Briliáns X.

Nem is kellett olyat sokat várni, nem?

Na jó, inkább elbujdokolok, bár megesküszöm, kidolgoztam a lelkemet is az utóbbi időben. Három független novellát írtam, amik valamilyen formában előbb-utóbb garantáltan elérhetők lesznek. 

Amint lehetőségem nyílt rá, nekifogtam a Briliánsnak is, úgyhogy most túláradó örömmel tárom elétek a soron következő fejezetet.

Elöljáróban: ha Lokiéknak még nem lett volna elég bajuk, hát most adódik még egy s más. Thanos ismét megmutatja, milyen érdes fából faragták, Loki pedig az istenkomplexus és a teljes egzisztenciális válság között liftezget, ahogy szokott. 

♫

Briliáns IX.

Úgy fest, végre szupermodelleink és bizonyos emberbarát zsenijeink is hajlandóak voltak betipegni a színre egy abszolút vegyesvágott fejezetért. Kivételesen szinte senki társaságát sem kell nélkülöznünk, azokét se, akikét akarnánk. 

Aki szereti a jégkását és a formabontó lakásdekort, helyben van.

Meg egy kis Rammstein cameo, mert augusztusban koncertre megyek.

Avengers Book Tag

A napokban bukkantam rá erre a tagre Ellamara blogján, és itt az Endgame univerzumrengető hypejában mindennél nagyobb kedvet éreztem a kitöltéséhez. (Emellett a vizsgaidőszaknak hála érdemi content most kis ideig nem lesz, szóval kiszúrom a szemeteket ezzel.) 
Az MCU, de pláne az original Avengers + Loki olyan meghatározó szerepet töltenek be az életemben idestova nyolc éve, amit csak egy hozzám hasonlóan nagy fanatikus érthet. Nem ismernélek titeket. Nem volna a K.A.S. Nem tudnám Tom Hiddlestonról, hogy eszik-e, vagy isszák. (A gondolat is felfoghatatlan).

Eleinte én is szkeptikus voltam, nem hittem, hogy az efféle szuperhősös filmek mondani fognak nekem valamit, de, mint ahogy ez nem titok, grabancon ragadott az MCU, és beleüvöltött az arcomba, hogy ember! Olyan történetek lapulnak itt, olyan tragédiák, fejlődésutak, karakterek, amiket akármilyen ötvenhét oscaros dráma vagy művészmozi megirigyelhetne.

A vágás alatt elolvashatjátok a kis listámat, illetve, nem voltam rest megjelölni pár gyanútlan bloggertársat ;)  

Trostlos

"– Milyen különös. – Mire feleszmélhetne, már a fülemet szorítom oda, ahol annak előtte a kezem volt, de nem zavar el, csak a hajamba fúrja azokat a finom, hosszú ujjait. Annyira jó érzés. – Olyan halk a szívverésed, akár a hóhullás."

♫

Briliáns VIII.

Ide is sikerült eljutnom a A Kökényerdő boszorkányának felvezetőjében felvázolt ezerféle gond és baj leküzdése után/közben. Egy rettenet ronda függővéggel hagytalak ott benneteket legutóbb, szóval most nem is szövegelnék túl sokat, jó olvasást kívánok a forrón gőzölgő, nyomokban rágós cinizmust és keserű csokoládét tartalmazó új részhez. (Amiben ezúttal erős nőuralom és mikroszkópikus mennyiségű Tony figyelhető meg.)

Briliáns VII.

Igen, sokat kellett várni. Remélhetőleg megérte (bár aki a saját írásaimat is olvassa, nem járt olyan rosszul). 

Elérkezik a rettegett Las Vegas-i divathét főbemutatójának napja. Loki mindenkivel szeretné elhitetni, hogy nem fél semmitől, de Tony túl jól ismeri saját magát ahhoz, hogy tudja, nem mond igazat. Erre rásegít a tény is, hogy teljesen odavan érte. 

Briliáns VI.

Kicsit váratott magára az új rész, de mentségemre legyen szólva, rengeteget dolgoztam mind ezzel, mind az előző A Kökényerdő boszorkánya fejezettel (kis borzongásra vágyóknak szeretettel ajánlom!)

A különösen ronda függővég után megtudjuk, hogy keverednek ki hőseink a szorult helyzetből, benéz Thor is, Loki pedig életveszélyesen magas hőmérsékletre tekeri a termosztátot, szóval, 18 éven aluliaknak nem ajánlott a fejezet elolvasása!

Az eddigi címadó dalok sorrendben:

44 days

Space Monkey

Wrath of God

Eat me, Drink me

Bitches Brew

Minden fejezet kapott egy saját montázst, akárcsak ez, ha gondoljátok, lessetek rájuk :) 

Briliáns V.

Ugye mondtam, hogy mindjárt jövök az új fejezettel?

Folytatjuk, ahol abbahagytuk; Loki és Tony Tarantinót néznek, cameózik Amora piros melltartója és egy gyorshajtó zöldségszállító teherautó.

Remek résznek ígérkezik. 

Briliáns IV.

Ímhol, negyedik rész!

Ezúttal Amorát nélkülözzük (tudom, tudom), viszont sor kerül Wanda fotózására, és megismerjük Loki múltjának egy újabb, és igen kellemetlen darabkáját, amikor is egy életre megtanulta, mi a sok. 

Briliáns III.

Gonosz volt a cliffhanger, tudom, de remélem, a fejezet kárpótol titeket.

Loki megint akkor beszél, amikor nem kéne, de büszke vagyok rá érte.

És megint van Tonynk!

Note: A történet még azelőtt kezdődött, ugye, hogy megismertük volna Thanost, istenigazából. Szóval vegyük úgy, hogy a Briliáns Thanosának csak nyomokban van köze a filmbélihez. 

what death feels like - angelheartbeat

Infinity war fanfiction fordítás, az írónő, angelheartbeat engedélyével.

Eredetiben itt érhetitek el.

Elesett szeretteink utolsó, homályos gondolatai a végtelen csend előtt. SZPOJLERES!

Avagy nem, ezen sosem fogom túltenni magam, és sírjunk, gyászoljunk, és szeretlek titeket, és őket is. 

Hjälte

Infinity war reakciófic, alapvetően.

KEGYETLENÜL SZPOJLERES. WARNING, VIGYÁZAT, MINDEN.

Tőlem ez relatíve várható volt. 

Ez a fic a zaklatott hangvétel és a Loki iránt érzett szerelmem őskáosza.

Nem tudok felelősséget vállalni érte.

A cím jelentése: hős.

♫

"jaj, testvérem, látom a szemedben, abban az egyetlenben, hogy legszívesebben rám üvöltenél, hogy ne tegyem ezt, de mi lesz a napsugárral, amit megígértem neked, ha nem lesz már, akire ráragyogjon?"

Briliáns II.

Meghoztam a második részt, lelkesen, frissen.

Egy a rész tonytlan, de a következőben pótlásra kerül a hiány.

Igen, a történet tele lesz dalszövegrészletekkel. Mert miért is ne? (Azért van céljuk). 

Ez után a bűn rossz felvezető után, mindenkinek jó olvasást - avagy hogyan lett Lokiból az, aki most? 

Briliáns I.

Régen volt már frostiron, igaz?

Iszonyat régen.

A Briliáns több mint egy éve porosodott a gépemen, 8400 szóval magára hagyva, befejezetlenül; úgy döntöttem, most újra előrántom, és egy új módszert kipróbálva hozzám képest rövidebb részekben felrakosgatom. Ez az első rész lenne - jó szórakozást hozzá! Figyelmeztetések: slash, nem kevés káromkodás, felkavaró tartalom, gagyi humor.

Szupermodell!AU; Loki a Tha/Nos divatcég egyik üdvöskéje, legjobb barátjával, a hozzá hasonlóan hányattatott múltú Amorával egyetemben. A ragyogó és gondtalan külső ellenére azonban mindketten alaposan megszenvedik Mr. Thanos a cégen belüli, jól leplezett diktatórikus uralmát, különösen a nő, aki rendszeres, kéretlen közeledések elszenvedője, márpedig ezt Loki egyre kevésbé képes szótlanul nézni. Ezzel egy időben Loki egyre közelebb kerül a milliárdos feltalálóhoz, Anthony Starkhoz, kapcsolatuk alakulását pedig milliók követik figyelemmel. Pörög a Twitter, a Facebook, ömlik a pezsgő és villannak a vakuk; arról pedig jobb elfeledkezni, mi zajlik a neoncsillogás álmennyországa mögött. 

Mily rongyos ma a holdfény, uram V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát ennek az útnak is a végére értünk, bátor hajósaim, így, hogy letudtam a regényem körüli ügyintézést (maga volt a horror), és húsz évet öregedtem KRESZ-fejtágításon. Utolsó alkalommal húzzuk fel a horgonyt a tél birodalmának jeges, kásás vizein, hogy megtudjuk, mi lesz felnőtt nővé cseperedett hercegnőnk és fenséges pótapja nagybátyja sorsa, birtokukba jut-e az áz trón, melyet a Darázskirály oly aljasul elbitorolt.

Ahogy a Lygavarirnál is, itt is szeretném megköszönni a türelmeteket, a biztatást, amit kaptam tőletek, a rendületlen visszajelzéseket. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogjátok ezt a történetet! ♥

Hallgatmánynak lelkesen ajánlom a Passió ost-ját, amit rongyosra (haha) hallgattam az írás folyamán. 

"Igazán szívhez szóló, mint egy özvegyasszony, kit ura magára hagyott e világban. Megszürkültél, lelassultál, jégnek, hónak, farkasordításnak királya." 

Lygavarir VII.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát, ez a pillanat is elérkezett. Majdnem három év után.

Ti is nehezen hiszitek el, ugye? Hát még én. (És meg kell valljam, voltak némi nehézségeim ezzel a résszel Odin miatt. A Ragnarök jól megtaposott. De lényeg, mi lényeg, ez az Odin más Odin). 

De itt vagyunk, egy hosszú és rögös út végén, ahogy Sif és Loki is.

Kérdés, hogy kinek hogy fog végződni ez az egész.

(Figyelmeztetés: nagyon nem marveles szinten vannak benne ábrázolva a dolgok. Szóval, lesznek nagyon durva pillanataink).

Mindnyájatoknak hálásan köszönöm a támogatást, amit a történet alkotása folyamán kaptam tőletek, akár komment, akár chatfali megjegyzés, akárcsak csendes, de kitartó olvasás keretében. Köszönöm a türelmeteket, a megértéseteket, és hogy annak idején megszavaztátok nekem ezt a párost, hogy tegyek velük egy próbát.

Nem bántam meg, remélem, ti sem.

(Halkan jegyzem csak meg, hogy ebből eredetileg novella lett volna... Ehelyett 183 oldalas kisregény lett.)

A történetet mindenestül szeretném drága barátomnak, zseniális írótársamnak és hűséges olvasómnak, Shadow Wanderernek ajánlani. Köszönöm, sis.

Vers: 

Kosztolányi: Kedves

Mily rongyos ma a holdfény, uram IV.

Végre eljött ez a pillanat is. 

Mert amúgy nem haltam meg, csak egy rettentően nehéz időszak áll a hátam mögött. Ennek itt is voltak nyomai, de jobb nem is emlékezni rájuk. 

De azért remélem, Lokiról és elárvult unokahúgáról még nem feledkeztetek meg. Mert most itt vannak, és lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a következő fejezetben érkezik. A jó régen publikált harmadik rész egy csúnya függővéggel ért véget, ideje kompenzálnom. A fejezet második fele kicsit eltérő szerkezetű, mint az eddigiek, mert hatalmas időközt ölel fel.

A nyelvezet változatlanul színpadias és nehéz olykor, főleg a párbeszédekben. 

(Hint: tele vagyok inspirációval. És durva dolgokra készülök. Reszkess, Loki, akarom mondani...)

♪ Wardruna - Wunjo

"Dolgavégeztével maga mellé ejti a karját; a jégtőr markolata langyossá vált enyhén remegő kezében. Még soha nem használt ehhez hasonló fegyvert, csak egyszer fordult elő, hogy édesanyja megengedte, hogy kipróbálja, hogy illik a kezébe Sif vérvonalának egyik legősibb öröksége, egy zafírkövekkel ékített markolatú, kétélű penge. Mindennek ellenére úgy érzi, mi több, biztos benne, hogy a tőrnek ott a helye, ahol most van.

– Asgardban jámbornak és gyengédnek neveltek – szólal meg szétszóródott, lemetélt tincseire meredve. – De a szívemben nincs helye gyengédségnek irántuk." 

Lygavarir VI.

Indítsuk az újévet egy cefethosszú Lygavarir fejezettel, ami történetesen az utolsó előtti, és az egyik legsűrűbb cselekményszempontból. A fejezet első felében nagyon, nagyon sok a politika, szóval aki ezt szereti, azt pusszantom, mert én nagyon élveztem a megírását. A második felében meg, nos... kitennék ide csöndesen egy 18+ karikát, amit még sohasem tettem a blog történetében, nem mintha lenne bármi haszna, de na. Ennyi slow burn után úgy éreztem, belefér egy kis szégyentelenkedés. 

♪: Trevor Morris: Wicked eyes & wicked hearts

(Amúgy elnézegettem néhány screenshotot a Thorból, és hát jóisten. Asgard valami pusztítóan ronda! Giccsparádé, ráadásul nagyon nem értem én ezt a fejlett technika vs. kardok/pajzsok/középkor dolgot. Lehet be kellene jelölnöm a történetnél, hogy AU.)

Vers:

Kosztolányi: Szeptemberben 4-5.

Mily rongyos ma a holdfény, uram III.

Üdvözlet a KAS fedélzetén hánykolódó hajósoknak! Itt van az ősz a Gwen, itt van újra, és hozott új  fejezetet, amelyben visszalátogatunk Jötünföld havas vidékeire, hogy szemrevételezzük, hogy folytatódik többgenerációs családi-és királydrámánk. Lokit kísérti a múlt, Hlédís meg, amellett, hogy lassanként felgöngyölíti a nagybátyja és édesapja körül lengő titkokat, Sue szavaival élve, megtapasztal némi "kultúrsokkot." 

Az igazság amúgy az, hogy ez a fejezet sokkal hosszabb lett volna eredetileg, de kettébontottam, így négy rész helyett öt lesz. Mind dramaturgiailag, mind egyéb szempontok alapján ez a jobb döntés - tízezer+ szó szerintem kicsit nehezen lenne befogadható egyhuzamban, pláne úgy, hogy ennek a történetnek elég rágós nyelvezete van. 

Jó olvasást, és ne felejtsetek el bundát ölteni előtte! 

Zenemellék: ♪ 

És lett egy mix is.

Lygavarir V.

Üdvözlet ismét, itt, Asgardban, ezen a vidám, intrikákkal és lelki válságokkal teli vidéken! Nohát, megszületett az új rész, ami mérföldkő a történet menetében; többet nem árulok el, maximum annyit, hogy Sif már egyáltalán nem utálja Lokit. Hm.

Még a végén kiderül rólam hogy romantikus lélek vagyok. 

(Amúgy, az. Csak nem a szó klasszikus értelmében.)

Vers: 

Kosztolányi: Tánc