Briliáns I.

Régen volt már frostiron, igaz?

Iszonyat régen.

A Briliáns több mint egy éve porosodott a gépemen, 8400 szóval magára hagyva, befejezetlenül; úgy döntöttem, most újra előrántom, és egy új módszert kipróbálva hozzám képest rövidebb részekben felrakosgatom. Ez az első rész lenne - jó szórakozást hozzá! Figyelmeztetések: slash, nem kevés káromkodás, felkavaró tartalom, gagyi humor.

Szupermodell!AU; Loki a Tha/Nos divatcég egyik üdvöskéje, legjobb barátjával, a hozzá hasonlóan hányattatott múltú Amorával egyetemben. A ragyogó és gondtalan külső ellenére azonban mindketten alaposan megszenvedik Mr. Thanos a cégen belüli, jól leplezett diktatórikus uralmát, különösen a nő, aki rendszeres, kéretlen közeledések elszenvedője, márpedig ezt Loki egyre kevésbé képes szótlanul nézni. Ezzel egy időben Loki egyre közelebb kerül a milliárdos feltalálóhoz, Anthony Starkhoz, kapcsolatuk alakulását pedig milliók követik figyelemmel. Pörög a Twitter, a Facebook, ömlik a pezsgő és villannak a vakuk; arról pedig jobb elfeledkezni, mi zajlik a neoncsillogás álmennyországa mögött. 

B R ) L ( Á N S

I.

Takojaki

Egy újonnan felfedezett drágakő –

avagy a divatvilág jelenlegi legnagyobb rejtélye, Loki Laufeyson

Magazinunk, a Lush olvasói nem most először találkozhatnak a Tha/Nos ügynökség egyik legnagyobb arcának nevével, aki alig egy éve bukkant fel a divatipar horizontján, de csaknem azonnal százezrek szívébe, és – ha mondhatunk ilyet – piszkos gondolataiba lopta be magát. Loki Laufeyson, akinek családneve köztudottan megváltoztatásra került a közelmúltban, nem szeplőtlen múlttal a háta mögött kopogtatott be a Mr. D. Thanos tulajdonában levő modellcég golyóálló üveggel kirakott ajtaján. Állítólag miután a lenyűgözően markáns arccsontú fiatalember ráébredt, hogy csupán fogadott fia Mr. Búrssonnak, aki nem mellesleg Massachusetts egyik legnagyobb (!) fakitermelő cégének vezérigazgatója, megszökött otthonról, és egy ideig girbegurba utakon kanyarogva jutott pénzhez.

„Nem mintha a lelépése előtt nem lettek volna balhés ügyei” nyilatkozta S. kisasszony, egy Lokihoz közeli forrás, akinek saját kérésére nem fedjük fel a teljes nevét. „Tudtommal belekóstolt a férfiprostitúcióba is, ameddig ki nem találta, hogy mivel bosszanthatja igazán a jótevőjét és fogadott apját, akiben mindenáron ellenséget akar látni: hogy címlapokon illegeti magát!”

S. kisasszony szilaj szavai ellenére tagadhatatlan, hogy nem sok bánnivaló van abban, hogy Loki Laufeyson modellkedésre adta csodás, fekete fürtökkel borított fejét. A huszonhárom éves fiatalember már két rangos díjat is bezsebelt munkásságáért, több neves cég tavaszi és nyári kollekciójának promotálásában is oroszlánrészt játszott, mi több, Myra Applegate írónő hamarosan megjelenő, fülledten erotikus regényének, az Our Scandalnak borítóján is az ő hipnotikus tekintetében gyönyörködhetnek majd a lelkes olvasók!

Reméljük a közeljövőben jóval többet is megtudhatunk a Tha/Nos briliáns üdvöskéjéről, mind a múltját, mind a terveit, mind pedig a magánéletét illetően. Jóllehet nők tömegei álmodoznak Lokiról, bizonyos paparazzófotók (balra, lent) tanúsága szerint a modellcsillag mostanság a milliárdos cégtulajdonos, Anthony Stark társaságában mulatja az idejét. Vajon egy újabb megszokott, „a szép beleszeret a gazdagba” történetnek lehetünk tanúi, vagy igaz szerelemnek? Lapunk webes felületén (www.lushmagazine.com) megírhatjátok a véleményeteket! 

Loki

Horkanásba hajló kuncogást hallat, amikor a cikk végére ér. Nem, nem a tartalma miatt – a kép miatt, amivel ezt az épületes írást illusztrálták. Egy fekete-fehér, kukazsákba való szemét fotót sikerült a laikus bandának beraknia róla, amin egy ballonkabátban (és csak abban, leszámítva a térdig érő, feszes fűzőjű bakancsokat) ücsörög egy doboz tetején Rodin Gondolkodóját idéző pózban, vállára omló, koromszínű haja látszatra egybeolvad a kabát lakkos csillogású feketéjével. Túl sötét és agyonszerkesztett, mint egy szénrajz, amit egy alsós kisgyerek lelöttyintett az ecsetmosó vizével. Loki megfogadta, hogy soha többé nem vállal fotózást azzal a gépkattogtatóval – mert fotósnak ne merje senki se nevezni! – aki ezt képes volt közzétenni róla. 

A másik kép, egy némiképp elmosódott lesifotó róla és a közismert zseni, milliárdos, playboy és emberbarátról sokkal jobban tetszik neki. Imádta a botrányt, amit a kép kavart pár nappal ezelőtt a médiában, imádta a nők kétfelé oszló véleményeit („juj, de irdatlan cukik shipitshipit”/”neeeee T_T”) és a komplexusokkal küzdő férfiak odavetéseit („már míndenki búzeráns!!4”), akik képzeletében rongyos huzatú kanapékon penészedő, lezabált trikós, izzadt kandisznók voltak. Lokit aközben fényképezték le, ahogy egy áramvonalas Ferrariból kiszállván, vigyorogva belecsípett a fontosvagyok-napszemüveget viselő, és földrengető jelentőségű telefonhívást lebonyolító Anthony Stark feltűnően formás hátsójába, természetesen direkt ott és akkor, hogy a rejtőzködő fotós elkaphassa a pillanatot, mert hiszen tökéletesen tisztában volt a jelenlétével, és él-hal a felhajtásért, pláne, ha róla szól.

Loki heherészve megigazgatja a nyakában függő, szoros, fekete bőrszálra fűzött templomos-keresztet, amit megközelítőleg egy hete kapott wannabe boyfriendjétől*, Anthonytól, aki persze a netről rendelte a holmit.

– Mi a magasságos búbánat ez a cikk?

Ó, ez a drága hang. A férfi arcán széles mosoly hasad, miközben leengedi az arca elől a Lush magazin újra fel nem használható papírkötegét, és felnéz Amorára, kolléganőjére, bajtársára, alkalomszerű nonkonformista dühöngőpartnerére és legjobb barátjára, aki súlyát a fél lábára helyezve áll vele szemben, egy olyan latex kezeslábasban, amit a legindokolatlanabb helyeken metszettek be.

– Ó, olvastad? – bazsalyog. Hátradőlve üldögél a Tha/Nos gigantikus székházának előterébe kihelyezett, hófehér rattanszékek egyikében, jobb lábát a karfára dobva, mellette egy aranyozott fogantyújú zsúrkocsi várakozik, rajta csokoládés és citromos macaronok takaros halmocskájával és egy kancsó felmelegedőben levő limonádéval.

– Bébi, mindent elolvasok, amit rólad írnak. – Amora nagyot sóhajt, és unottan elkezdi kibontani kényelmetlenül szorosra húzott, hajlakkal kikeményített, búzaszőke copfját. – Nyerő a póz, sőt, én még fokoznám ezt a terpeszt. Ha már Sif drága azt híreszteli, hogy ribi voltam, vagy vagyok, és hát neki törvényszerűen igazat kell adnunk, akkor hadd lássa mindenki, mekkora cafrang vagyok! – A mondat végén hangos kacajt hallat, ami úgy cseng-bong a csupa üveg és hajlíthatatlan fémrúdból felépített, futballpálya méretű helyiségben, mint egy csengettyűkoncert.

– A múlt havi cikk rólad sajnos túl jól sikerült ahhoz, hogy ez felülmúlja. – Loki a két ujja közé csippenti, majd a földre ejti a Lusht, mint valamiféle koszlott rongyot. A lap önmagába gyűrődve, megalázottan landol egy valaki által véletlenül széttaposott, döglött bogarat idéző macaronon.

Amora ízlésesen manikűrözött mutatóujját ingáztatva nemet int. Loki mindig is nagyra értékelte barátnője stílusérzékét: ami azt illeti, Amora könnyedén elhitethetné bárkivel, hogy tesz a külsejére, mert egy megritkult strasszokkal pettyezett, turkálós felsőben is képes olyan dögös lenni, amiről a legtöbb Tha/Nos modell csak álmodhat. Alapjáraton egy „a csaj, aki huszonévesen évesen is a játszótéren lóg a többi rosszarcúval, mert munkanélküli”-kategóriás, lezser szépséget képvisel, ami kiválóan is áll neki – amikor azonban Mr. Thanos csókos fotósainak és stylistjainak karmai közé kerül, rémes dolgok tudnak történni. Például ez a kezeslábas, aminek köldökig futó dekoltázsa egyszerűen csak otromba, mintsem merészen stílusos.

– Besurranó tolvajkodás és zsebmetszés? Jaj, hagyj már! A nagykutyák seggét csipkedő exprosti sokkal izgalmasabb. – Rábólint a saját kijelentésére, majd a hajgumiját félredobva a zsúrkocsihoz lép, és éhesen felmarkol egy csokoládés süteményt.

Amorával, vagy, ahogy ő szereti becézni, Cherryvel (az ízesített cigaretta miatt aggatta rá a nevet, amit a nő szív) a kezdetek óta bohó versengésben állnak azt illetően, melyikükről írnak kínosabb cikkeket a szennylapok. Érdeklődve követik figyelemmel, vajon mikor teregetik ki az összes szennyesüket a vadul klikkelgető, kommentelő, lapozgató embertömegeknek, akik nem ismerik őket többnek két mesterien megformált testnél, bérleti díjakat kóstáló hacukákba bújtatva.

– Briliáns – dorombol Loki. – Ezt mondják rólam. – Amora játékosan belerúg a rattanszékbe, orcája kidomborodik a szájába vett macarontól. Loki újfent végigméri, tetőtől-talpig, mosolya másodpercek alatt tovaillan, mintha táblára rajzolt firka lenne, amit egy szivacsintéssel letörölnek. – Ennél gusztustalanabb projektet aligha hozhattak volna tető alá.

A nő összefonja a karjait félig közszemlére tett mellei előtt, mintha szégyellős lenne, pedig sohasem volt az. De a körítés nem mindegy – a legkevésbé sem elhanyagolható, hogy a beleegyezésével tárulkozik-e ki, vagy sem.

– Botrányosan szar lesz. Soft pornó magazinba illő S&M domina nedvesálom. Ez lettem 2016 őszére. De te is tudod, hogy mit kellett volna tennem… – Elfintorodik, mintha belészúrtak volna valamit. – Hogy mi lett volna az egyetlen út arra, hogy rávegyem Thanost a projekt törlésére. – Hogy feltámadó mérgét levezesse, újabb süteményt kap fel, amit egészben a szájába szuszakol, az arcára vakolt sminkbe apró morzsák ragadnak.

Loki elfordítja róla a tekintetét, és a szemben elhelyezkedő recepcióspult felé pillant, ahol két tökéletesen egyforma, görcsösen mosolygó szőkeség robotol. Other, a Tha/Nos egyik legnagyobb nevű fotósa, az az örökké kapucnis felsőben tobzódó, szűkszavú, követelőző pondró most is épp az egyik dehumanizált donnát szórakoztatja, ahogy általában szokta, kivéve, amikor a modelleket gyötri. Other (akinek a keresztneve amúgy Bastien, de ezt igyekszik titkolni) Mr. Thanos kedvence a fotósok közül, neki adja le a „rendeléseit” is, a saját maga által kiötölt koncepciókat, amelyeknek témája tízből tízszer valamelyik modell-lány kiszolgáltatott pózokba való csavarása. S amióta Amora idekerült, ő ez a modell; a vadóc, ám jobb életre áhítozó nő vált Thanos beteges vágyainak tárgyává, és ezt nem átall éreztetni is vele nap, mint nap.

Loki pedig tiszta szívéből gyűlöli ezért. Nem mintha amúgy rajongana Thanosért. Az tény, hogy mindkettejüknek esélyt adott a felemelkedésre problematikus múltjuk ellenére – Loki esetében a férfiprostitúció vádja aprócska semmiség a másik, egy hangyányit nagyobb botlás mellett –, de sosem felejti el emlékeztetni őket, hogy mily mértékben függenek tőle. 

– Remélem, kirakja valamelyik okádék fotót a hálószobájában – sziszegi Amora, fehér hajszálcsíkokkal átszőtt, korallkék szemeiben keménnyé köt a fény. Loki leveszi a lábát a karfáról, és talpra ugrik, ám még mielőtt bármit is mondhatna, Other csoszog oda hozzájuk, vállán a táskájával, amiben az egyik borsos árú fényképezőgépét tartja. A haja lenszínű és piheszerű, mintha csak kegyelemből nőne, az ajkán hámlik a bőr; jelenléte olyan hatással bír, mint a hipó, még a szaga is a vegyszerre emlékezteti Lokit, ahogy tompa tekintetével körbepillant, mintha megfakulnának a színek, a hangok és az érzelmek, és csak minden élőt bekebelező sterilitás maradna utána.

– Ne zabálj annyit – szól oda Amorának, aki éppen egy citromos macaront készül a kezébe venni. – Nem hiányzik még több a combjaidra, már ebbe a cuccba is épp, hogy belefértél.

Loki haragja egy szempillantás alatt felkorbácsolódik, akár pusztító tengeri vihar. Legszívesebben beleverné Other fejét a zsúrkocsi élébe, hogy utána élvezettel nézhesse, amint a földön tekereg fájdalmában. Valószínűleg hipót vérezne a szemét.

– Nekem tetszik így a combom – feleli Amora, arckifejezése egyszerre leforrázott és felháborodott. Valóban vastagodtak egy keveset a lábai az utóbbi időben, de Loki ezt nem tartja hátrányos változásnak, tekintve, hogy amikor a nő idekerült, csontsovány volt a nélkülözésben eltöltött évek miatt. 

– Nem neked kell, hogy tetsszen – közli Other halvérűen, majd Lokira néz. – Ugye nem felejtetted el, hogy este jelenésed van?

– De, teljesen kiment a fejemből – vágja rá a fekete hajú férfi metszően. Other tudomást sem vesz a hangja fagyosságáról. Ahhoz túlságosan magasan áll a szamárlétrán, hogy az ilyesmi egyáltalán megkottyanjon neki.

– A Chitauri Co. főnökasszonya számít rád. Nagyon rossz néven venné, ha a kísérője nem jelenne meg az estélyen, amire hónapok óta készül.

– Nem kísérgetem azt a boszorkányt. Kísérd el te, és ha bedrogozva találod magad, kikötözve a vén riherongy ágyához, akkor ne csodálkozz.

Other belekezd egy kuncogásba, ami aztán beléreked félúton, mintha még annyira sem méltatná a másikat, hogy istenesen kiröhögje.

– Kit akarsz becsapni, Laufeyson? Egy kis zöldhasúért te is jó nagyra tátanád a szád. – A fejére húzza a kapucniját, és megmarkolja hátizsákjának szíját. – Mind azt tennétek.

Ezzel sarkon fordul, és a biztonsági emberek által őrzött kapu felé indul. Amora a középsőujját feltartva utána hajítja a kinézett süteményt.

Tony

A japán étterem pontosan annyira van rá frusztráló hatással, mint ahogy azt elképzelte. Milliárdos feltalálóként a hideg és letisztult formákat részesíti előnyben, a praktikusra alakított, megbízható struktúrákat, semmiképp sem az érthetetlenül kicsi asztalokat, falba süllyesztett gyertyákat – mi ez, egy távol-keleti kripta? – és a sarkokba helyezett, színeikben a legkevésbé sem harmonizáló szamuráj-páncélokat, melyeknek morc maszkjaitól garantáltan rosszat fog álmodni, feltéve, hogy olyan fölösleges tevékenységre vetemedik ma este, mint az alvás, annak ellenére, hogy egy észveszejtően kívánatos modellel lesz randija.

Vagyis van. Csak késik a ripacs.

Izgatottan ficereg a székében, ami az étterem egyik, szerencsére fehér embereknek fenntartott, normál méretű asztalához tartozik. Majd’ megsül a sportzakójában, de nem akarja levenni, nehogy azzal jöjjön neki a kis divatmajom – Loki, imádja kimondani magában a nevét, még ha oltári röhejesnek is tartja, mint a legtöbb európai furcsaságot –, hogy igénytelen. Persze, előbb-utóbb kénytelen lesz szembesülni a ténnyel, miszerint az.

Zavaróan nagyot dobban a szíve, amikor kitárul a japán étterem ajtaja, és Loki belép rajta, fekete haját szándékosan hevenyészett kontyba fogva, bűvöletes, smaragdzöld szemeit kiemelő, páfrányszínű ingben, finom ívű csípőjét körbeölelő csőfarmerban és lábain oly magasra felfutó bakancsokban, amiket Tony korábban csak nőkön látott. Nem mintha nem tartaná őket Lokin is eszelősen szexisnek. Olyan légiesen libben oda az asztalukhoz, mintha a bentről beszökő, őszhöz képest fülledt levegő szárnyán közlekedne, kölnijének illata férfiasan hűs és nőiesen lágy.

– Na, csak hogy ideértél. – Anthony Stark sosem volt egy romantikus típus, és bár ez a rejtélyes modellfiú néhány héttel ezelőtt igényesen a maga kis finom, alabástrom ujjai köré csavarta, nem vetkőzött ki magából. Igazából, egyelőre sejtése sincs, mi lesz ebből a kapcsolatból. Hallott ezt és azt, a vádakat, miszerint Loki jó eséllyel éppolyan aranyásó, mint akik állandó jelleggel legyeskednek körülötte, de minden rosszhiszeműsége ellenére szeretne egy esélyt adni a dolognak. Főleg, mert ez a tekintet, ez a természeten túli intenzitással ragyogó drágakő-szempár most is ugyanolyan elsöprő hatással bír rá, mint amikor észrevette Lokit azon a félrészeg mámorban átvészelt rendezvényen, ahogy az a görögdinnyékből faragott csikóhal-és kerubszobrok mellett álldogálva, kezében egy karcsú pohár Cognac Coulisszel smúzolt valami öreg, kopasz könyvkiadó-tulajdonossal, aki Myra Applegate utolsó kategóriás könyveit forgalmazza.

Fel akarta szedni a csinos kis európait, de nem sikerült. Incselkedő ellenállása ostromra szólította fel, Tony pedig örömmel ragadta magához a faltörő-kost, jelen esetben a hajlandóságot, hogy a kedvéért beüljön egy olyan helyre, ahol látszólag félig még élő tengeri állatkákat szolgálnak fel.

– Végtelenül elbűvölő vagy, Anthony. – Féloldalas, csibész mosoly fut fel keskeny, mályvaszín ajkára, miközben odainti magukhoz a pult mögött sertepertélő pincérek egyikét, egy japán írásjelekkel tarkított egyenkötényben feszítő férfit. Hezitálás nélkül leadja a rendelését, majd Tonyra tereli a pincér figyelmét, aki az egész helyiségben speciel Lokit tartja a leggusztososabb tényezőnek.

Ezt nem is rejti véka alá.

– Steak van?

– Ah. – Loki égnek emeli a szemét. – Vajh’ én vonzom az idiótákat, vagy ők vonzanak engem?

– Ne már, ez barbárság! – mutat rá az étlapra az idősebb. – Bimbót enni! Megölni egy bébivirágot, lényegében.

– A csecsemőgyilkosság a lételemem. – Tony örömmel konstatálja, hogy sikerült vigyort csalnia randevúpartnere arcára. Nem úgy a pincérére. Szerencsére Loki elintézi a dolgot annyival, hogy lepjék meg a milliárdost valamivel. Az nem számít semmi jóra.

Mikor a felszolgáló elsiet, Tony a tenyerébe támasztja az állát, és engedélyez magának pár percnyi elmerülést a modell látványában. Gyönyörű, természetesen, másmilyen valószínűleg nem is tud lenni, és kibillenthetetlenül magabiztos; lehengerlő és ugyanakkor felcsigázó arroganciája a sajátjára emlékezteti.

– Jó kis kép készült rólunk – hoz fel egy másik témát.

– Nekem is tetszik – mosolyog rá a fekete hajú rejtelmesen. – Főleg, mert akkor messzemenően vállalhatóbban festettél. – Lesajnáló pillantást vet Tony sportzakójára, makulátlan ívűre szedett szemöldökei összefutnak. – Komolyan, Anthony, gémszürke?

– Mi bajod a vízimadarakkal?

– Ez a szín két éve volt divat, bár én már akkor sem vettem volna fel.

Tony kibillenti az álla alól a tenyerét, és összekulcsolja ujjait a tisztára sikált falapon. Gyűrűsujjának körme alá gépolaj száradt.

– Mesélj nekem a két évvel ezelőtti énedről – kéri. – El kéne hinnem a hímringyóskodást?

– És ha igen? – kérdez vissza, miközben eltöri az evőpálcikát, amit a visszaérkező pincér a sushi-tálja mellé szervíroz. Tony finoman szólva is aggályosan mered arra a tányér izére, amit a rosszkedélyű japán fickó elé rak: egy kupac fura, megpirult gombóc, erős, halas bukéval. – Mmm, Takojaki…

– Milyen maki?

– Takojaki. Makim nekem van. – Elegánsan felcsippent egyet a takarosan elrendezett falatkák közül, és lassan az ajkához emeli. – A tiéd tésztába sütött polip.

Tony igyekszik nem elzöldülni a csúf tények hallatán. Nincs kedve kipakolni azt a mindent, amit aznap evett – azaz azt a négy bögre kávét és két megégett pirítóst – mialatt ez a tízből tízes, elragadó kis díva itt falatozik vele szemben, megbocsáthatatlanul és szándékosan kihívó módon. Merthogy a sushi fogyasztásához biztos nem tartozik törvényszerűen hozzá, hogy látványosan nyalogassuk a szánk szélét, akár egy jóllakott házimacska…

– Khm. – Hogy férfiasságát bizonyítsa, puszta kézzel megragadja az egyik gombócot, és a szájába dobja. – Oké, tehát, azt kérded, mit szólnék hozzá? Mert hogy semmit. Minden kezdet nehéz.

– Akkor, gyanítom, nincs is értelme tovább bolygatnunk a múltat, nem igaz? – Loki kérdése inkább egy nem is annyira burkolt felszólítás, ami viszont nem igazán hatja meg Tonyt. Nem akarja feldühíteni, sem elüldözni, de vannak dolgok, amikkel feltétlen tisztába akar kerülni, és még az elején le óhajtja tudni ezeket a köröket.

– Na jó. Kagylózz ide. – Loki kérdőn félrebillenti fejét, mire egy, a kontyából kiszabadult, enyhén hullámos hajtincse az arcába rebben. – Őrületesen bejössz már az első pillanattól fogva, de rohadtul nem vagy egyszerű eset. Soha semmit sem mondasz magadról, pedig már lógtunk együtt párszor az utóbbi időben, és hát, ezt nem nagyon lehet így csinálni normális, felnőtt emberek között. – Igyekszik kizárni a tudatából azt a cikket, amit a Google-n talált magukról a minap (Jarvisszal kilistáztatta az összes olyan írást, amiben valaha is megemlítették Loki Laufeyson nevét), amely azt ecsetelte, hogy mekkora egy liliomtipró is ő, hogy negyvenkét évesen rámozdul egy huszonéves srácra.

Ó, szegény, védtelen pára!

– Mintha kissé paranoiás lennél – véli Loki.

– Azt hiszem, megvan rá minden okom. – Tony kedélye elkomorodik, ami nem kerüli el a modell figyelmét. – Az emberben mély nyomot hagy, ha egy terrorista mellbe lövi.

Loki pár másodpercig csak hallgat, pillantása a férfi mellkasára szegeződik, mintha átlátna a megcsúfolt szürke sportzakón és az alatta viselt fehér ingen. Hirtelen előrenyújtja a kezét, és a begombolt zakó „V” alakú beeséséhez nyúlva óvatosan, kutakodón megérinti a helyet, ahol a férfi soha el nem tűnő sebhelyei lapulnak.

– Én nem tervezek semmi ilyesmit, Anthony – leheli, ujjbegyeit könnyeden végigfuttatja a ruhadarab szegélyén. – Balga lépés lenne részemről rálőni egy ilyen ígéretes példányra. Mi értelme lenne, ha más módon is a magamévá tudom tenni?

Tony tarkója kimelegszik, mintha egy vasalót nyomtak volna hozzá.

– Hú. De azért nem is vagy jófiú.

– Ó, én nem mondtam, hogy jófiú vagyok. Csak azt, hogy megválogatom, kinek ártok – tisztázza le Loki, a hangja elmélyül, mintha a hangulatával együtt az egész bensője egy kút fenekére zuhant volna. – A vérszerinti apám bőven rászolgált arra, hogy belecsapjam az ocsmány képét egy kirakatba.

Tony jobb ötletnek érzi betömni a száját egy polipos gombóccal, minthogy erre reflektáljon valamit.

– Uh – köhinti végül. – Az durva.

– Kidobott egy szemeteskukába. – Loki ingerültsége teljesen nyilvánvaló, és nem kevésbé ijesztő. Hívogató ajkai most hevesen reszketnek, állkapcsa megfeszül, melynek köszönhetően még nagyobb hangsúlyt kapnak oly sokat dicsőített arccsontjai. – És ez az ostoba ökör sem ért a szóból! – csattan fel a zsebéhez kapva, ahonnan egy sürgetően rezgő Iphone-t ránt elő. Képernyővel lefelé az asztalra csapja, ezzel megugrasztva Tony tányérját, és döbbent oldalpillantásokra bírva egy fiatal házaspárt, a rajtuk kívüli egyetlen vendégeket.

– Jézus ereje, Loki, megjött? – A válasz egy darabolós-gyilkos nézés. – Na, megpróbálom kitalálni. Megszállott udvarló? Ja, nem, várj, az én vagyok. A főnököd?

– Őt is gyűlölöm, de őt nem mondanám ostobának – szisszen fel a fekete hajú, még sötétebbé váló arckifejezése egyértelmű jelzés Tony számára, hogy bár a témát még lenne hová firtatni, nem érdemes. Nem mintha nem hallott volna már sok szörnyűséget Thanosról: emberkereskedelemben való érdekeltségek, drogügyletek, rémes perverziók, de ezekből nem vont le messzemenő következtetéseket, mert ismeri a média túlzásra és hazudozásra való hajlamát.

– A bátyám. – Loki úgy fordítja fel pórul járt mobilját, mint egy szánakozó erdész egy elhullott állatot. – Vagy ki.

Tony nem kérdez többet. 

2. rész >>

______________________________

*Wannabe boyfriend: (wantto be boyfriend), angol szleng, közösségi oldalakon gyakran használt megnevezés férfiakra, akik nagyon szeretnének valaki romantikus partnerei lenni.