Mily rongyos ma a holdfény, uram V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát ennek az útnak is a végére értünk, bátor hajósaim, így, hogy letudtam a regényem körüli ügyintézést (maga volt a horror), és húsz évet öregedtem KRESZ-fejtágításon. Utolsó alkalommal húzzuk fel a horgonyt a tél birodalmának jeges, kásás vizein, hogy megtudjuk, mi lesz felnőtt nővé cseperedett hercegnőnk és fenséges pótapja nagybátyja sorsa, birtokukba jut-e az áz trón, melyet a Darázskirály oly aljasul elbitorolt.

Ahogy a Lygavarirnál is, itt is szeretném megköszönni a türelmeteket, a biztatást, amit kaptam tőletek, a rendületlen visszajelzéseket. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogjátok ezt a történetet! ♥

Hallgatmánynak lelkesen ajánlom a Passió ost-ját, amit rongyosra (haha) hallgattam az írás folyamán. 

"Igazán szívhez szóló, mint egy özvegyasszony, kit ura magára hagyott e világban. Megszürkültél, lelassultál, jégnek, hónak, farkasordításnak királya." 

Mily rongyos ma a holdfény, uram IV.

Végre eljött ez a pillanat is. 

Mert amúgy nem haltam meg, csak egy rettentően nehéz időszak áll a hátam mögött. Ennek itt is voltak nyomai, de jobb nem is emlékezni rájuk. 

De azért remélem, Lokiról és elárvult unokahúgáról még nem feledkeztetek meg. Mert most itt vannak, és lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a következő fejezetben érkezik. A jó régen publikált harmadik rész egy csúnya függővéggel ért véget, ideje kompenzálnom. A fejezet második fele kicsit eltérő szerkezetű, mint az eddigiek, mert hatalmas időközt ölel fel.

A nyelvezet változatlanul színpadias és nehéz olykor, főleg a párbeszédekben. 

(Hint: tele vagyok inspirációval. És durva dolgokra készülök. Reszkess, Loki, akarom mondani...)

♪ Wardruna - Wunjo

"Dolgavégeztével maga mellé ejti a karját; a jégtőr markolata langyossá vált enyhén remegő kezében. Még soha nem használt ehhez hasonló fegyvert, csak egyszer fordult elő, hogy édesanyja megengedte, hogy kipróbálja, hogy illik a kezébe Sif vérvonalának egyik legősibb öröksége, egy zafírkövekkel ékített markolatú, kétélű penge. Mindennek ellenére úgy érzi, mi több, biztos benne, hogy a tőrnek ott a helye, ahol most van.

– Asgardban jámbornak és gyengédnek neveltek – szólal meg szétszóródott, lemetélt tincseire meredve. – De a szívemben nincs helye gyengédségnek irántuk." 

Mily rongyos ma a holdfény, uram III.

Üdvözlet a KAS fedélzetén hánykolódó hajósoknak! Itt van az ősz a Gwen, itt van újra, és hozott új  fejezetet, amelyben visszalátogatunk Jötünföld havas vidékeire, hogy szemrevételezzük, hogy folytatódik többgenerációs családi-és királydrámánk. Lokit kísérti a múlt, Hlédís meg, amellett, hogy lassanként felgöngyölíti a nagybátyja és édesapja körül lengő titkokat, Sue szavaival élve, megtapasztal némi "kultúrsokkot." 

Az igazság amúgy az, hogy ez a fejezet sokkal hosszabb lett volna eredetileg, de kettébontottam, így négy rész helyett öt lesz. Mind dramaturgiailag, mind egyéb szempontok alapján ez a jobb döntés - tízezer+ szó szerintem kicsit nehezen lenne befogadható egyhuzamban, pláne úgy, hogy ennek a történetnek elég rágós nyelvezete van. 

Jó olvasást, és ne felejtsetek el bundát ölteni előtte! 

Zenemellék: ♪ 

És lett egy mix is.

Mily rongyos ma a holdfény, uram II.

Leírásbeliztem érettségin, el is készült ennek az egyfejezetesnek szánt, de végül jóval nagyobbra duzzadt történetnek a második része. Jötünheim, dértitánok, Hlédís és Loki (aki egyáltalán nem ért a gyerekekhez).

Maradt a kísérleti nyelvezet, bár talán valamivel enyhébb, mint legutóbb. 

 ♪ Apparat - Goodbye 

Felmerült a kérdés, így sietve pontosítok: Hlédís midgardi számítás szerint körülbelül tíz-tizenegy évesnek feleltethető meg. :)

Mily rongyos ma a holdfény, uram I.

Hosszas vesztegelés után újra felhúzzuk a horgonyt, bátor és türelmes hajósaim: ezúttal fagyos, rideg vizekre visz az utunk. Elnézést a hosszas moccanatlanságért, de remélem a történet kárpótol titeket, úgy ahogy. A frissek nem lesznek sokkal gyakoribbak, de lesznek, efelől senkinek se legyenek kétségei. 

A ficről; nos, ez egy Thorki, slash... de elég sajátos módon. Mondhatni, a slash-szál csak egy a többi közül, nem az játssza a főszerepet. Ez egy alternatív jövő, több száz évvel a Thor 2 eseményei után. Az alaphelyzet szerint Loki tisztességgel harcolt Thor oldalán a sötét elfek ellen, majd ezt követően Jötünheim királya lett. Bátyjával a békés egymás mellett élés politikáját követik, Thor megnősül, és a gyermekáldás sem kerüli el. Azonban Asgard királyának is lehetnek titkai. 

Amikor aztán egy nap kislánya, megfosztva édesapja oltalmától az egyetlen élő rokonához, azaz névleges nagybátyjához fordul segítségért, felmerül a kérdés, hogy vajon Loki képes lesz-e eleget tenni egy réges-régi fogadalmának, mikor az ártatlan gyermek egyszerre minden, amit szeretett, ugyanakkor egyértelmű bizonyíték valamire, aminek még a gondolatát is gyűlöli.

A fic egyik központi karaktere Hlédís, akit megdöbbentő mértékben kedveltetek, azonban a történetnek semmi köze a Fornum Goðumhoz. Amiben bővelkedünk: végtelenül hosszú expozícióban, rengeteg AU elemben (nálam a jégóriásoknak nincsen vörös szemük és nem elvetemült ösztönlények; Jötünheim esztétizált; Heimdall nem lát mindent, csak kapuőr), és skandináv mitológiában, bár helyenként az is igencsak alternatív. Például Baldr. Nem szeretem szegényt.

A történet nyelvezete nagyon mesterkélt és meglehetősen nehéz, szándékosan. Archaizált, kicsit már színpadszerű. A fic maga pedig az egyik legfurcsább darab, amit valaha írtam, főleg a témáját tekintve - Loki és a pótapa szerep meglehetősen feltérképezetlen terület még. Ki tudja, talán okkal. 

 Korhatár: 14+, a nyíltan ábrázolt erőszak miatt.

Fun fact: a történet születése során megalkotásra került a "megjuliuscézárosodik" szó. Érteni fogjátok.

A második résznek már kész egy bizonyos százaléka, érkezése... még jöni fog, ha jőni kell, na izé.

Az ember gyermeke

Valamikor azt mondtam, nem lesz (marháraelkésett) karácsonyi történet. Lett. Csak éppen nem fluff, kicsit sem, inkább egy tálcányi frissen sütött nyomasztás. Misztikum, agybaj, egy kevés humorral és kellő mennyiségű thrillerszerű elemmel. Tényleg ne várjatok semmit, az egyik legmeredekebb kitalációm eddig, szerintem. AU is mellé (démonizált Loki, kid!Tony), némi mitológiával, persze nem slash. Kellemes karácsonyi rémmese. A történet elég egyszerűen összefoglalható: Tony intellektuálisan koraérett, szabadszájú kiskölök a nyolcvanas években, Loki pedig kinézi őt magának valamire, amiről Tony a végsőkig nem fogja fel, mekkora jelentőséggel bír. A történetet a karácsony, a fagyöngy és a skandináv mitológia közti izgalmas összefüggés ihlette. 

Ezúton is szeretnék minden olvasómnak szerencsés újévet kívánni, sikerélményekkel és mindenféle jóval telítetten. Remek évet zár a blogica az első évének képében; 5 kisregény (2 íródó, 3 befejezett) és 9 novella (a bitang hosszútól a párperces nyúlfarokig terjedő skálán). Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, hogy olvastok, ha kommenteltek, ha nem, döbbenetes számomra a történetenkénti több százas megnyitás és a lelkesedés, ami körbevesz. ♥ És ez nem egy elkésett újévi bejegyzés, tényleg. 

♪ Zene ♪ 
És az örök klasszikus mellé: Marilyn Manson - Sweet dreams (de ide illik a szöveg is jéj)

Virvatuli

Régi, északi mondák szerint az erdők mélyén lévő tavaknál, ködbe burkolózó lápvidékeken fel-felbukkannak a nykkenek, a gyönyörű, férfitestű szellemek, akik szépséges hegedűjátékukkal a vízbe, és ezzel együtt a halálba csábítják az arra járókat. Signe, egy tizenéves falusi lány és a tízéves Hrafn éppen hogy csak meg tudtak menekülni a falujukra rontó vad törzstől, azonban Signe nem is sejti, hogy az erdőben sokkal inkább a lelke a tét…
A cím jelentése finnül: lidércfény.