Valami nincs rendben velem

Ez egy ilyen muszáj-elmondanom bejegyzés lesz, mert bár nem erősségem a problémáim meg a kálváriám kifejtése, úgy érzem, van pár dolog, amit el kell mondanom, már csak a blog jövője miatt is. 

Nem szeretek magamról locsogni, erősen dolgozik bennem az "ez meg kit érdekel" ördögöcske, most sem érzem úgy, hogy ennek a bejegyzésnek túl sok létjogosultsága lenne, de valahol mégis. Ez a bejegyzés rövid lesz, őszinte meg összeszedetlen, mert mostanában én magam is rém összeszedetlen vagyok, és igazából nagyon szerencsétlenül áll most a lelkiszénám.

Amikor elindítottam a blogot, én nem gondoltam túl komolyan, egy ismerős unszolására vágtam bele, és nem terveztem hosszú jövőt neki; de aztán jöttetek TI, és megesküszöm, ti, olvasóim (és köztetek azok, akik amellett, hogy olvasóim vagytok, még a barátaimnak is nevezhetlek titeket) vagytok a mindeneim. Rettenetesen egyedül lennék nélkületek, mert a környezetem, nos, nem túl optimális egy magamfajta számára - ebbe nagyon hosszúra nyúlna belemennem, meg amúgy is, sokan küzdenek hasonló problémával közülünk, nem kell, hogy még egy valaki megénekelje, az meg pláne nem kell, hogy én legyek az. 

Ami miatt ez a bejegyzés megszületett, az a mostani állapotom. Úgy érzem, itt elmondhatom, tehát lényeg, mi lényeg, egy-másfél éve súlyosan depressziós voltam, szuicid hajlamokkal, kezelve viszont sohasem voltam, a diagnózisig sikerült csak eljutni - magamat kúráltam mindig is, és hát menthetetlenül visszamaradtak szorongások, pszichés gondok, bármennyire is sikerült kilábalnom az önkínzó-és önpusztító gondolatokból/kényszercselekvésekből. 

Én nem vagyok az a csendben vergődős fajta, aki a végtelenségig nyújtja a saját melodrámáját, szinte már "belekényelmesedve". Talpra akarok állni újból és újból, és fogok is, mert most komolyan - nem csak a rossz létezik ezen a világon. Történtek rossz dolgok, azt hiszem fognak is, és ami miatt most szét vagyok esve, az már egy évtizedes körülmény. Olykor enyhül, olykor durvul, most épp durvult, pont a legrosszabbkor, mert a fejemet sem találom újabban, a sulis hajtás miatt, meg amiatt, hogy a hozzám legközelebb álló emberek nagy része mostanság nagyon elfoglalt, amit megértek, én mindig igyekszem megértő lenni, és elfogadó, és perszehogyvárok, és nincssemmigond, és megoldomvalahogy. Én nem neheztelek senkire sem, és változatlanul megértem, és tudom magamról, hogy nem vagyok mindig jó társaság. Remélem, nincs ilyesmiről szó, csak sjkggpsosafgt, nem tudok mit kezdeni magammal. 

Csak egyszerűen rosszul vagyok, gombóc van a gyomromban és üresség a mellkasomban, és azt sem tudom mi bánt, meg hogy most miért is traktállak titeket ezzel... bár de, azt tudom, azért, mert ez kihat az irodalmamra is, ami per pillanat nem óhajt létezni. Képtelen vagyok írni. Ficet. Akármit. Csak nézem a lapokat és van kedv, van százezernyi ötlet, van ihlet, de nincs erőm. 

Ennek ellenére igyekszem mielőbb frissíteni, csak egy kis türelmet kérek, és ne haragudjatok. 

És nem, azt hiszem, bárhogy próbálkozom, nem fogok tudni cracket írni, vagy bármit, aminek a végén nem akartok eret metélni. Nem direkt csinálom, és nem akarok senkit sem lelombozni igazán, egyszerűen nem megy. Nem tudok boldoggá tenni senkit, sem a valóságban, sem akkor, ha kitalált emberekről van szó. 

ne haragudjatok

ne haragudjatok

ne haragudjatok