te elsiratsz engem…
s megértem, hogy haldoklom.

Hideg verejték lepi el kékesszürkére fakult arcomat, fél kezemet a sebemre tapasztom, a másikkal a hajadba markolok, kényszerítelek, hogy a szemembe nézz: tedd bizonyossá, visszavonhatatlanná, hogy meg fogok halni, csak lássak még egy könnycseppet, csak halljak még egy keserves szusszanást, csak csak

Nem akarok meghalni.
Minden tagom reszket, a tüdőm hasznavehetetlen, a szívem egy szétszaggatott rongycsomó. De ez nem történhet meg, nem halhatok meg, én nem, itt, ily módon, nem, ez nem volt a terv része; én nem akartalak megmenteni, a nődet sem, csak magamat. Itt akartalak hagyni, így terveztem, hogy köddé válok, mégis miért tértem el a tervtől?
− Semmi vész! Rendbe jössz! Semmi vész… - mantrázod, tehetetlenül nézel körbe, de reménytelen, tudod jól, hogy reménytelen. Mosolyogni szeretnék, amiért már megint miattam vagy kutyaszorítóban, azt akarom ordítani, hogy te idióta, de a lelkem igazabb része inkább azt súgná, könyörgöm, bocsáss meg

− Heimdall lát minket. Segíteni fognak. Ne félj, testvér, ne félj!
Csak önmagadat tudod ismételni, de alig hallak, úgy dübörög bennem a fájdalom és a félelem, mint egy sziklaomlás, űrsötéten, kozmoszmélyen, vadul zubog a vér

S lám, Thor, az öcséd halála az egyike lesz azoknak a dolgoknak, amiknek nem tudtad útját állni, azon kevés dolognak. Erőltesd meg magad és mondd a szemembe, hogy ezt érdemlem, vagy ha nem, akkor azt ismerd be, ne hagyj bizonytalanságban, azt kegyetlenül gyűlölöm. De nem vagyok képes kimondani ezeket a szavakat, a gondolataim életemben először rendezetlenek, csak azt ismételgetem elfúló hangon, hogy ostoba vagyok, bolond, bolond, hogy nem hagytalak sorsodra. Akkor beteljesíthettem volna a sorsom, én lehettem volna Loki, a túlélő, és nevettem volna és büszke lettem volna és szörnyeteg lettem volna és

Most itt vagy, szorítasz, a hajamat simogatod, miközben ostoba módon a segítséget várod – ugyan ki akarna megmenteni engem saját magamon kívül? A nőd a hátam alá nyúlva próbálja visszaszorítani a vérzést, mintha érdekelné, mi lesz velem. Üvölteni akarok, elküldeni téged, hogy ezt is egyedül csináljam végig, egyedül haljak meg egy kopár pusztaság közepén, de nem megy, mert fáj,
annyira fáj

Bár velem halnál.
Bár örökké élnél…

Levegőért kapkodom, kiszárad a torkom, a számat bugyborékolva önti el a vér, már közeledik, űrsötéten és kozmoszmélyen, be fog szippantani, el fog nyelni, de én nem akarok meghalni, testvér, félek

Végre belátod, hogy nincs remény, lehajtod a fejed és a nyakamba temeted az arcod, a kezeden vér, az én vérem, az én vérem mindenütt. Azt kortyolja a részvétlen kőmorzsalék, az zárja el a levegő útját, az folyt a te ereidben is, míg ki nem derült, hogy hazugság volt az egész, majdnem az egész.
− Ne add fel! – könyörögsz, hát persze, te nem adod fel. Harcolsz a semmiért, jobb neked úgy, mintha semmit sem tennél.

Én ezt nem akarom, nem így akarom, értem ne hullasd a könnyeidet, én nem szolgáltam rájuk; egy jötün vagyok, nincs lelkem, nincs szívem. Úgy tűnik, eszem sincs már, mert nem tudom összeszedni a gondolataimat, túlságosan félek a rám váró, véremre szomjazó haláltól. Soha nem gondoltam bele ebbe, sohasem volt a terveim eleme, sohasem tudtam elképzelni, rettegek az ismeretlentől, mi lesz velem, Thor, mondd, mi történik velem?

Mint egy rémült kölyök, átkozottul szánalmas, de most ez vagyok én, csupán ennyi; ne láss így, villámzabolázó, hagyj magamra, hagyj elmenni,
ne hagyj meghalni

* * *

Felébredek. Alattam nem kő, hanem puha ágynemű, a homlokomon egy borogatás jéghideg kendője, a mellkasomon vastag és súlyos kötés. Nem tudok megmoccanni, ég az arcom, a testem és az elmém, de élek, lélegzem, erőtlenül, de lélegzem. Te az ágyam mellett ülsz egy székben, a fejed oldalra billenve, mélyen alszol. Ki tudja, mióta gubbasztasz itt, mióta esdekelsz az életemért, ki tudja, mennyi támadást kellett ezért elviselj, hogy megmenthess.
Kivételesen igazad volt, késve bár, de segítettek rajtam. Érted, s nem értem, mert képtelen lettél volna elviselni az életed nélkülem, és ezért igazán szánlak, mert az álmod sohasem valósul meg, én nem változom.
Élek, és ez a legfontosabb. Már nem félek. Egymásnak köszönhetjük az életünket.
De kétségtelen, hogy mikor visszaszáll belém az erő, újfent kijátszalak majd, tengernyi keserűséget okozok, magamat követve pusztulást hozok a világodra, látni fogom még a szemeid víztükréből csorgó könnyeket, látni fogom, ahogy összeomlasz a káoszomban, tudom, hogy csalódni fogsz bennem, újból, és ez a gondolat egy pillanatig fáj
annyira fáj…

26 megjegyzés:

  1. Éljenek az elvont gondolatok! Éljen a fájdalom! És éljen Loki! *őrült vigyor* Nagyon tetszett a fic, nagyon lokis volt, és még írnám tovább a dicséreteket, de nem megy, bocsi. (A gondoltaim az X-Men legújabb része körül forognak.)
    Köszi az élményt! ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Hadd ugorjak a nyakadba, jó? Köszi :*
      Őszintén örülök hogy tetszett, táncolok egyet örömömben, közben pedig sírok-rívok hogy nem láttam még az X-men új részét mert Magneto és Charles *-*

      Törlés
  2. Annyira kedves tőled ez az egész hogy már már ;__;
    Erősen érezem rajta a stílusomat, de felteszem, ez szándékos volt - (ha nagyon a fejedben van az, akinek írod a történetet, megesik)
    Tökéletesen passzolt a zene, és tetszett ez a lelassított, kimerevített pillanat, és nagyon bátor húzás volt Loki belső monológjává tenned, de egy pillanatra sem volt OOC. Szóval köszönöm, hogy gondoltál rám, nagyon, és sok sikert a tanuláshoz!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia drága!
      Most hanyatt esem örömömben hogy tetszett és jajnekem, nagyon izgultam. EZAZ! ÉSZREVETTED! Büszkén állítom, hogy direkt volt, azt akartam, hogy neked szóljon, legesleginkább neked.
      Imádom Arnaldsot, teméntelenül szoktam hallgatni, a merész dolgaim pedig azt hiszem már hozzám tartoznak, csak mindig izgulok, hogy bejönnek-e :)

      Törlés
    2. Köszönöm, nemsoká a végére érek, a gombaspórák nem tudnak élni nélkülem

      Törlés
  3. Na jó, akkor először tróger leszek: miért van az, hogy egy drámai pillanatban teljesen más jut eszembe a "dögölj meg"-ről... :D Azt hiszem túl sok időt töltünk együtt.
    Te jó ég, annyira izgultam, hogy mi lesz a vége! Először komolyan elhittem, hogy kinyúvasztod! Igen, kétségbeesés... Más és mégis hasonló Loki számomra, pedig nem ismerem olyan behatóan a karaktert, mint Te.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Móni xD Te mindig tróger vagy, nem is vártam mást, bár az a bizonyos sejtelmes esemény kissé már zavarbejtően távol áll a témától.
      Izgultál? Pedig azt hittem biztos leszel abban, hogy kinyírom, ez a hobbim. Majd szépen fokozatosan megismered, ezt a karaktert kiismerni amúgy lehetetlenség. Köszi a kommentet♥

      Törlés
  4. Hát elolvasni az X-men utáni sokk után egy ilyet, csak még jobban ütött. Utállak és rohadj meg, hogy elveszed a koronám a sötétben fulladozó egypercesek terén is, mert baromira nem érződik ám, hogy szenvedtél vele, Loki szenvedése viszont annál jobban. Nem nyírtad ki. Nem nyírtad ki. Szerintem mindenki rosszabbul járt így, hogy nem nyírtad ki... először örültem neki, aztán rájöttem, hogy jaj Thor mennyit fog ezért még szenvedni és jaj mennyit fogunk ezért mi még szenvedni és amúgy is jaj. Szeretlek, utállak, gyűlöletem a tiéd, ezért megdobállak egy háznyi angsttal.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. X-men után... meg kell néznem, meg a Winter Soldiert is! *-* Először is nagyon köszönöm a kommentet te szívem csücsöke! Mi, nem vettem én el semmit, alaptalan a vád -_- Az ott virít fényesen a te buksidon, nem erősségem a rövidre fogás.
      Tényleg rosszabb ez így, de ez a Kisértsük a sorsot!, tehát meg kell kísérteni Lokiét is. Ne félj, én is utállak♥ Az angstok jöhetnek, várszámra is!

      Törlés
    2. Ja azt elfelejtettem mondani, hogy a novellával nem szenvedtem sokat, a hetemet szenvedtem végig és annak a kesergésnek a lenyomata ez a bűntény ^^

      Törlés
  5. Részemről egy Supernatural évadzáró után olvastam el, és azt sem tudom melyik sebemhez kapjak, melyik vérzik jobban. Aztán végül úgyis belehalok, de meg akarom magamnak adni az illúziót.
    Jah, bocs, azt is elvetted.
    Mert nem halt meg, él, és ez sokkal, de sokkal szörnyűbb ezer halálnál is, mert ugyanúgy fogja folytatni, hiszen ez hozzá tartozik, ez ő, de közben meg mégis vágyik a szeretetre, de tagadja, csak azért is tagadja, miközben Thor ragaszkodik hozzá és ezt olyan tsodálatosan adtad ád!
    Új mélységét mutattad meg ennek a jelenetnek, pedig már a filmben is hörögtem felette, de most, hát elmetszetted a torkom. Azt hittem minden benne van, erre nem, korántsem.
    Ha még egyszer, ha egyetlenegyszer azt mered állítani, hogy OOC, hát sárkányokkal perzseltetem fel a pázsitod, és Fenrír falatom fel minden zoknid bal párját. Ezt vedd fenyegetésnek. Mert nem vagy OOC. Nem. Te titokban Loki vagy, vagy konzultálsz vele, vagy megy valahova, mert ez így. Ennyi. Tökély.
    Sokkpokróc-díj esélyes.
    Köszönöm, hogy olvashattam!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Elég veszedelmes kísérlet volt belevágnod az évadzáró után, de nagyon hálás vagyok érte, köszönöm a kommentet és tapsikolok örömömben, hogy tetszett♥
      Gyakran elveszem, illúzióromboló fajta vagyok, őszintén sajnálom. Krízishelyzetben megváltozik a dolgok állása, amikor már mindegy, de mégsem, és Loki nem dönt dönteni... de ez csak két percnyi kétségbeesés, ugyebár, aztán helyrebillennek a dolgok és minden folytatódik tovább.
      Az volt a célom és ne akard tudni hogy én mennyit hörögtem, kezdve a moziteremben, mert az a jelenet FIZIKAILAG FÁJ.
      Mindig úgy érzem, de aztán meggyőztök róla, hogy nem az, és a fenyegetéseidet olvasva piszok jót röhögtem, köszönöm, annyira köszönöm♥
      Persze most, hogy lebuktattál, halandó, kénytelen vagyok megölni téged, de nézd el nekem nem szívesen teszem..

      Törlés
  6. Mocskosul jól írsz:D Komolyan el tudnám képzelni, ahogy Greert és Vinct is beviszed majd egyszer az irományaid közé *.* Lokit imádom, tetszett a gondolatmenete:D A kis mocsok:D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Üdv itt, új lány :D Nagyon aranyos vagy, örülök, hogy így gondolod :3 Semmi sincs kizárva, ha ihlet lesz fic is lesz.
      Loki egy dög, na, ez nyílt titok.

      Törlés
  7. Szia, szivi!:D Lassan kezdem rosszul érezni magam, hogy csak ismételni tudom magam kritikáról kritikára ... de ismét sikerült könnyekre fakasztanod, te lehetetlen csaj!<3 "− Loki, hol vagy?! – üvöltöd, pedig nem vagy messze, látom az ízléstelen palástod rikító vörösét..."- Jellemző, hogy Loki még ilyenkor is kritikus:"D De ez néha egészen üdítő:) "Ott, ahol a legnagyobb felfordulás van, nyilván ..." - A szarkasztikus modora még mindig tarol :D Eddig voltam a helyzethez képest vidám, de aztán jöttél te a kétségbeesett Lokiddal, én meg nem győztem szorítani a mellettem lévő párnát, mert annyira fájt a szívem érte. Mondtam neked, hogy rejtsd el ezt a szarjankót, míg le nem csitul az előző balhéja, de nem hallgattál rám.>< Ennek ellenére nem tudok haragudni rá, mert a sajnálat vasmarokkal szorítja össze a mellkasom. És még az előre levetített jövőkép tudatában sem akarom, hogy menjen a viharba, mert tudom, hogy az Thornak fájna, amit nagyon nem akarok. Meg talán ... nekem is ... hiányozna. TALÁN.Rövidre zárva ... nem mondhatom azt, hogy egyre jobb vagy, mert eddig is olyan magas színvonalat produkáltál, hogy le a kalappal, és ezt folyamatosan képes vagy hozni, ami az igazi rejtély. De te megcsinálod, így csak emelem az előbb említett fejfedőt.:D Ne legyen túl nagy az a kihagyás!
    Xoxo: R.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Rika! Sose érezd rosszul magad, addig örülök, amíg ugyanaz a véleményed, legalábbis nem utálsz meg. Loki haldoklás közben is tudja lökni a sódert, meg hát benne van az ars poeticámban, hogy a legkeserűbb történetbe is belefér egy cseppnyi humor.
      Lokit nem tudom elrejteni, következetesen püföli mindig a párnámat, amikor lefekszem, hogy írjak róla megint és megint és megint és nem tudok neki ellenállni semmilyen értelemben.
      Talán, Loki mindenkinek hiányozna. :3
      Köszönöm szépen, angyal vagy!♥

      Törlés
  8. Loki és fájdalom és annnnngst és németül szövegelés a szobatársamtól. Ja, az utóbbi nem illik ide (de az is épp elég fájdalmas).
    Ó istenem, Loki, a kis szenvedő mindenedet, imádlak és imádlak és neeee. És Loki és Thor és a vége... Annyira igaz, hogy egy pillanatra belesajdul a szívem, és hurrhurr, ilyeneket írjál méééég.
    (A blogspot meg jelenleg utál, mert nem mutatja meg a fantasztikus műveidet T-T)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ja bitte, angst, angst für die Welt, avagy most van 10 éve hogy németet tanulok és öhrrrr~
      Loki és fájdalom van itt mértéktelenül és úgy örülök, hogy újra itt vagy ♥ A blogspot csúnya jószág, gyakran nem jelzi a frisset, javaslom hogy kukkants fel néha csak úgy szúrópróbaszerűen.
      Megint édesdrága vagy, és ne félj, ilyenekből nem lesz hiány :)

      Törlés
  9. nem jutok szóhoz, de komolyan nem. az utolsó sorral szíven döfsz, de nem csak azzal, minden pillanatával ennek a novellának. annyira gyönyörű, hogy már büntetni kellene. fáj tőle a lelkem, üresnek érzem magam, és gondolom, ez volt a célod, szóval gratulálok, sikerült. köszönöm, hogy olvashattam! <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! :) Úristen el sem hiszem hogy tőled kapok véleményt, tőled, akit annyira imádok! ♥ (ne tévesszen meg, hogy még nem írtam neked, vagy de, az egyik marveleshez írtam, de a sherlockjaidat is olvasom nagynagy hévvel, komment is lesz, tudd, hogy imádlak).
      Valóban ez volt a cél, morbid egy cél de ez volt. (A blogom tartalma 95% lélekszárító hatású, ki kéne írjam.)
      Én köszönöm, hogy elolvastad és véleményezted, drágaszág vagy♥

      Törlés
  10. Tejóég, boldog a befejezés, nem vagy te lázas? Hívjak mentőt?
    Jó, pocsék vicceket félretéve, tényleg tátva maradt a szám a végére. Igen, mindenkinek rossz, de mindannyian élnek és virul(gat)nak, nálad ez már a fluffok fluffja, és én már csak örülni tudok a boldogtalanságuknak.
    Századszorra is agyon tudnám dicsérni a Lokidat, de már nem tudnék újat írni. (Maximum, hogy igaza van, Thor palástja tényleg ízléstelen.) Szerintem eleget mond, hogy tipikusan az E/1 ellen vagyok, és az, hogy ilyen típusú ficet olvassak, ritka, mint a fehér varjú, a te írásaidra mégis teljesen rákattantam, szinte fel sem tűnik, hogy nem E/3-ban van fogalmazva.
    Remélem, amint vége lesz a sulinak, elárasztasz minket ficekkel (én meg még egy hónapig idült vigyorral olvasgathatok suli után), én mindenesetre drukkolok, hogy legyen rá elég időd. :) Addig is köszönöm, hogy olvashattam ezt a miniszívroham-modellt. :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ez már tényleg mentő pozitív, vagy nem? Nem, mert kínlódnak ők így is. Nehogymár.
      Ez remekül hangzott, így beszél egy igazi angstos. Azt meg külön örömmel hallom, hogy megfertőztelek a Thorkival, ez gyógyíthatatlan kór, ezt jó ha tudod.
      Ugyehogyugye. Amúgy rosszindulatúak vagytok Lokival, jól kijönnétek egymással :p Az E/1... könyvben mindig, ficben ritkán.
      Drága vagy és hálám üldöz a kommentért! Ficekre lehet számítani, csak lassan és megfontoltan. Thorki.. lesz. Csak még nem most. Egyelőre frostiron van terítéken.
      Én köszönöm, hogy olvastad♥

      Törlés
  11. Szia!

    Nagyon jól sikerült! Egyszerűen láttam magam előtt az egészet! Loki áááá! Imádom! Imádom! Bocsi, hogy ilyen rövid lett a kritika! Majd még kétszer elolvasom és írok egy jobbat, de most csak ennyi ment, mert még a hatása alatt vagyok!

    Caty

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Caty!

      Olyan drága vagy hogy az már törvénybe ütközik, nagyon köszönöm :') ♥ Ugyan, egy mondat is be tudja aranyozni egy író napját, köszönöm, hogy írtál!

      Törlés
  12. Szia!
    (elöljáróban annyit, hogy új vagyok itt, de lelkesen feliratkoztam :3)
    Szóval huh. Nagyon-nagyon-nagyonnagyon tetszett ahhhww. Én pont tegnap este néztem meg a Thor 2-t, sőt, talán ez a jelenetet pontosan 24 órája láttam, szóval jókor talált meg a sztori :D
    A zene elképesztő, atyaég, és annyira illett hozzá! Jó, tudom, nem véletlenül ezt ajánlottad, de muszáj volt leírnom, mennyire találó.
    És nem halt meg. Huh.
    Tetszett az E/1., karakterhű volt, főleg a kis gunyoros megszólalásai. Jaj, és az is tetszett, hogy úgy tudatosult benne a haldoklás, hogy Thor megsiratta... Ez mennyire gyönyörű :') Szívemszakad.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sziaa :)
      Sok szeretettel üdvözöllek itt, a sötétség birodalmában! :D Najó, a furcsa és kísérletezgetős Thorkik/Frostironok/Fandomtágítási-kísérletek birodalmában.
      Akkor tényleg jókor! Imádom ezt a zenét, örülök, nagyon örülök, hogy ennyien találtátok passzolónak :')
      Nem, mert így talán meg rosszabbul járt, haha.
      Az e/1-el mindig vigyázni kell... igazán örülök, hogy így látod, igyekeztem. Köszönöm, hogy itt vagy és hogy írtál és olyan drága vagy, hogy azt tanítani kéne♥

      Törlés