Astrid X./2

Ahogy ígértem, megérkeztem, vagyis megérkeztünk a svédekkel, a csúnyán, de okkal félbemetszett tizedik fejezet második felével. Tilda Jönsson kijelentése egy kisebb sokk erejével bír Kerstinre és Noakra, hát még az, amit ezután hallanak. Az egész ügy teljesen új megvilágításba kerül, Kerstin pedig, ha lehet, még elszántabbá válik, ugyanakkor a csatározások sora szkeptikus kollégáival továbbra sem ér véget.

Astrid X./1

Jelentem, múltkor elcsellóztam, nem a kilencedik, hanem a tizedik rész a cefet hosszú, szóval ehhez mérten ezt törtem félbe.

És megemberelve magam sietve hoztam.

A fejezetről röviden: Lovisa előkeríti édesapja kincset érő noteszét, amiben olyan információk lapulnak, melyek száznyolcvan fokos fordulatot hoznak az eleve is szerteágazó és izzasztó nyomozásba. Noak és Kerstin úgy döntenek, jobb alkalom nem is kínálkozhatna Astrid emberkerülő és rideg anyjának meglátogatására, aki talán sokkal többet tud annál, mint bárki is gondolná róla.

"– De hát akkor is… – fintorgott Ellinor szörnyülködve. – Hogy tehet ilyet egy nő egy másikkal?

Úgy néztem rá, mintha nem két, hanem két évtizedes korkülönbség lenne kettőnk közt.

– Nem a kromoszómakombinációtól függ, mennyi kegyetlenség lakozik valakiben."

Astrid I.

Sok-sok hónapnyi töprenkedés után úgy döntöttem, mégsem szánom kiadásra életem eddigi fő művét (tizenöt évesen kezdtem, közel húsz voltam, amikor befejeztem). Sokkal jobban átlátom már a hibáit, amik sajnos a történet teljes szétbombázása nélkül nem javíthatók, márpedig úgy maga a regény lelke pusztulna el. Korábban is úgy terveztem, hogy ha erre a döntésre jutnék, a neten fogom publikálni ezt a hatalmas lélegzetű bűnügyi drámát, ami, remélem, többeteknek is kellemes olvasmánynak bizonyul majd.

Mivel már elkészült, rendszeres és garantált frissítések várhatóak. 

Szigorúan 16+, nyíltan ábrázolt testi-lelki abúzus, erőszak, érzékeny témák, erotikus tartalom miatt.

Astrid Jönsson

(elt.: 1997. 05. 17., Stockholm)

Astrid Jönsson vad volt, kiismerhetetlen, titokzatos és vakmerő. Ő volt Kerstin Solberg, az egykor visszahúzódó, félénk kamasz, ám mára már határozott és rendíthetetlen nyomozónő legjobb barátja. Astrid tizenöt éve eltűnt, éppen azon a baljós májusi estén, amikor a saját törvényei szerint leszámolt Kerstin erőszakos nevelőapjával. Az ügy megoldatlan maradt, Kerstin pedig sosem tudott megszabadulni ködbe veszett barátnőjének kísértő emlékétől. Amikor azonban egész Svédországot megrázza egy idős tanár meggyilkolása, remény csillan a nő előtt, ugyanis hátborzongató összefüggést fedez fel a gyilkosság és Astrid eltűnése között. Elszánt nyomozásba kezd, hogy felgöngyölíthesse az ügyet, és leleplezhesse a tettest, aki valószínűleg Astrid gyilkosa is egyben. Ahogy Kerstin és nyomozótársa, Noak Lindholm egyre mélyebbre ásnak a múltban, döbbenetesebbnél döbbenetesebb felfedezéseket tesznek, és amikor valaki halálosan megfenyegeti őket, egyértelművé válik, hogy az egész ügy összetettebb és sokkolóbb, mint ahogy valaha is képzelték. Mi köze lehetett egy dúsgazdag svéd vállalatigazgató problémás lányának Közép-és Kelet-Európa egyik legkiterjedtebb leánykereskedő bűnszervezetéhez? Ki az a Ludvig Kask? És vajon mi rejtőzik Lennart Jönsson vidéki házának padlója alatt?

A kérdések száma végtelen. Ez azonban nem tarthatja vissza attól 

Kerstint, hogy kiderítse, mi történt Astrid Jönssonnal, a lánnyal, 

akinek az életét köszönheti – nem csupán egy értelemben.

Trostlos

"– Milyen különös. – Mire feleszmélhetne, már a fülemet szorítom oda, ahol annak előtte a kezem volt, de nem zavar el, csak a hajamba fúrja azokat a finom, hosszú ujjait. Annyira jó érzés. – Olyan halk a szívverésed, akár a hóhullás."

♫

Mily rongyos ma a holdfény, uram V.

BEFEJEZŐ RÉSZ.

Hát ennek az útnak is a végére értünk, bátor hajósaim, így, hogy letudtam a regényem körüli ügyintézést (maga volt a horror), és húsz évet öregedtem KRESZ-fejtágításon. Utolsó alkalommal húzzuk fel a horgonyt a tél birodalmának jeges, kásás vizein, hogy megtudjuk, mi lesz felnőtt nővé cseperedett hercegnőnk és fenséges pótapja nagybátyja sorsa, birtokukba jut-e az áz trón, melyet a Darázskirály oly aljasul elbitorolt.

Ahogy a Lygavarirnál is, itt is szeretném megköszönni a türelmeteket, a biztatást, amit kaptam tőletek, a rendületlen visszajelzéseket. Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire szeretni fogjátok ezt a történetet! ♥

Hallgatmánynak lelkesen ajánlom a Passió ost-ját, amit rongyosra (haha) hallgattam az írás folyamán. 

"Igazán szívhez szóló, mint egy özvegyasszony, kit ura magára hagyott e világban. Megszürkültél, lelassultál, jégnek, hónak, farkasordításnak királya." 

Mily rongyos ma a holdfény, uram IV.

Végre eljött ez a pillanat is. 

Mert amúgy nem haltam meg, csak egy rettentően nehéz időszak áll a hátam mögött. Ennek itt is voltak nyomai, de jobb nem is emlékezni rájuk. 

De azért remélem, Lokiról és elárvult unokahúgáról még nem feledkeztetek meg. Mert most itt vannak, és lassan, de biztosan haladunk a végkifejlet felé, ami a következő fejezetben érkezik. A jó régen publikált harmadik rész egy csúnya függővéggel ért véget, ideje kompenzálnom. A fejezet második fele kicsit eltérő szerkezetű, mint az eddigiek, mert hatalmas időközt ölel fel.

A nyelvezet változatlanul színpadias és nehéz olykor, főleg a párbeszédekben. 

(Hint: tele vagyok inspirációval. És durva dolgokra készülök. Reszkess, Loki, akarom mondani...)

♪ Wardruna - Wunjo

"Dolgavégeztével maga mellé ejti a karját; a jégtőr markolata langyossá vált enyhén remegő kezében. Még soha nem használt ehhez hasonló fegyvert, csak egyszer fordult elő, hogy édesanyja megengedte, hogy kipróbálja, hogy illik a kezébe Sif vérvonalának egyik legősibb öröksége, egy zafírkövekkel ékített markolatú, kétélű penge. Mindennek ellenére úgy érzi, mi több, biztos benne, hogy a tőrnek ott a helye, ahol most van.

– Asgardban jámbornak és gyengédnek neveltek – szólal meg szétszóródott, lemetélt tincseire meredve. – De a szívemben nincs helye gyengédségnek irántuk." 

Mily rongyos ma a holdfény, uram III.

Üdvözlet a KAS fedélzetén hánykolódó hajósoknak! Itt van az ősz a Gwen, itt van újra, és hozott új  fejezetet, amelyben visszalátogatunk Jötünföld havas vidékeire, hogy szemrevételezzük, hogy folytatódik többgenerációs családi-és királydrámánk. Lokit kísérti a múlt, Hlédís meg, amellett, hogy lassanként felgöngyölíti a nagybátyja és édesapja körül lengő titkokat, Sue szavaival élve, megtapasztal némi "kultúrsokkot." 

Az igazság amúgy az, hogy ez a fejezet sokkal hosszabb lett volna eredetileg, de kettébontottam, így négy rész helyett öt lesz. Mind dramaturgiailag, mind egyéb szempontok alapján ez a jobb döntés - tízezer+ szó szerintem kicsit nehezen lenne befogadható egyhuzamban, pláne úgy, hogy ennek a történetnek elég rágós nyelvezete van. 

Jó olvasást, és ne felejtsetek el bundát ölteni előtte! 

Zenemellék: ♪ 

És lett egy mix is.

Mily rongyos ma a holdfény, uram II.

Leírásbeliztem érettségin, el is készült ennek az egyfejezetesnek szánt, de végül jóval nagyobbra duzzadt történetnek a második része. Jötünheim, dértitánok, Hlédís és Loki (aki egyáltalán nem ért a gyerekekhez).

Maradt a kísérleti nyelvezet, bár talán valamivel enyhébb, mint legutóbb. 

 ♪ Apparat - Goodbye 

Felmerült a kérdés, így sietve pontosítok: Hlédís midgardi számítás szerint körülbelül tíz-tizenegy évesnek feleltethető meg. :)

Mily rongyos ma a holdfény, uram I.

Hosszas vesztegelés után újra felhúzzuk a horgonyt, bátor és türelmes hajósaim: ezúttal fagyos, rideg vizekre visz az utunk. Elnézést a hosszas moccanatlanságért, de remélem a történet kárpótol titeket, úgy ahogy. A frissek nem lesznek sokkal gyakoribbak, de lesznek, efelől senkinek se legyenek kétségei. 

A ficről; nos, ez egy Thorki, slash... de elég sajátos módon. Mondhatni, a slash-szál csak egy a többi közül, nem az játssza a főszerepet. Ez egy alternatív jövő, több száz évvel a Thor 2 eseményei után. Az alaphelyzet szerint Loki tisztességgel harcolt Thor oldalán a sötét elfek ellen, majd ezt követően Jötünheim királya lett. Bátyjával a békés egymás mellett élés politikáját követik, Thor megnősül, és a gyermekáldás sem kerüli el. Azonban Asgard királyának is lehetnek titkai. 

Amikor aztán egy nap kislánya, megfosztva édesapja oltalmától az egyetlen élő rokonához, azaz névleges nagybátyjához fordul segítségért, felmerül a kérdés, hogy vajon Loki képes lesz-e eleget tenni egy réges-régi fogadalmának, mikor az ártatlan gyermek egyszerre minden, amit szeretett, ugyanakkor egyértelmű bizonyíték valamire, aminek még a gondolatát is gyűlöli.

A fic egyik központi karaktere Hlédís, akit megdöbbentő mértékben kedveltetek, azonban a történetnek semmi köze a Fornum Goðumhoz. Amiben bővelkedünk: végtelenül hosszú expozícióban, rengeteg AU elemben (nálam a jégóriásoknak nincsen vörös szemük és nem elvetemült ösztönlények; Jötünheim esztétizált; Heimdall nem lát mindent, csak kapuőr), és skandináv mitológiában, bár helyenként az is igencsak alternatív. Például Baldr. Nem szeretem szegényt.

A történet nyelvezete nagyon mesterkélt és meglehetősen nehéz, szándékosan. Archaizált, kicsit már színpadszerű. A fic maga pedig az egyik legfurcsább darab, amit valaha írtam, főleg a témáját tekintve - Loki és a pótapa szerep meglehetősen feltérképezetlen terület még. Ki tudja, talán okkal. 

 Korhatár: 14+, a nyíltan ábrázolt erőszak miatt.

Fun fact: a történet születése során megalkotásra került a "megjuliuscézárosodik" szó. Érteni fogjátok.

A második résznek már kész egy bizonyos százaléka, érkezése... még jöni fog, ha jőni kell, na izé.

Napégés és jégverés

Thorki, amit hirtelen felindulásból követtem el, és születésnapi ajándéknak szánom Heathernek, skizó társamnak és barátnőmnek. Nem slash, maximum nyomokban, viszont angst, őrület magasfokon; mert Loki jobban szereti Thort annál, mint amennyire ő maga el tudja képzelni. A történet a hercegek gyermekkorából idéz fel néhány percet, érzelmet, és végül van nekünk egy végünk, ami nem veszi figyelembe sem az Avengerst, se a Thor második részét, ahogy az első filmet sem minden tekintetben. A két testvér történetének abszolút alternatív verziója, OOC előfordulhat, mert én írtam. Ez figyelmeztetésnek is elmegy.

 ♫ Háttérzajnak: Black Lab - This night

Utazó

Üdítően álmosító novella azoknak, akik most nagyon szeretnék magukhoz ölelni az édesapjukat. Zongora, melankólia, csend.