Sue: Fyrir hana

Egészen különleges bejegyzéssel rukkolok most elő. Az alant levő történetet nem én írtam, hanem kedves olvasóm, Sue, akit megihletett az [egyik novellám], és meglepett egy fic a ficbennel. Mindketten úgy találtuk, hogy a blogom lenne a legmegfelelőbb hely a novella publikálására. Ezúton is szeretném még egyszer megköszönni neki, hogy ennyire lelkes a munkásságommal kapcsolatban, és itt is kijelenteni, hogy igazán megéri az írással foglalkoznia. Nektek pedig jó olvasást kívánok! (A történet az előzménynovella nélkül nehezen érthető, mivel Sue-t pont az a történetem ihlette meg, amiben mértéktelen mennyiségű az AU elem.)   

Két perc kétségbeesés

Megszegtem a saját törvényemet, mégis írtam valamit év vége előtt, méghozzá egy rövid novellát, ami kimeríti az érfelvágás fogalmát, pontosabban szólva... Thorki. Nem slash. Megpróbáltam megragadni a halálfélelmet, a maga teljes egészében, és Loki lett a bűntársam, egy rövidke írás erejéig. Ha valakit hibáztatni akartok, az a hetem legyen. Fogcsikorgatásból állt az egész. Na meg az, hogy nem szeretem húzni az ígéreteimet. 
A Dark Worldnek nem vettem figyelembe minden részletét, minek az. Előrebocsátom nagyon furcsa a szerkesztése, amolyan kísérleti jellegű. Loki POV.
Hálaajándék Raistlinnek, és nagyon sajnálom hogy nem tudtam ennél többet és jobbat alkotni neked, de benne van a szívem lelkem, legyen bármily furcsa is.
Ajánlott zene: Ólafur Arnalds - Out To Sea

Csak egy darab hús

Iskolai bántalmazás. Mondják, hogy felejtsd el, már vége, ideje túllépni rajta. De nem tudják, hogy ez nem így működik. A Vadállatok még évek múltán is kínoznak, tudtukon kívül is. Az egyetlen megoldás hát, hogy a világba üvöltsd: nem csupán játékszer vagyok.
Ember vagyok.

Utazó

Üdítően álmosító novella azoknak, akik most nagyon szeretnék magukhoz ölelni az édesapjukat. Zongora, melankólia, csend.

Óda a békétlenséghez

Üldözni valamit, valamit, amire úgy tűnik, égető szükségünk van, de... talán mégsem? Talán az áhított béke ott van tőlünk pár lépésnyire? 

Lacrymosa

Hogy mi ez? Az első történet, amit publikálok, az első látomásszerű elgondolásom, Thor és Loki idealizált párbeszédéről a manhattani csata után.