A Kökényerdő boszorkánya V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát, nem mondom, hogy nem felkavaró érzés lezárnom az első önálló, original munkámat az Astrid óta. Több mint fél évtizede nem volt ilyesmire példa (egy-két hamvában holt novella, meg a nyúlfarknyi A patak mossa el mellett.) Mint a sok kiesett időből is látszik, amellett, hogy rengeteg dolgom volt (egyetem, jogsi, ésatöbbi), nagyon sokat dolgoztam ezzel a résszel. Nincsenek szavak rá, mennyire örülök, hogy ennyire szerettétek ezt a történetet - a kommentjeitek, a merengős kiemelés, Aranypenna jelölés mind óriási megtiszteltetések voltak számomra.

A történetet szeretném Nelonnak ajánlani, aki töretlen hűséggel kísért végig ezen az úton, és minden résznél megörvendeztetett egy hozzászólással. Köszönöm! ♥

Természetesen a szokott hálarebegésem az én drága Shadow Wandereremnek sem maradhat el: köszönöm, sis, hogy mindig támogatsz! A Facebook oldalon szavazást is hirdettem, nagy örömömre szolgálna, ha minél többen reagálnátok rá :3

Ennyi rizsa után jó szórakozást kívánok az utolsó fejezethez, amit 18 éven aluliaknak nemigen ajánlok nyílt és brutális erőszak miatt. Avagy Richard nagy bajban van, amit tud még fokozni, viszont tényleg itt volna vége a történetnek, ennyi lett volna Ivy Claimond terve, vagy ami Sloewick ácsmesterére vár, minden eddigieknél borzalmasabb?

mix (8tracks, youtube)

A Kökényerdő boszorkánya IV.

Utolsó előtti rész!

Rohamosan közeledünk a lezárás felé, ez pedig talán az eddigi legbrutálisabb és legmozgalmasabb fejezet. Richard megpróbál úrrá lenni a helyzeten és felülkerekedni a rettegésén, Grace folytatja, amit elkezdett, Sloewick egét és földjét pedig egyaránt elborítja a szürke hamu.  (A cím a Bibliából, Ésaiás könyvéből származik).

"A bűntársad vagyok, Kankalinom. Istenverte bolondok vagyunk mindketten!"

Zene

A Kökényerdő boszorkánya III.

Az előző fejezet végi shock-strike után megérkeztem a következő résszel, ami semmi biztatóval sem kecsegtet a jó sloewickiek részére.  

Valami nagy baj van Grace-szel, Richard pedig kénytelen a félelem olyan arcaival és fokaival szembesülni, amilyenekkel még sosem tette.

"– Mi folyik itt, lányom? – kérdem, olyan világosan és határozottan, amennyire csak lehetséges. (...)

– Csak adok nekik egy farkast.

– Egy micsodát?

– Az emberek itt szeretnek farkast kiáltani (...) Ilyen az, ha tényleg van egy köztük."

A Kökényerdő boszorkánya II.

Itt is vagyunk a második résszel, amiben kiderül, mire is jut a mi kissé nyúlszívű ácsmesterünk a Kökényerdőben. 

A fejezet tizennyolc éven felülieknek ajánlott, több szempontból is explicit tartalom miatt.

Ajánlott hallgatmány: The Tower/Ravine

Igen, a Bessie-dal az én szerzeményem, ez meg is látszik rajta, de író vagyok, no, nem költő. 

A Kökényerdő boszorkánya I.

Istentelen idők után egy saját történettel (is) jelentkezem, körülbelül ötrészes lesz. 

A tizenötödik századi Anglia egy kis, rigorózusan vallásos falucskáját, Sloewicket immáron tizenhét esztendeje rettegésben tartja a közeli Kökényerdőben élő, veszedelmes boszorkány, aki egykor maga is közéjük tartozott. Richard Brandon, a falu ácsmestere egyike volt azoknak, akik leleplezték az akkor még alig tizenhat éves lányt, aki a szomszédja és egyben legközelebbi barátja volt, és e tettéért köztiszteletnek örvend a sloewickiek körében. Arról azonban senkinek sincs tudomása, hogy Richardot azóta is gyötrő bűntudat emészti, mivelhogy világos számára: Ivy Claimond ártatlan volt, képességeit csak jóra használta. A korán megözvegyült férfi lányával, a tizenöt éves Grace-szel él békességben, mígnem egy nap Grace-t legázolja egy megbokrosodott ló, a kétségbeesett Richard pedig baljós lépésre szánja el magát: behatol a Kökényerdőbe, annak reményében, hogy Ivyban, aki annak idején gyengéd érzelmeket táplált iránta, maradt annyi jóindulat, hogy megmentse az ártatlan lányt. Annak azonban csak Isten a megmondhatója, ki és mi várja őt egy régi és régen elárult barátnak, a Kökényerdő boszorkányának birodalmában. 

 16+, dráma, horror, a klasszikus boszorkánylegendákra épülő, szóval helyenként igen naturalisztikus. 

and whatever walks there, walks alone - Ias

Crimson Peak, Lucille/Edith fanfiction fordítás, az írónő, Ias engedélyével. 

Kábé ötvenszer olvastam el, mindig magammal hordozom az olvasómon, egyszerűen nem hagy szabadulni. Remélem, az én tolmácsolásomban is hasonló hatást lesz képes elérni, mert ez tényleg egy remekmű. (Egyvalami van, amivel nem értek benne egyet százszázalékosan, ez pedig Edith hozzáállása Thomas emlékéhez. Érteni fogjátok, mire gondolok.)

Eredetiben itt érhető el.

A történet ott kezdődik, ahol a film véget ért, némi változtatással: Edithnek nem sikerül megölnie Lucille-t, aki pedig foglyul ejti őt Allerdale Hall sötét és lankadatlanul figyelő, könyörtelen falai között. 

♪

Az ember gyermeke

Valamikor azt mondtam, nem lesz (marháraelkésett) karácsonyi történet. Lett. Csak éppen nem fluff, kicsit sem, inkább egy tálcányi frissen sütött nyomasztás. Misztikum, agybaj, egy kevés humorral és kellő mennyiségű thrillerszerű elemmel. Tényleg ne várjatok semmit, az egyik legmeredekebb kitalációm eddig, szerintem. AU is mellé (démonizált Loki, kid!Tony), némi mitológiával, persze nem slash. Kellemes karácsonyi rémmese. A történet elég egyszerűen összefoglalható: Tony intellektuálisan koraérett, szabadszájú kiskölök a nyolcvanas években, Loki pedig kinézi őt magának valamire, amiről Tony a végsőkig nem fogja fel, mekkora jelentőséggel bír. A történetet a karácsony, a fagyöngy és a skandináv mitológia közti izgalmas összefüggés ihlette. 

Ezúton is szeretnék minden olvasómnak szerencsés újévet kívánni, sikerélményekkel és mindenféle jóval telítetten. Remek évet zár a blogica az első évének képében; 5 kisregény (2 íródó, 3 befejezett) és 9 novella (a bitang hosszútól a párperces nyúlfarokig terjedő skálán). Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy olvastok, ha kommenteltek, ha nem, döbbenetes számomra a történetenkénti több százas megnyitás és a lelkesedés, ami körbevesz. ♥ És ez nem egy elkésett újévi bejegyzés, tényleg. 

♪ Zene ♪ 
És az örök klasszikus mellé: Marilyn Manson - Sweet dreams (de ide illik a szöveg is jéj)

Instinktus

Jól látjátok. Hannibal és Loki.

Ezt nehéz körülírni. 

Lényegében egy crossoverrel jöttem, Avengers/Hannibal. Összeegyeztethetetlen ez a két világ? Az! De Gwen nekilódult? Neki! Mert hát kísérletező kedvében volt.

Tehát, páciens!Loki, pszichiátere dr. Hannibal Lecter. Loki halandó, Odin fogadott fia, és a gyilkosa is egyben. Két év után szabadon engedik az Elmebeteg Bűnözők Börtönéből, de a feltételek közt szerepel az, hogy hetente kétszer megjelenjen Hannibálnál. Időrendileg nem tudom megmondani, mikor játszódik, egy olyan holtidőben, ami a Hannibalban nincs benne.

Két ragyogó elme találkozása - ez az, ami megihletett. Gondoltam, beleszagolok a Hannibal fandomba, ha már univerzumot tágítok, de azért fél karral belecsimpaszkodtam Lokiba is. De. És akkor most FIGYELMEZTETÉSEK:

FELKAVARÓ, HORRORISZTIKUS TARTALOM. Bár aki Hannibalt néz, annyira nem fog sokkolódni, de én olyat tettem, ami_

Hannibal szpojler, azoknak akik még a második évad elején járnak.

ÉLETEM ELSŐ HANNIBALJA. OOC GYANÚS, DE RÉMESEN. 

Nem slash, elrejtve Hannigram és Thorki. 

Szegény Chiltonból tök hülyét csináltam. 

Loki meg direkt egy roncs, ja. 

♪ Zenemellék: Samuel Barber - Adagio For Strings

         Blueneck - Pneumothorax

"Loki képlékeny. Loki változó, az ő szerepe nem állandó. Hannibal tudja, hogy egy nap elválnak egymástól, a kérdés csak az, miként. Hogy mi lesz Lokiból addigra, és hogy belőle mi marad."