Kenaz nem GwenPage

 

Az első cikk, az első lépcsőfok az aktivitás felé.

Bár a cím nem ezt sugallja, nem kimondottan csak magamról szeretnék mesélni ebben a bejegyzésben, mert a téma sokkal inkább olyasmi, ami sokunkat, mi több, mindnyájunkat érint.

A változás.

Én nem vagyok rajongója.

Új testben egy részint új lélek

Érdemes talán azzal kezdenem, hogy be kellett ismernem, a KAS-nak muszáj lesz megújulnia, amennyiben azt akarom, hogy fennmaradjon. A blog 2013 óta működik, de azóta nagyon sok minden más lett, ami természetes, ugyebár - csak én ezt világéletemben nehezen kezeltem.

Amikor elindítottam a blogot, még tinédzser voltam, szűk tizenhat éves. Most huszonhárom vagyok. Értelemszerű, hogy nem vagyok ugyanaz, és így a blogom, az önkifejezésem csatornája sem lehet az. Ennek jó sokáig igyekeztem ellenállni, féltem elismerni, hogy más lettem, egyben féltem attól is, hogy az eddig felépített kis közösség miként fog reagálni az új világomra.

Vajon ez is érdekelni fog titeket?

Vagy egyáltalán bárkit?

Szeretni fognak az olvasóim így is?

Ekkor kellett rádöbbennem életem egyik legnagyobb kihívására - hogy mániákusan keresem a pozitív visszajelzést, úgy éhezem a szeretetre, ahogy az már kicsit sem nevezhető egészségesnek. Ez a testemen is meglátszott, gyakorlatilag kisgyermekkoromtól fogva, ami azért gyönyörű példája az élet kézzelfogható metaforáinak. Ez egy művészt valahol gyönyörködtet. 

Azzal, hogy ezt felismertem, megkíséreltem tenni ellene. Változtatni a berögződött rossz szokásaimon; ez a fizikai síkon sokkal könnyebb. De a másik sík nélkül önmagában nem old meg mindent.

2019, november huszonötödikén indultam el a változás útján. Közel ötven kilót fogytam, egyszersmind megnövesztettem és befestettem a hajamat, más lett a teljes ruhatáram, stílusom. Aki ritkán lát, nemigen, vagy csak késéssel ismer fel, de ez sokkal kevésbé meghökkentő annál, mint amikor saját magamat sem ismerem fel. Nehéz még megszokni, hogy én csinálok bizonyos dolgokat (sminkelés, hajformázás, ruhák vásárolgatása, tanácsadás másoknak az egészséges életmódról), és hogy bizonyos dolgokat viszont nem (és nem feltétlen olyanokat, amik rosszak voltak). 

Maga a fogyásom, azt hiszem, olyan téma, ami felölelhetne egy teljes bejegyzést, de ezt csak akkor valósítanám meg, ha volna rá igény. Elmesélhetem a részleteket, hogyanokat, és persze az árnyoldalakat, veszélyeket is, amiket a saját bőrömön is megtapasztaltam, de nem ebben a posztban. Ha érdekel akárcsak egy embert is, szóljatok. 

Ez természetesen egy olyasféle változás volt, aminek örvendek, hisz világéletemben a céljaim közt szerepelt, hogy egészséges súlyban legyek. Viszont a tavalyi évnek talán ez volt az egyetlen pozitív hozadéka számomra, rengeteg megrázkódtatás ért, és ezzel nyilván nem vagyok egyedül. Mindezek a megrázkódtatások formáltak, átalakítottak, akárcsak a felettem eltelt évek, és ezzel megintcsak aligha lehetek egyedül. Olvasom az írótársak bejegyzéseiben, vagy csak szimplán látom, ha felkukkantok még a kevés, megmaradt régi motoros blogjára, hogy természetesen már senki sem száz százalékban ugyanaz, mint sok éve. 

Magam mögött hagyom, vagy változtatok

Nagyon sok a megszűnt, vagy immáron inaktív blog. Nem állítom, hogy a közösség felbomlása nem okozott nekem nagy-nagy szívfájdalmat annak idején, most viszont azt látom, újra felállt egy kis társaság, ami támogatja, olvassa, inspirálja egymást. 

Kevesek blogja ugyanolyan, mint amilyen az induláskor volt - aki nem zárt be, az újított. Elfogadta önmaga, életkörülményei változásait, és azok szerint folytatta tovább a munkát. Rá kellett jönnöm, hogy az én kis bázisomnak is csak akkor van jövője, ha elfogadom, nem lesz ugyanolyan, mint sok éve, ugyanazt a szellemiséget, világot, témaválasztékot már nem tudom kínálni. 

Miről szólt régen a KAS? 

Mindenekelőtt szinte csakis Marvel fanfictionöket tartalmazott. 

Ez a jövőben nem lesz így. 

Nem lehet, mert huszadannyi időm van írni, és már nem tehetem meg, hogy az önálló projektjeim mellett ficeket gyártok. Azt hiszem, ilyen a felnőtt élet; halmokban állnak a kötelezettségek, és a kieső időben, amikor még épp nem vagyok oly mértékben kimerült szellemileg, hogy csak Youtube videókat tudjak bámulni, kénytelen vagyok választani: ficíró leszel, vagy más is? 

Én viszont sohasem voltam kizárólagos fanfiction író. Mindig is voltak saját projektjeim, ahogy többeteknek is, és ezek rendkívül fontosak nekem. Lesz a jelenlegiekről szó, de ez megint csak nem ennek a bejegyzésnek a témája - az a következők egyike lesz. 

Középpontjában a teen angst állt.

Eléggé elhíresültem anno a szomorú történeteimről, és persze a "kegyetlenségemről", ami hozzá kell tenni, meg is szűrte az olvasóimat, hisz sokaknak már too much voltam, ami teljesen érthető. Ami azt illeti, a stílusom e szempontból nem változott meg, továbbra sem komédiákat, romantikát és crackficeket írok. A Könyvmolyképző Kiadó online irodalmi magazinjában megjelent Már nincs messze című munkám meglehetősen jól reprezentálja, hogy is konvertálódott át az, amiről szólok, fanfiction terén pedig talán a Briliáns az, ami jól tükrözi, miben más a jelenlegi stílusom. Komoly és nehéz témákkal dolgozom a mai napig, de már nem lamentálok végig több ezer szót, és nem pancsolok a depresszív hangulatban, a tragédiát és a fájdalmat inkább új oldalakról közelítem meg. Továbbra is ez az, ami érdekel, az igazságtalanság, a problémák, a pszichés betegségek, akár bukástörténetek, traumák, csak már némiképp új köntösben. 

 Mi lesz Lokival?

Ó, mi lenne? Itt lakik velem, nem megy sehová (magától tuti nem, de én sem próbáltam seprűvel elkergetni, no.) 

we happily coexist since ever and for ever

Loki és Tom Hiddleston rendkívül fontosak nekem a mai napig. Kezdjük az előbbivel: szoktam róla írni. Nagyon sokat, csak épp nem a KAS-ra szánt önálló sztorikat, hanem szerepjátékos, nagyívű történeteket Shadow Wandererrel, aki a legjobb barátaim egyike évek óta. De hogy ide miért nem alkottam róla semmit ki tudja, mióta?

Ugyan amiatt a félelem miatt, amit a bejegyzés elején megfogalmaztam. Hogy vajon elfogadnátok-e, szeretnétek-e azt, ahogy manapság dolgozom vele?

Tudniillik már nem feltétlen úgy ábrázolom őt, mint régen (persze maga a karakter is komoly változáson ment keresztül, nagy örömömre.) Manapság egy sokkal... érettebb Lokival dolgozom, és főként AU történetekben szoktam gondolkodni (mert eleve a realista stílus az, ami közel áll hozzám, illetve a mágikus realizmus). 

Nem akarok végleg felhagyni a blogos ficírással, de úgy, mint régen, nem fog menni, sem gyakoriságban, sem formátumban. Meg kell találnom Kenazt, mint fanfiction írót, mert ő egyelőre még sokkal inkább original író. Más fandomba továbbra sem tervezek belemerülni, a Marvel világa az, ami továbbra is megihlet és elvarázsol, illetve Loki karaktere. 

Tom Hiddleston amúgy a változás témakörében is egy igen érdekes pont az életemben. Ő is rengeteget változott, és volnának, akik azt mondanák, nem feltétlen előnyére. A "régi", csupa mosoly, extraközvetlen Tom már nemigen létezik, aminek bizonyos okairól tudhatunk, bizonyosakról pedig nem. Én így is ugyannyira szeretem őt, mint régen, mert amit képvisel, az továbbra is olyasmi, amivel abszolút egyetértek, és az életemre gyakorolt hatása elvitathatatlan. Máshogy szeretem már, mint anno; már nem követem minden lélegzetvételét, nem vagyok tisztában azzal, mikor, hol, mi történik vele, nem olvasom el a legidiótább cikkeket is róla, csak hogy őróla olvassak, szóval a tinis odaadás értelemszerűen már nem aktuális, most már mint felnőtt nő szeretem, és azt hiszem, egészségesebb is, hogy már nem tudja meghatározni egy teljes napomat az, hogy épp mit olvastam róla. (Teszem azt, amikor a Golden Globe után ügyeletes bohócnak és white saviornek állította be a nagyérdemű, rongyrázó banda, majdnem egy hétig tiszta ideg voltam, írd és mondd. Mondjuk kicsit még most is ökölbe szorul a pici mancsom). 

Itt vagyok

Ez a "cikk" ezen a ponton azt hiszem már elérte a célját, hogy elmondja, miben lesz más a folytatás, mint az eddigiek voltak, illetve, hogy én miben vagyok más. Természetesen még órákat tudnék pötyögni arról, mi történt, mit vesztettem, vagy épp mi került új tényezőként az életembe, de nem igazán az a célom, hogy a KAS egy személyes blog legyen, ahol az életem részleteit taglalom. Azt szeretném, ha hűen közvetítene engem, megfelelő felületet biztosítana az irodalmi munkáimnak, amik a lényem szerves részei, egyben összefogná az ide járó kis közösséget, helyet adna beszélgetéseknek, online találkozópontként üzemelne, hogy itt igazán bármiről lehessen beszélgetni.

A következő ilyen jellegű bejegyzésben a jelenleg futó, illetve tervezett projektjeimről fogok beszélni, hogy mit írok mostanság, és hogyan. A regényemről is szót fogok ejteni benne, de annak részletezésére megint csak külön posztot szánok.

Úgy lesz gazdaságos és átlátható :)