what death feels like - angelheartbeat

Infinity war fanfiction fordítás, az írónő, angelheartbeat engedélyével.

Eredetiben itt érhetitek el.

Elesett szeretteink utolsó, homályos gondolatai a végtelen csend előtt. SZPOJLERES!

Avagy nem, ezen sosem fogom túltenni magam, és sírjunk, gyászoljunk, és szeretlek titeket, és őket is. 

what death feels like

A halál, Loki szerint, olyan, akár a kín, rettegés és édes megkönnyebbülés, melyek eggyé lényegülve, szörnyűséges nyomásként feszülnek a torkára. 

Összeszoruló mellkasának és a száját elöntő vérnek érzése, és a tudaté, hogy Thor látja mindezt, látja őt, gyengén és szánalmasan és a halál torkában.

Olyan, akár egyfajta elszámolás a bűneiért, amik végül utolérték, és amelyek talán az őt a levegőbe emelő rémtől eredtek, aki sohasem lesz isten, vagy talán az ő kicsinyes féltékenységéből.

Olyan érzés, mint amit megérdemel.

♦

A halál, Heimdall szerint, olyasmi, amit sohasem látott előre.

Mint egy vakfolt a látóterében, amivel az elkerülhetetlen ütközés gyötrelmes, utózaja pedig fülsiketítő.

Olyan, mint a mindent látó szemei elé bekúszó feketeség.

♦

A halál, Gamora szerint, olyan, mint az árulás.

Mintha az univerzum beteges elégtételt venne rajta múltbéli tetteiért. Mintha szemközt röhögné, mert alig táncolt, mert csak egyetlen alkalommal mondta azt Quillnek, hogy szereti, és mert egy átokverte pszichopata lánya.

Olyan, akár az irónia, a szégyen, a sziklákhoz csapódó fej és a vágy, hogy bár jobban csinálta volna.

Olyan, akár a legrosszabb fajta szeretet.

♦

A halál, Vízió szerint, olyan, mint Wanda.

Mint gyengéd cirógatása reggelente, mint megrezzenő ujjai és a körülöttük kígyózó vörös fénynyalábok. Olyan, akár a szerelem, a melegség, mint Wanda kacaja.

És aztán olyan, mint a fájdalom, rettenet, Wanda sikolya, és az egész teste megbénul, miközben pillanatokkal ezelőtt már nem is volt teste.

Olyan érzés, mintha lekapcsolták volna.

♦

A halál, T’Challa szerint, olyan, mint a béke.

Olyan, mint újra látni az édesapját, csatlakozni az őt megelőző Fekete Párducokhoz. Mint Vakanda földje a lába alatt, Okoye az övén átsikló keze és Shuri végeérhetetlen csipkelődése.

Olyan, akár a továbblépés.

♦

A halál, Mantis szerint, újszerű érzés.

Olyasmi, amit eddig sohasem tapasztalt, a képességei ellenére. Mint a gyötrelem, mélabú és düh keveréke, és mégis, mint a béke. Olyan, mint minden, amire soha nem nyílt lehetősége.

Olyan érzés, mint a magány.

♦

A halál, Drax szerint, meghitt érzés.

Olyan, mint újra látni a feleségét és a lányát, magához ölelni őket oly sok külön töltött idő után. Mint kifújni a levegőt, amiről nem is tudta, hogy eddig bent tartotta.

Olyan, mint a családja.

♦

A halál, Groot szerint, ezúttal más, mint legutóbb.

Olyan, mint Mordály félelme és bánata – ez ugyanolyan. De azt is érzi, hogy talán nem tér vissza többé, és ez nem. Ez új és félelmetes, és azt kívánja, bár ne hagyta volna abba a játékot.

Olyan, mintha kitépték volna a gyökereit.

♦

A halál, Bucky szerint, olyasmi, aminek már rég meg kellett volna történnie vele.

Olyan, mint azok az idők, amikor Steve még apró volt, és neki a védelmére kellett kelnie a sikátorbeli összetűzéseikor. Olyan, mint amikor néhány szó elég volt ahhoz, hogy visszazuhanjon az elméje mélyére, hogy valaki más átvegye fölötte az irányítást.

Olyan, mint újra látni Steve-et mindazok után, ami történt vele, mintha valami újat és mást mutattak volna neki, és aztán bedobták volna valahová, ami rémületes és idegen.

Olyan, mintha lejárt volna az ideje.

♦

A halál, Stephen szerint, az egyetlen lehetőség.

Úgy érzi, ez így helyes, hogy így kell történnie. Hogy annak érdekében, hogy mind túléljék, most a legtöbbjüknek meg kell halnia. Olyan, mint az Ősmágus keze az övében. Mint a szavai.

Olyan, ahogy a dolgoknak lennie kell.

♦

A halál, Peter Quill szerint, olyan, mint az édesanyja.

Mint megfogni a kezét, amiről úgy kívánja, bár minden nap megtehette volna. Mint megtudni, hogy a tulajdon apja tette ezt vele. Mint mindent elveszíteni.

Mint a düh és gyűlölet, amiért Gamorát is elvették tőle. Mint a nő nyugodt hangja, amely szelíden elcsitítja.

Olyan, mintha az ő hibája lenne.

♦

A halál, Sam szerint, egy abszolút marhaság.

Igazságtalanságnak érzi, hisz még annyi mindent akart volna csinálni.

Olyan, mint nehézkesen vonszolni magát az erdő talaján, mint alig hallani a saját nevét, és képtelennek lenni felelni.

Mintha lemetszették volna a szárnyait.

♦

A halál, Wanda szerint, olyan érzés, mint átölelni a szeretteit.

Mint amikor Pietro felkapja és elszelel vele, végignevetve az utat. Mint amikor Vízió a kezét fogja, és elfelejt paprikát venni. Mint újra együtt lenni azzal a két emberrel, akiket mindennél jobban szeret.

Olyan érzés, mintha újra egész lenne.

♦

A halál, Peter Parker szerint, semmihez sem hasonlítható érzés.

Mint a pánik, Mr. Stark karjai körülötte, és ő nem akar elmenni. Olyan, mint a bánat. Mint az apakép, akit azonban sosem hívhatott „apának”, és hogy nem tudja, miért kér bocsánatot.

A rémület, hogy vajon May mit fog gondolni, és hogy egyáltalán hogy lehet. Olyan, mint az aggodalom Nedért, MJ-ért, még Happyért is. Mint az erein átszáguldó tűz és rettegés. A tudat, hogy másnapra beadandó házi feladata van, amit nem tud elkészíteni, mert ma meghal az űrben.

Olyan, akár egy pókcsípés.

♦

A halál, Maria szerint, lehetetlen érzés.

Mint váratlan és káoszos zűrzavar, kétségbeesés és félelem a tekintetében, mint az emberiség bukása. A legszörnyűbb érzés, amiben valaha része volt.

Olyan, mintha már megtörtént volna egyszer.

♦

A halál, Nick Fury szerint, olyan érzés, akár a vereség.