Briliáns IV.

Ímhol, negyedik rész!

Ezúttal Amorát nélkülözzük (tudom, tudom), viszont sor kerül Wanda fotózására, és megismerjük Loki múltjának egy újabb, és igen kellemetlen darabkáját, amikor is egy életre megtanulta, mi a sok. 

IV.

Wrath of God

Nem akarta viszontlátni a Nagymestert. Soha ebben az életben.

Ennek ellenére Sanghaj után alig két hónappal ismét keresztezték egymást útjaik, amikor immár szerződéses Tha/Nos modellként Párizsba küldték egy puccos fogadásra, ahol az összes feladata annyi volt, hogy egy vadiúj, a cég zsengéi közül való kollekcióban villogjon, és ne igya vállalhatatlanra magát, ami embert próbáló feladat volt úgy, hogy az örökké mogorva és tízpercenként cigiszünetet tartó Nebula Thanost is megkapta a nyakába, hogy az megörökítse minden mozdulatát, ami nem a férfimosdóban esett épp meg. Bár Loki kinézte belőle, hogy oda is utánamenjen; túl nagy feltűnést nem keltett volna.

– Á, ahogy látom, Mr. Thanos személyes küldetésének érzi, hogy visszahozza a divatba a buggyos szárú nadrágokat. – Loki hátizmai megfeszültek, de a belé nyilalló undort másként nem mutatta ki. Jóízűen kettéharapott egy olajbogyót, amit az előre kikészített martinik egyikéből halászott ki, említett buggyos, méregzöld nadrágjában, melynek anyaga érzései szerint megegyezett egy fóliasátoréval, kellemetlenül viszketett a bőre.

– Talán rosszul teszi?

A Nagymester olyan széles mosolyt ragyogtatott rá, hogy Loki már elkezdett felkészülni az eshetőségre, hogy megpróbálja egészben lenyelni. A férfi ezúttal is egy csíkban kékre pingálta az ajkait, szemeit vastag, aranyszín festés gyűrűzte körül, világoskék, egzotikus madarakat idéző hímzésekkel dekorált tunikája csaknem a térdét verte, ujjai közt egy pohár vodka-szódát szorongatott, amiből enyhe dülöngéléséből ítélve lehajtott már párat.

– Én jobb szeretem a… szűk… szabásokat – dorombolta, végighordozva kissé kótyagos tekintetét a fiatalabb férfin, aki úgy magasodott fölé, akár egy ifjú isten. – Kiemelik a lényeget. Ami… – Sóvár pillantása megakadt Loki ágyékánál, mosolya, ha lehet, még terebélyesebbre fakadt. - … Ami csemege a szemnek.

Vele kellett mennie. Nem ellenkezhetett, ezzel a hatalmas divatguruval nem, akinek már a puszta jelenléte óriási presztízst jelentett ennek a többek közt a Tha/Nos által szponzorált rendezvénynek. A legalsó szintre kísérték, egy, az eleve is privát és exkluzív partin belüli még privátabb és még exkluzívabb bulira. A tolóajtóval határolt helyiséget tikkasztó gőz telítette el, odabentről női kacajok, pohárcsilingelés és vízzubogás hangja szűrődött ki.

Nem tudta, mire mondhat nemet; akkor, porhanyósan és zöldfülűen a szakmában úgy hitte, semmire. Sem arra, hogy egy számára kényelmetlenül passzentos fürdőnadrágba passzírozzák, sem arra, hogy minden jelenlevő (műthetően részeg és babasimára borotvált férfiak és tangabikinis, feszes copfú és fenekű nők) végigpuszilgassák, sem pedig arra, hogy a vízbe ereszkedő Nagymester a vállára hajtsa a fejét. Megpróbált ellazulni az alulról bugyogó vízben, rávenni görcsös izmait, hogy kiengedjenek, de nem ment, többet inni pedig nem mert, hiába leste egy túlmozgásos pincér a kiváltságos társaság minden óhaját.

Loki haja nyirkossá vált a párától, sóhajtva gereblyézte ki a homlokából, mialatt idegen ajkakat érzett a nyaka bőrén, melyek lomha csókokat hintettek rá, és egy kezet, ami rámenősen simult meztelen, krétafehér mellkasára, mintha el akarta volna határolni a medence többi élvezőjétől, a magáénak kikiáltani, stipi-stopi.

Az egyik fekete, darázsderekú lány véletlen a vízbe löttyintette a Bloody Maryjét, mire hódolója felnevetett, idétlen tréfával rukkolva elő a havibajról, mielőtt forró csókba mélyedtek volna, míg egy másik pár már gyakorlatilag az előjátéknál tartott, a fejét hátravető milliárdos örökösnő labdányi kontya dominóként döntötte fel a medence partján sorakozó poharakat.

Loki csak bámulta a vízben szétterülő vérszín foltot, és közben Commodus császárra gondolt, akit fürdőzés közben gyilkolt meg a személyi edzője. Biztos volt benne, hogy rajta kívül senkinek sem jut ilyesmi az eszébe, de muszáj volt valami másra koncentrálnia, mint a köldöke, majd az öle tájékán tapogatózó, a víz alatt polipcsápszerűen sikamlós ujjak, és a forró, borsmenta és vodkaillatú lehelet a nyakánál. A Nagymester úgy tapadt rá, akár egy selyemhernyónak álcázott pióca, fogai éhesen hatoltak Loki szaténsima bőrébe; nedvesség csorgott a kulcscsontja irányába, különös, hígkék oldat, a másik férfi rúzsának, verejtékének és az ő bőrén megült vízcseppeknek egyvelege, ami úgy folyt alá a nyakáról, mintha a Nagymester felharapta volna a torkát, s ő kék vért, nemes vért hullatott volna az alant bugyborékoló vízbe.

*

– Mr. Laufeyson?

Loki még nem egészen szokta meg ezt a nevet. Igazság szerint éppolyan idegennek érzi, mint a Mr. Odinssont, de a vérszerinti apja legalább már halott. Nem sokkal azután, hogy ő oly kedvesen összeismerkedtette egy 2000x2500 milliméteres kirakatüveggel, Laufey sikeresen elpatkolt egy késeléssé durvult kocsmai verekedésben. Loki képes volt visszautazni Norvégiába, hogy erről megbizonyosodjon.

Az, hogy annak idején ideköltöztette a családot, Odin limitált számú jó döntéseihez tartozott. Ég áldja a kőrisfáit.

– Nyilvánvalóan. – A nő, aki megszólítja, miközben ő a Stark-torony recepciós pultjának támaszkodva várja, hogy beengedjék (hiába tudják nagyon jól, ki is ő, Anthony roppantul szigorú biztonsági rendszert tartat fent), kifinomult és komoly jelenség. Emlékszik is a nevére: Pepper, wannabe boyfriendje már emlegette neki, „exbarátnő és jelenlegi legközelebbi barát” címszó alatt. Jól megnézi magának, és noha a szépségét még a magáéhoz hasonlónak sem találja, sem a karizmáját túl elragadónak, azért nem felejt el legalább egy leheletnyit féltékenynek lenni, mondjuk annyira, hogy Pepper Pottsot inkább egy távoli állam, mondjuk Fehéroroszország határai közé kívánja. – Megérkezett a patronáltja?

– Természetesen – bólint a nő, puha kézfejét kézrázásra nyújtja. Loki, bár rühell kezet fogni, elfogadja. – Már be is rendezett egy szobát, hogy elkészíthessék a képeket.

– Hm. Maga műkedvelő, igaz?

Pepper barackszínű szájfénnyel kiemelt ajkai szolid mosolyra kanyarodnak.

– Élek-halok a művészetért. Különösen a modern fotóművészetért. Annyi felfedezetlen tehetség akad! Wanda egész biztosan jó benyomást fog tenni önre.

– Azt majd meglátjuk. 

Anthony mindenese egy gyönyörű, luxuskategóriás fürdőhelyiségbe tereli a torony lakóemeleteinek egyikén. A helyiség az egyik vendéglakás része, melynek legnagyobb négyzetméterekkel bíró hálószobáját Wanda teljesen kipakolta, hogy a lehető legtökéletesebb módon helyezhesse el fényszóróit és árnyékolóit. Loki kérdés nélkül leveti magát a fürdőszoba közepén várakozó, kétségkívül neki szánt, bársonyhuzatú székbe, és hátrasepri tiszta, tejfehér homlokát szabadon hagyó haját. A fürdőszoba perzsakékre festett falain Picassót idéző stílusban megfestett nőalakok képei függenek, bizonyára egy ugyanolyan, egyelőre még ismeretlen művész alkotásai, mint ez a bizonyos Wanda Maximoff.

A lány kisvártatva betoppan a helyiségbe, vállán egy dugig tömött, súlyos táskával. Füleiben fülbevalók garmadája ékeskedik: koponyák, kígyók, még Loki templomos-keresztjének kisebbített verziója is. Ajkain rubinpiros rúzs izzik, gesztenyebarna haja rakoncátlan hullámokban ömlik alá skarlátvörös bőrkabátkájára, ami alatt fekete, könnyű kánikularuhát visel, valószínűleg saját maga által megszaggatott térdharisnyái foltokban láttatni engedik anyajegyekkel pettyezett, sima bőrét.

– Szia, mármint, basszus, üdvözlöm! – sikkant fel első sokkjában, ahogy végérvényesen felfogja, ki is készül modellt állni neki. Loki nem szól semmit, csak vigyorog, kiélvezve a hatást, amit a puszta jelenléte és létezése kivált. – Anyám, bocsánat, nagyon béna vagyok, csak hát, őrülten bírlak! Zseniális az a tweeted. Már megijedtem, hogy pártolod az ilyen irracionális mamipornót. – Pepper megköszörüli a torkát, mire a lány behúzza a nyakát. – Bocsi.

Loki kuncogva néz fel rá ültéből, a lábait keresztbe veti.

– Mi a koncepciód?

– Máris mondom. – Wanda két hosszú lépéssel a pezsgőfürdőként is funkcionáló sarokkádhoz siet, és a szélére ejti a csomagját. Eközben Tony is felbukkan az ajtóban, rajta egy minden ünnepélyességet mellőző farmer-póló kombinációval, s mikor végigméri Lokit, elismerően füttyent egyet.

– Ím, őkegyelme idefáradt!

– Sokba fog ez még neked kerülni, Anthony – veti oda Loki, majd a mellette várakozó Wanda felé fordítja a fejét. A lány egyik kezében egy margarétákból font, puritán szépségű koszorút, míg a másikban egy gyémántbriliánsokból fűzött nyakláncot tart.

– Aszta, honnan ez a cucc? – tudakolja Tony meghökkenten. – És hány embernek kellett meghalnia érte?

– Minél többnek, annál valószínűbb, hogy felveszem. – Loki egészen lenyűgözöttnek tűnik, ahogy átveszi Wandától az ékszert, és ujjbegyével lágyan végigsimít az egyik precízen lecsiszolt drágakövön.

– Igazából, senki sem halt meg érte – feleli a fotóslány, előráncigálva a táskájából egy profinak tűnő sminkkészletet. – Egy grufti haverom a zaciban dolgozik, ő csempészte ki nekem. És kitépi a torkom, ha valami baja lesz. – Némán, pusztán a sminkecsete felmutatásával engedélyt kér Lokitól, hogy megközelíthesse dolláróceánokat érő arcát. A férfi épp csak odasandítva, hetykén igent biccent felé, a nyakéket a csuklójára tekeri.

– Hát, nem csoda, hogy ezt mondta – hümmögi Tony szemöldökráncolva. – Az az izé többet ér, mint az életem, egykori szüzességem és a következő életem együttvéve.

Tony

Wanda elképzelései abszolút meggyőzték Lokit, ez teljesen egyértelmű Tony számára, még ha a modell maga nem is kommentálja nyíltan a dolgot. Látja ez a feszült figyelemből, ami gőgös hányavetiségét felváltja, az apró félmosolyokból, amik az ajkára szöknek, mikor egy neki különösen tetsző ötletet hall, s a maga részéről igazán bájosnak tartja ez a művészbuzgalmat Wanda és Loki kettősében.

A tervek szerint Loki deréktól felfelé fog látszani a képeken, éjfekete haja kibontva marad, a fejére pedig szerény, ám épp emiatt valódi romlatlanságot sugalló margarétaglória kerül. A háttér felhőfehér lesz, Photoshoppal fognak majd ezüstös, túlvilági derengést kölcsönözni neki. Loki felsőtestét csillámpor hinti majd be, mintha ez a mennyei környezet csupán az imént szülte volna őt e világra, a briliánsnyaklánc pedig oda kerül, ahová való: vékony, halvány erekkel átszőtt nyakára. Pepper dolga lesz, hogy csavarjon egyet a gyémántsoron és felfelé húzza, mintha fojtogatná vele Lokit. A nő keze később majd lekerül a fotókról, mintha a csodás nyakék maga törne a ragyogásból született istenfiú életére.

– Van rajtam néhány zúzódás – közli Loki, mikor Wanda udvariasan megkéri, kezében a felbontott csillámporos tégellyel, hogy vegye le a felsőjét.

– Nem gond. Lemeszelhetjük őket, vagy leszerkesztem PS-sel, de tudod, mit? Szerintem még ütősebbé tennék a képeket. – A férfi pár másodperc töprengő csend után, a tekintetében valamiféle elismerésre hajazó csillanással, egyetértőn bólint. – Remek. Szereted a zenét? Vagyis, oké, mindenki szereti a zenét, de milyet hallgatnál szívesen?

Loki rá nem jellemző nagylelkűségről tanúbizonyságot téve csak vállat ránt.

– Rád bízom.

Jarvis kisvártatva elindítja Wanda kedvenc Crystal Castles lemezét, kaotikus, és mégis inspiráló, elektronikus hangkavalkáddal töltve meg a helyiséget. Tony úgy találja, ha valaha is készülne egy workshop videó a fotózás előkészületeiről, a Wrath of Godot kellene alávágniuk.  

„Christen them with paraffin
Sterilize Samaritans
Contravene loyal ties
Migrate them
Through the pesticide

They’ll strip you of your heritage
Heritage
They’ll strip you of your heritage!”

A milliárdos ezalatt továbbra is az ajtóban rostokolva, elhúzott szájjal figyeli őket, a karjait összefonja a mellén.

– Tony, nem kell itt unatkoznod. – Pepper barátságosan meglapogatja exe bicepszét. – Jarvis majd szól, ha végeztünk.

Tony csak mormog valami érthetetlent válaszként, figyelme mereven egyetlen probléma köré összpontosul, mégpedig a Loki hátán éktelenkedő bevérzések köré, amik egyenesen obszcénül mutatnak a férfi tökéletes bőrén. Mi érhette? Megint összebalhézott valakivel, ismét csak túl nagy volt a szája? Bár nem ismeri őt túl régóta, arra már rájött, hogy szereti feszíteni a húrt (és ebben igencsak hasonlítanak). Netán a főnöke…

– Thanos mit szólt ahhoz, hogy elvállaltad ezt a fotózást? – szól oda az ezüstportól csillámló testű Lokinak, akin Wanda immáron a legutolsó simításokat végzi. Az pusztán vet rá egy hosszú, a flegmánál is flegmább, undorral teli pillantást, amiből a milliárdos egy csapásra levonja a konklúzióját. – Értem, szóval Thanos benyalhat. – Loki arckifejezését látva még hozzáteszi: – Csontig.

Csak azért keres rá a névre, mert oly sokat emlegetik együtt Lokiéval, majdnem annyiszor, mint az övét. Noha a látvány megkapó, mi több, Tony még terjengős skalplistájának fényében is kimagaslóan vonzónak találja Amora Gilfoyt, megbánja, hogy végignézi a nő legutóbbi, újonnan publikált fotósorozatának darabjait. Minden kép alján ott virít a vízjel: Mr. D. Thanos instrukciói alapján fotózta B. Other, bár Tony előbbi tényt segítség nélkül is ki tudta volna találni. A fotókon a nő valamiféle domina-öltözéket visel, a csuklójára tekert fojtózsinór másik végén egy kigyúrt testű, alsónadrágos fiatalember hörög, ahhoz azonban mégis marad elég levegője, hogy a csípőjét övező, hosszú, latexruhás combokra markoljon. Egy másik képen Amora tűsarkús lábát a földön heverő férfi mellén pihenteti, ajkát mímelt önkívületben harapja be, míg a legutolsón, amire a legtöbb hozzászólás érkezett, partnere a nő előtt térdepel, „úrnője” formás fenekébe markolva, centikre vénuszdombja – a tapadós öltözéknek köszönhetően –, tökéletesen kivehető körvonalaitól, miközben Amora fensőséges arckifejezéssel tép a férfi felzselézett tincsei közé, strasszos manikűrén üvöltő előkelőséggel csillannak meg a fifikásan beállított fények.

Kommentek száma: 549

Carlo79: Ezt velem is csinálhatnád, cicababa

Coffeelover: tolnám, mint a lopott bicajt

killallthelefties: libsi feminista szar

Cass19 válasza @killallthelefties-nek: Pont, hogy nem az. Közönséges kiárusítása a csajnak.

killallthelefties válasza @Cass19-nek: Ne csérogj itt nekem, vízfejű! Pont az ilyenek miatt kéne kiirtani az összes libsit

Ralphie: valaki nem tudja a nőci számát? adnék neki furulyaleckéket lol

– Jarv, tüntesd el előlem ezeket – mordul rá Tony szeretett MI-jére, mire a hologramként kivetített fotók és kommentek nyomban eltűnnek. A milliárdos sóhajtva hátradől a székében, ami már gyakorlatilag a testrészévé vált a műhelyében töltött idők során, és a táblagépét elővéve megkeresi a fotókat, amiket Wanda előző este átküldött neki. A fotósorozat beválogatott elemei is köztük vannak, természetesen, de több olyan is akad, amiket a lány puszta művészi szabadságból készített, miközben Loki nyújtózkodott, vagy a gyémántos fojtogatáshoz szükséges kissé apatikus, szenvedő, de semmiképp sem művi arckifejezést gyakorolta. Az egyiken háttal áll a kamerának, egyik keze csípőre téve, a csillámport messze túlragyogó nyakbavaló megcsavarodva lóg rajta. Hiába fantasztikus szépsége, testének nyúlánk és izgató formája, Tony kivételesen képtelen mást észrevenni, mint a sérüléseket a hátán.

Nem is húzza sokáig az időt, mielőtt telefont ragad, és kikeresi a fekete hajú számát.

– Mondd csak, te Európa szépe… Mi kéne azért cserébe, hogy eláruld, mi történt veled? – A hangja kissé karcos a skótwhiskytől, amiből már eltüntetett pár centit, de még józan. Loki kitartóan hallgat a vonal túlsó végén. – Loki!

– Mi van?

– Na, már begazoltam, hogy megnémultál, és nem hallgathatom többé, ahogy a magadévá tételemről zümmögsz nekem. – A mellkasába egyszeriben jól ismert fájdalom nyilall, amitől egy pillanatra elakad a lélegzete, és reménybeli partnere még a telefonon keresztül is észreveszi ezt.

– Úgy tűnik, nem miattam kellene elsősorban aggódnod. – Tartózkodó modora elárulja, hogy némiképp kényelmetlenül érinti az idősebb odafigyelése, feltehetőleg nincs hozzászokva az ilyesmihez.

– Nem – vágja rá Tony visszaszerezve a lélekjelenlétét, egyik tenyerét lüktető mellére tapasztja. – A magam szarjait már kiválóan ismerem. Téged viszont bántott valaki, és mielőtt megkérdezed azt az égedelmes baromságot, hogy miért érdekel ez, már mondtam: nagyon bejössz.

– Ezért? – horkantja Loki, kérdésében kihívás lapul. – Ez minden?

Tony a szakállát dörzsölgetve a számítógépei egyikére pillant, melynek képernyővédője az a friss paparazzófotó, amin ő és Loki nevetgélve, egymás oldalán lépnek ki a tűzrevaló japán étteremből. Mindkettejük testtartása és mosolya oly felszabadult, mintha még soha, semmi sem okozott volna nekik szomorúságot, mintha mindent, amik ők maguk, és ami ezzel jár, hátrahagytak volna, hogy felolvadjanak a hasonlóságukban és mindkettejüket meglepő érzéseikben. Csak egy szempillantásra, ami egy élet során egyszerre semmi, és olykor minden.

Amúgy meg, mióta állítgatja ő be az aktuális randipartnereivel készült képeit képernyővédőnek? Itt valami tényleg nagyon összekuszálódott a fejében, meg talán a szíve helyén levő lyukban is.

– Te is tudod, hogy nem. – Köhint egyet, hogy túladjon pillanatnyi zavarán. – Szóval?

– Szakmai ártalom, Anthony.

A francos életbe.

– Na jó – szusszan fel, megunva az idegeit macsétával metélő tiszteletköröket. – Tököm kivan. Ülj taxiba, gyere ide, iszunk valami mérget, megnézünk egy Tarantino filmet és egy kicsit letojjuk az apáidat, a bátyádat, a rohadvány divatipart meg a terroristákat. Oké?

Loki váratja egy kicsit, ahogy általában szokta. Nem sokszor mond bármit is meggondolatlanul.

– Jó – szól végül kimérten, mintha ez óriási kegy lenne a részéről. – A Djangót.

– Aki elszabadul – fűzi a szót Tony. – Príma. – Bár mosolyog, amikor megbontják a vonalat, aggodalma még mindig oly erővel szorongatja belülről, mintha egy bennszorult golyó próbálna kitörni a mellkasából.

Éppen így mosolyog, és egyben aggályoskodik, amikor egy végigchatelt félóra után, amit Loki egy taxiban töltött, utasítást ad Jarvisnak, hogy engedje be a modellt, és felbattyog a műhelyből, hogy illően, és csak egy hangyányit büdösen fogadja szíve díváját. Fél, hogy képtelen lesz megállni faggatózás nélkül – hisz azok a zúzódások, azok a rohadt foltok nagyon nem tetszettek neki Loki bőrén! –, és hogy a másik férfi ezért dühös lesz rá, otthagyja, a telefonszámát kitörli a mobiljából, majd minden cuccával együtt felül egy melbourne-i járatra, és új életet kezd a világ másik felén tőle nagyon-nagyon távol. Vagy valami ilyesmi.

Mégis, mikor ajtót nyit neki, minden kitörlődik az agyából, és úgy érzi, végre hazaért, annak ellenére, hogy otthon van.

5. rész >>