A Kökényerdő boszorkánya V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát, nem mondom, hogy nem felkavaró érzés lezárnom az első önálló, original munkámat az Astrid óta. Több mint fél évtizede nem volt ilyesmire példa (egy-két hamvában holt novella, meg a nyúlfarknyi A patak mossa el mellett.) Mint a sok kiesett időből is látszik, amellett, hogy rengeteg dolgom volt (egyetem, jogsi, ésatöbbi), nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel. Nincsenek szavak rá, mennyire örülök, hogy ennyire szerettétek ezt a történetet - a kommentjeitek, a merengős kiemelés, Aranypenna jelölés mind óriási megtiszteltetések voltak számomra.

A történetet szeretném Nelonnak ajánlani, aki töretlen hűséggel kísért végig ezen az úton, és minden résznél megörvendeztetett egy hozzászólással. Köszönöm! ♥

Természetesen a szokott hálarebegésem az én drága Shadow Wandereremnek sem maradhat el: köszönöm, sis, hogy mindig támogatsz! A Facebook oldalon szavazást is hirdettem, nagy örömömre szolgálna, ha minél többen reagálnátok rá :3

Ennyi rizsa után jó szórakozást kívánok az utolsó fejezethez, amit 18 éven aluliaknak nemigen ajánlok nyílt és brutális erőszak miatt. Avagy Richard nagy bajban van, amit tud még fokozni, viszont tényleg itt volna vége a történetnek, ennyi lett volna Ivy Claimond terve, vagy ami Sloewick ácsmesterére vár, minden eddigieknél borzalmasabb?

mix (8tracks, youtube)

A Kökényerdő boszorkánya IV.

Utolsó előtti rész!

Rohamosan közeledünk a lezárás felé, ez pedig talán az eddigi legbrutálisabb és legmozgalmasabb fejezet. Richard megpróbál úrrá lenni a helyzeten és felülkerekedni a rettegésén, Grace folytatja, amit elkezdett, Sloewick egét és földjét pedig egyaránt elborítja a szürke hamu.  (A cím a Bibliából, Ésaiás könyvéből származik).

"A bűntársad vagyok, Kankalinom. Istenverte bolondok vagyunk mindketten!"

Zene

A patak mossa el

A A patak mossa el egy réges-régi projektkezdeményemként szomorkodott valahol a mappáim alján. Egy pályázatra kezdtem el írni, de sajnos hamar kiderült, hogy ezt a történetet képtelenség lett volna beszorítani a szószám-limitbe, amit kijelöltek. Most, évek után előrántottam, leporoltam és befejeztem; szívből remélem, hogy kedveteket lelitek majd benne. Misztikus dráma, 14+-tól ajánlom.

Jonas, egy barátságos, jóindulatú fiú nem tudja pontosan, hol lehet. Az erdő, ahol hónapok óta kénytelen bolyongani, teljesen ismeretlen volt számára, amikor odakerült; ő már csak így nevezi azt, amikor gyilkosa elrejtette őt itt, egy sekély kis patak mellett burjánzó cserjésben. Az életből idő előtt kiragadott Jonas nem számít arra, hogy valaha is újra kapcsolatba kerül az élők világával, és kiderülhet, mi történt vele, ám amikor egy napfényes, őszi napon egy kiskamasz lányt éppen hozzá vezet elszabadult kutyája, remény csillan számára.

Abban viszont nem biztos, hogy élni is akar vele.

Mix

A Kökényerdő boszorkánya III.

Az előző fejezet végi shock-strike után megérkeztem a következő résszel, ami semmi biztatóval sem kecsegtet a jó sloewickiek részére.  

Valami nagy baj van Grace-szel, Richard pedig kénytelen a félelem olyan arcaival és fokaival szembesülni, amilyenekkel még sosem tette.

"– Mi folyik itt, lányom? – kérdem, olyan világosan és határozottan, amennyire csak lehetséges. (...)

– Csak adok nekik egy farkast.

– Egy micsodát?

– Az emberek itt szeretnek farkast kiáltani (...) Ilyen az, ha tényleg van egy köztük."

A Kökényerdő boszorkánya II.

Itt is vagyunk a második résszel, amiben kiderül, mire is jut a mi kissé nyúlszívű ácsmesterünk a Kökényerdőben. 

A fejezet tizennyolc éven felülieknek ajánlott, több szempontból is explicit tartalom miatt.

Ajánlott hallgatmány: The Tower/Ravine

Igen, a Bessie-dal az én szerzeményem, ez meg is látszik rajta, de író vagyok, no, nem költő. 

A Kökényerdő boszorkánya I.

Istentelen idők után egy saját történettel (is) jelentkezem, körülbelül ötrészes lesz. 

A tizenötödik századi Anglia egy kis, rigorózusan vallásos falucskáját, Sloewicket immáron tizenhét esztendeje rettegésben tartja a közeli Kökényerdőben élő, veszedelmes boszorkány, aki egykor maga is közéjük tartozott. Richard Brandon, a falu ácsmestere egyike volt azoknak, akik leleplezték az akkor még alig tizenhat éves lányt, aki a szomszédja és egyben legközelebbi barátja volt, és e tettéért köztiszteletnek örvend a sloewickiek körében. Arról azonban senkinek sincs tudomása, hogy Richardot azóta is gyötrő bűntudat emészti, mivelhogy világos számára: Ivy Claimond ártatlan volt, képességeit csak jóra használta. A korán megözvegyült férfi lányával, a tizenöt éves Grace-szel él békességben, mígnem egy nap Grace-t legázolja egy megbokrosodott ló, a kétségbeesett Richard pedig baljós lépésre szánja el magát: behatol a Kökényerdőbe, annak reményében, hogy Ivyban, aki annak idején gyengéd érzelmeket táplált iránta, maradt annyi jóindulat, hogy megmentse az ártatlan lányt. Annak azonban csak Isten a megmondhatója, ki és mi várja őt egy régi és régen elárult barátnak, a Kökényerdő boszorkányának birodalmában. 

 16+, dráma, horror, a klasszikus boszorkánylegendákra épülő, szóval helyenként igen naturalisztikus. 

Mily rongyos ma a holdfény, uram III.

Üdvözlet a KAS fedélzetén hánykolódó hajósoknak! Itt van az ősz a Gwen, itt van újra, és hozott új  fejezetet, amelyben visszalátogatunk Jötünföld havas vidékeire, hogy szemrevételezzük, hogy folytatódik többgenerációs családi-és királydrámánk. Lokit kísérti a múlt, Hlédís meg, amellett, hogy lassanként felgöngyölíti a nagybátyja és édesapja körül lengő titkokat, Sue szavaival élve, megtapasztal némi "kultúrsokkot." 

Az igazság amúgy az, hogy ez a fejezet sokkal hosszabb lett volna eredetileg, de kettébontottam, így négy rész helyett öt lesz. Mind dramaturgiailag, mind egyéb szempontok alapján ez a jobb döntés - tízezer+ szó szerintem kicsit nehezen lenne befogadható egyhuzamban, pláne úgy, hogy ennek a történetnek elég rágós nyelvezete van. 

Jó olvasást, és ne felejtsetek el bundát ölteni előtte! 

Zenemellék: ♪ 

És lett egy mix is.

Mily rongyos ma a holdfény, uram II.

Leírásbeliztem érettségin, el is készült ennek az egyfejezetesnek szánt, de végül jóval nagyobbra duzzadt történetnek a második része. Jötünheim, dértitánok, Hlédís és Loki (aki egyáltalán nem ért a gyerekekhez).

Maradt a kísérleti nyelvezet, bár talán valamivel enyhébb, mint legutóbb. 

 ♪ Apparat - Goodbye 

Felmerült a kérdés, így sietve pontosítok: Hlédís midgardi számítás szerint körülbelül tíz-tizenegy évesnek feleltethető meg. :)

Mily rongyos ma a holdfény, uram I.

Hosszas vesztegelés után újra felhúzzuk a horgonyt, bátor és türelmes hajósaim: ezúttal fagyos, rideg vizekre visz az utunk. Elnézést a hosszas moccanatlanságért, de remélem a történet kárpótol titeket, úgy ahogy. A frissek nem lesznek sokkal gyakoribbak, de lesznek, efelől senkinek se legyenek kétségei. 

A ficről; nos, ez egy Thorki, slash... de elég sajátos módon. Mondhatni, a slash-szál csak egy a többi közül, nem az játssza a főszerepet. Ez egy alternatív jövő, több száz évvel a Thor 2 eseményei után. Az alaphelyzet szerint Loki tisztességgel harcolt Thor oldalán a sötét elfek ellen, majd ezt követően Jötünheim királya lett. Bátyjával a békés egymás mellett élés politikáját követik, Thor megnősül, és a gyermekáldás sem kerüli el. Azonban Asgard királyának is lehetnek titkai. 

Amikor aztán egy nap kislánya, megfosztva édesapja oltalmától az egyetlen élő rokonához, azaz névleges nagybátyjához fordul segítségért, felmerül a kérdés, hogy vajon Loki képes lesz-e eleget tenni egy réges-régi fogadalmának, mikor az ártatlan gyermek egyszerre minden, amit szeretett, ugyanakkor egyértelmű bizonyíték valamire, aminek még a gondolatát is gyűlöli.

A fic egyik központi karaktere Hlédís, akit megdöbbentő mértékben kedveltetek, azonban a történetnek semmi köze a Fornum Goðumhoz. Amiben bővelkedünk: végtelenül hosszú expozícióban, rengeteg AU elemben (nálam a jégóriásoknak nincsen vörös szemük és nem elvetemült ösztönlények; Jötünheim esztétizált; Heimdall nem lát mindent, csak kapuőr), és skandináv mitológiában, bár helyenként az is igencsak alternatív. Például Baldr. Nem szeretem szegényt.

A történet nyelvezete nagyon mesterkélt és meglehetősen nehéz, szándékosan. Archaizált, kicsit már színpadszerű. A fic maga pedig az egyik legfurcsább darab, amit valaha írtam, főleg a témáját tekintve - Loki és a pótapa szerep meglehetősen feltérképezetlen terület még. Ki tudja, talán okkal. 

 Korhatár: 14+, a nyíltan ábrázolt erőszak miatt.

Fun fact: a történet születése során megalkotásra került a "megjuliuscézárosodik" szó. Érteni fogjátok.

A második résznek már kész egy bizonyos százaléka, érkezése... még jöni fog, ha jőni kell, na izé.

Az ember gyermeke

Valamikor azt mondtam, nem lesz (marháraelkésett) karácsonyi történet. Lett. Csak éppen nem fluff, kicsit sem, inkább egy tálcányi frissen sütött nyomasztás. Misztikum, agybaj, egy kevés humorral és kellő mennyiségű thrillerszerű elemmel. Tényleg ne várjatok semmit, az egyik legmeredekebb kitalációm eddig, szerintem. AU is mellé (démonizált Loki, kid!Tony), némi mitológiával, persze nem slash. Kellemes karácsonyi rémmese. A történet elég egyszerűen összefoglalható: Tony intellektuálisan koraérett, szabadszájú kiskölök a nyolcvanas években, Loki pedig kinézi őt magának valamire, amiről Tony a végsőkig nem fogja fel, mekkora jelentőséggel bír. A történetet a karácsony, a fagyöngy és a skandináv mitológia közti izgalmas összefüggés ihlette. 

Ezúton is szeretnék minden olvasómnak szerencsés újévet kívánni, sikerélményekkel és mindenféle jóval telítetten. Remek évet zár a blogica az első évének képében; 5 kisregény (2 íródó, 3 befejezett) és 9 novella (a bitang hosszútól a párperces nyúlfarokig terjedő skálán). Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy olvastok, ha kommenteltek, ha nem, döbbenetes számomra a történetenkénti több százas megnyitás és a lelkesedés, ami körbevesz. ♥ És ez nem egy elkésett újévi bejegyzés, tényleg. 

♪ Zene ♪ 
És az örök klasszikus mellé: Marilyn Manson - Sweet dreams (de ide illik a szöveg is jéj)

Virvatuli

Régi, északi mondák szerint az erdők mélyén lévő tavaknál, ködbe burkolózó lápvidékeken fel-felbukkannak a nykkenek, a gyönyörű, férfitestű szellemek, akik szépséges hegedűjátékukkal a vízbe, és ezzel együtt a halálba csábítják az arra járókat. Signe, egy tizenéves falusi lány és a tízéves Hrafn éppen hogy csak meg tudtak menekülni a falujukra rontó vad törzstől, azonban Signe nem is sejti, hogy az erdőben sokkal inkább a lelke a tét…
A cím jelentése finnül: lidércfény.