Sivalkodik már a zugpoéta!

Sosem voltam poéta, de ez így menőbben hangzott, mint a zugprózaíró. 

Nos igen, bárki joggal feltehetné a kérdést, hogy "mi van, megpusztultál, te lány? (vagy legyél akármi..)" (Én az akármire szavazok). Merthogy jó ideje nincsen bejegyzés, pedig nagyon szeretném, hogy legyen, szeretnélek elönteni titeket azzal a mérhetetlen mennyiségű szóval meg felesleges elmélkedéssel, ami a fejemben van, de mostanság úgy érzem magam, mintha egy nagyon kicsi fadobozba lennék bezárva.

Erről lentebb.

Igazából semmi gond nincs, csak rengeteg a tanulnivaló, más kötelezettség, és amikor lenne időm írni, túl fáradt vagyok, amikor meg lenne ihletem/erőm, más dolgom van. Sok kommenttel el is vagyok maradva, szintúgy sok olvasással, és emiatt lelkizek meg vérnyogok folyton, pedig nem kellene. Mindenesetre, ígérem, rövidesen hozom már a heteró történetet (Sif/Loki), az is lehet, hogy megírom és részekben teszem fel, mert cefet hosszúnak ígéri itten magát. 

Amúgy amellett dolgozom a cracken is bőszen, amiben megcsillan nem létező humorérzékem, illetve rohadtul de nagyon meg kéne már szüljem a Hóba fojtott hattyúdalod folytatását is. Ehem. Én legalábbis még emlékszem rá. ^^ˇˇ

De hogy ne csak a sipákolással menjen ez a bejegyzés, egy kis fun.

Hú de nagyon fun lesz...

Több olvasóm is felhívta a figyelmemet arra, hogy milyen ötletdúsan és legfőképp gyakran nyírom ki szerencsétlen Lokit, afféle hobbiként már - ez hozzá kell tennem teljesen jogos, szerintem így is fog maradni. A következő kis összeállításban és visszamerengésben összeszedem, eddig milyen módokon sikerült eltakarítanom a mi drága, fekete hajú csodánkat.

Arra a kérdésemre, hogy eddig mely' kipurcanását vélték a legdurvábbnak, nem kaptam világos választ, így a saját rangsorom következik mostan. A bejegyzés innentől piszok SZPOJLERES, tehát aki még nem jártas (vagy nem is akar az lenni) az írásaimban, ne olvassa tovább! :)

6. Dárdára tűzés

Azért ez a hatodik, mert ez nem saját ötlet. Mindnyájan ismerjük a Thor kettő szóban forgó jelenetét, és szerintem mindannyian ki is akadtunk rajta egy incifincit. Én legalábbis tutira. Ezt a jelenetet elpuffogtattam a Hóba fojtott hattyúdalodban, az Athanásiában és a Két perc kétségbeesésben is (ami viszont kivételnek számít a listán, merthogy abban Loki méltóztatik nem-megnyuvadni.)

5. Varázslat

Az Óda a békétlenséghez című vállalhatatlan firkálmányomban Loki önként máguskodja át magát a túlvilágra, de nem unalmas hétvégi tevékenységként, hanem azért, hogy visszahozza orvul meggyilkolt bátyját a halálból. A varázslat folytán Thor rendbe jön, ám minden, amit elszenvedett, végbemegy fivérén. 

Szemét vagyok.

4. Kés elvtárs

Nem emlékszem pontosan, de azt hiszem, szám szerint kétszer döfettem le szerencsétlent. Egyszer a Gridastadurban, ahol a kedves volt szövetségesek láttak kedvet Loki köldöktől-mellkasig való végigvágásához, a Dallamtörésben pedig aranyifjúnk szépen beledőlt a Tony kezében tartott pengébe, persze anélkül, hogy e szándékáról felvilágosította volna a milliárdost. 

Loki is szemét azért.

3. Ablakon kizuhanás 

Kínos, amikor az ember nekivágódik egy ablaknak, ami magasan van, ráadásul az fogja magát, és kitörik. Szegény Lokival ez is megesett az Instinktus című pszichothrillernek szánt történetemben, melynek végén aztán Hannibal kertkövén végezte. Ezzel kapcsolatban facebookon sikerült pár aljas és kissé paré poént is ellőnöm.  

2. 252 km/órával egy betonfalhoz csapódni

... az garantáltan nem egy nagy élvezet. De ezt is Loki találta ki a Színfoltokban, mert úgy látta, még ez is jobb, mint eltűrni, hogy Thor elvegye Jane-t. (Mellesleg a nőt is belekötözte abba az autóba. Mert nehogymárne'.) 

1. Lefejezés

Ilyet is sikerült ám produkálnom a Lamentáció, halálos dózisban című kínszenvedésemben, bár nem írtam le nyíltan, csak ráutaltam. Valamiért nekem ez a no1., a legbrutálisabb vég, amit kiötlöttem a szivirnyónak. Nyilvános megszégyenítés, majd önként a tőkére kell hajtania a fejét... és előtte még meg is billogozzák, olyan jófejek. 

Kábé mint én. 

De, mint mondottam volt (Sue, neked mondtam, ugye? ^^) addig, amíg nem dobom egy forró üstbe, és nem főzöm meg, nem mondhatja senki, hogy szadista vagyok. Ja? 

Na jó, ezt még én sem hiszem el. 

Ha ezek után bármi gondolatotok van, meséljétek el bátran. :'D