Volt egyszer, hol nem volt, volt egyszer egy Gwen, aki könyvkritika írásra adta fejét, egyszeri és megismételhetetlen alkalommal, tekintettel arra a megtiszteltetésre, hogy ismerheti a regény íróját. Gwen változatlanul nem tudja, miért beszél magáról E/3-ban.
A bejegyzésben Heather McConnor [twitter], Hopeless Cases [a könyv adatlapja és a megrendelési lehetőségek] [weboldal] című regénysorozatának frissen megjelent első részét, a Zöldfülűt fogom górcső alá helyezni.
A történet szerint Garden Cityben kezdetét veszi egy iszonytató gyilkosságsorozat. A Boncoló gyilkosnak elkeresztelt gaztevő nyomába a helyi őrs rendőrei és az FBI gyilkossági osztályának két alkalmazottja, a pedáns és kifinomult Nickolas Scavo és társa, a forrófejű és nagydumás Leslie Hope erednek. Leslie fogadalmat tesz, hogy elfogja a gyilkost, azonban az esküt nem könnyű megtartani, és az sem könnyíti meg a dolgát, hogy egy számára fontossá váló fiatal férfiról szinte lehetetlenség eldönteni, hogy barát-e vagy ellenség.
A történet: Zseniális és aprólékosan kidolgozott. Lassan mégis izgalmasan halad előre, miközben egy pillanatra sem veszíti el a lendületét. A krimiszál kiszámíthatatlan és meglepő, az embernek ott van az orra előtt a megoldás és a finom utalások tömkelege, de esélytelen, hogy rájöjjön. Heather eszes rafinériával félrevezetett. Emellett a karakterek is előviszik a történetet, ha nem a gyilkosságokról van szó, akkor a szereplőkkel történő események miatt izgulunk, dúskálunk a váratlan fordulatokban, a dinamikus párbeszédekben és a humorosabbnál humorosabb, drámaibbnál drámaibb jelenetekben, amik gyakorlatilag beszippantják az olvasót. Negatívumot nemigen tudok írni, hiába keresgéltem, semmi sem tudott szemet szúrni, ez a könyv csodálatos.
Hitelesség: Ami a hitelességet illeti, nem vagyok teljesen tisztában azzal, hogyan folynak a dolgok az FBI-nál, de simán el tudom képzelni, hogy úgy, ahogy az a könyvben szerepel: meggyőző részletesség és józanság jellemzi a könyvet, az aprólékosan kidolgozott mozzanatok kellemes keretérzést nyújtanak egy laikusnak.
A stílus: Páratlan. Heathernek egészen sajátos és összetéveszthetetlen stílusa van. A történet E/1-ben íródott, a hangvétele könnyed, gyakran szlenges, érződik, hogy nagy lendülettel íródott a mű, nincsen rágódás-érzete az olvasónak. Gördülékeny és olvasmányos, gyakran visítva nevetős. Egyedi és frappáns beszólások tarkítják a történetet, a karakterek minden megszólalása emberi, olyan, amit nap mint nap hall az ember, nincsenek ormótlan túlzások és levegőben lógó, üres bölcseletek.
A karakterek: Nagy gonddal kidolgozottak egytől-egyig. Rájuk kicsit részletesebben kifogok térni a headcastingommal, mert nem tudok ellenállni a kényszernek, de előtte még: ritka az olyan, hogy az egy pillanatra feltűnő karakterek is emlékezetesek, nemde? Hát itt így van! Sokat tudnék mesélni a boncolóorvosról, Rouckmund tatáról, aki nagyothall és sosem érti a viccet, illetve Radchliffe-ről, aki egy egész társadalmi réteg megtestesítője (egy borzalmasan taszító figura).
Leslie Hope
 |
| Az én Leslie-m Emma Watson. |
Leslie a legfőbb kedvencem a regényben, ritka, hogy a főhőst preferáljam, de itt nem volt ez nagy kihívás. Leslie humora zseniális, végtelenül emberi karakter, megannyi hibával. Forró-és önfejű, néha kissé felelőtlen, de jószívű, mélyérzésű és halál laza. Okos és elszánt fiatal nő, aki sok sérülést hordoz magában, melyek megannyi kérdést vetnek fel, ezek egyelőre még megválaszolatlanok (másodikrésztakarokmásodikrésztakarok). Az önfejűsége miatt néha meg-megcsóváltam a fejem, de legtöbbször szorítottam érte és amiatt keseregtem, hogy nem mászhatok bele a regénybe, hogy megölelhessem és együtt beaprítsunk egy hotdogot.
Nickolas Scavo
 |
| Csakmert Robert Downey, nekem az! |
Jaj, Nick. Tudtommal ő a közönségkedvenc, nagyszerű karakter, igazi hidegfejű, rafkós, megfontolt és felesleges részletezni nagyon vonzó pasi. A szóváltásaik Leslie-vel rendkívül szórakoztatóak, a rendezett kesztyűtartója tényleg emberfeletti dolog, ahogy a türelme. Volt egy szakasz, amikor nagyon mérges voltam rá és meg akartam csapkodni, de végül is ott is igaza volt, de mindegy, megorroltam rá, végül újból belészerettem. Az ő karaktere körül is annyi a rejtély, mint a nyárfapelyva, nem fogok unatkozni, törhetem a fejem a második részig!
Michael Jackson
 |
| Chris Pine, az én édes kicsi Jackson őrmesterem. |
Nem szabad kiröhögni a nevéért, zokon veszi! Jackson az én szívszerelmem, imádnivaló, fantasztikus humorral, kidolgozott jellemmel. Ő az, aki mindig Leslie mellett áll, ha van hozzá kedve ha nem, sosem hagyja cserben. Megvannak a maga titkai, de egy olyan szinten emberi karakter, hogy néha azt vártam, mikor ugrik ki a lapok közül. Megbízható és közkedvelt fiatal rendőr, aki meg is érdemli a szeretetet. Mégis egy ízig-vérig hiteles férfi, a balansz tökéletes a humoroskodása és a komolysága között, ilyen egy ember, ő egy ember, ő él.
Adam Bradford
 |
| Ő nekem Jackson Rathbone lett. Bár barna szeme lenne... |
Nehéz spoiler nélkül mesélni Adamről, de azt illik tudni, hogy ő a történet legárnyaltabb karaktere. Titokzatos, elbűvölő, megtévesztő, és nem tudok többet mesélni róla pedig nagyon akarok. Tessenek elolvasni és megértik miről karattyolok!
Összességében: Fantasztikus és izgalmas olvasmány, még azoknak is, akik nincsenek oda a krimiért. Izgalom izgalom hátán, sziporkázó humor, hiteles karakterek és események, egy történet, ami megragad és nem ereszt, és az elolvasása után napokig kattog rajta az agyad.
Értékelésem...
Történet: 10/10
Karakterek: 10/11
Hitelesség: 10/10
Összesen: 10/10!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése