Zeneboo(ti)k és Gwen évértékelő szószaporítása

Az év utolsó napján még a vizsgaidőszak hajrájában is illendő összeszednem pár gondolatot, és erről az évről azért van is mit mondani, szerencsére! Emellett pluszként végre kitöltöttem a csodás Leanne által nekem ajándékozott díjat. 

2018-ról

Az utóbbi évek eléggé ritka frissítései és számtalan türelemért esedező bejegyzése után 2018 afféle főnixdala volt a K.A.S.-nak. Ennek közvetlen kiváltója természetesen az, hogy befejeztem a regényemet, az Astridot, ami írói mivoltom egyik legnagyobb teljesítményének tartok mindeddig, hisz közel öt év munkáját zártam le, majdnem hatszáz oldallal. Megszámlálhatatlan munkaóra, kutatómunka (melynek során a legrandomabb dolgokból is kiokosodtam, akár csak egyetlen félmondat kedvéért is, kezdve azzal, hogy mennyibe kerül egy mosógép svéd koronában), sírás, üvöltés, fogcsikorgatás a plot kényszerű, helyenkénti átszerkesztése miatt... Mondanom sem kell, páran már azt is megkérdőjelezték, elkészül-e valaha. De aki jól ismer, tudja, hogy ha beledöglök is, semmit sem hagyok félbe, amiből már tetemesebb mennyiséget megírtam.

2018-ban két kisregény és három novella született a blogon, ebből egy fordítás. Első lépésként tavasszal a Mily rongyos ma a holdfény, uramat is befejeztem, aminek lássuk be, már ideje volt. 

Az egyik kisregény meglepően pozitív visszhangot kiváltott, sok év után ismét megejtett Frostiron és Merengő debütálásom, a Briliáns. Ez az a történet, ami majdnem két évig kushadt a mappáim mélyén 8000 megírt szóval, és bőszen utáltam; aztán gondoltam egyet, és úgy döntöttem, kibővítem, utána pedig megmutatom nektek. Bevallom, kéjes élvezet ezt a történetet írnom, szeretem azt a cinikus hangot, amivel a narráció fut, és rettentően örülök, hogy vevők vagytok a történet vad iróniájára, humorára és az abba ágyazott gyomorforgató kegyetlenségre is. (Yay, Gwen!) Még távolról sincs vége szupermodelleink, megátalkodott antagonistáink és drága milliárdosunk kalandjainak, szóval ők valószínűleg egész 2019-en is végig fognak minket kísérni. Kövessetek Twitteren, szponrozált az Armani, az Uncle Ben's és a Lacroix!

A másik kisregény az original, és szintén fantasztikusan nagy lelkesedéssel megajándékozott A Kökényerdő boszorkánya, aminek utolsó, befejező része immár a következő évre csusszan. Öt év után ez az első önálló történetem, hisz az Astrid mellett nem fogtam bele semmibe, de az agyam azért dolgozott, és tucatnyi komplex történetvázlatot jegyeztem fel. Sloewick falucskájának pokoljárása és Ivy Claimond bosszútörténete egyek voltak ezek közül. Borzasztóan féltem attól, meg tudom-e teremteni a hiteles koratmoszférát, szeretni fogjátok-e a karaktereimet, és azt látnom, hogy igen, végtelen öröm. A történet erősen merít a klasszikus keresztény boszorkánylegendákból, egyszerre dráma és horror; utóbbi okozott pár érdekes pillanatot nekem, mert visszajelzéseitek alapján egészen más-más aspektusokat találtatok olykor félelmetesnek. Oké, mondjuk a lovak lemészárlása és a vérrel borított Grace osztatlan sokksiker volt. 

A történetet jelölték Aranypennára, holott akkor még csak egy fejezete készült el, és később kiemelt is lett a Merengőn. ♥

A három novella közül egy fordítás, a what death feels like; egy saját, a szintén fiók mélyéről előtúrt, édes-bús A patak mossa el, és a szintén merengős kiemelt, majd Aranypenna jelölt Hjälte, ami iránti szeretetetek számomra kész döbbenet.

A finoman szólva se idei, mi több, ezer éves Athanasia pedig dobogós is lett Aranypennán, ami így wtf. És nagyon köszönöm ♥

Feliratkozókban is gyarapodtunk az évben, a blog 89 bejegyzést számlál, nem mellesleg 777 megjegyzésnél tartunk. Erre szavak sincsenek. Továbbra is bátorítok mindenkit, hogy jelezzen vissza nekem, akár csak egy-két szóban, nincs jó, vagy rossz komment (jó páratok súgta már nekem, hogy ilyesféle félelmeitek vannak, meg hogy tőlem magamtól tartotok... drágák ♥). Nem tudom, milyen benyomást kelthetek az éteren át, de a komoly, nem ritkán fennköltre hangolt történeteim ne riasszanak meg, egy kissé mélabús, de fluffy krumpli vagyok.

Zeneboo(ti)k

Címerdalomnak a Volkova Sisters Das Mädel und die Dunkelheit című fantasztikumát választottam. Annyira sötét, drámai, elborult és az én feje tetejére állított világom, hogy huh. 

The darkest-strangest night 

is comin' over

1. Egy könyv, ami tetszett, ugyanakkor nagyon lelombozott

Ilyen nemigen volt, mert - és ez bizonyára nem sok mindenkit fog meglepni - imádom a sötét, tragikus történeteket, sőt, többségében az olyanokra vadászom. Szóval engem ilyen módon lelombozni nehéz.

I watch the ceiling

 cause' he is flyin' over

2. Egy karakter, akiben magadra ismertél 

Laurie Halse-Anderson: Hadd mondjam el! című könyvében Melinda Sordino megszólította a szívemet. Egyes gondolataiban olyan mélységesen magamra ismertem, hogy eleredtek a könnyeim, de ezek a feloldozás könnyei voltak. (A történet egy szörnyű traumát átélt, de arról beszélni képtelen (és úgy általában azóta a beszédet is megtagadó), szülei által elhanyagolt, elsős gimis lányról szól, akit kiközösítenek és gúnyolnak az iskolatársai, mert "fura", és fogalmuk sincs, milyen teherrel ér együtt.) 

The happiest day of my life, 
cause he is comin' over

3. Kedvenc szürkéskék színű borítód (nem kell elolvasott könyvnek lennie) 

Magát a könyvet is imádom.

I cooked a dinner for him 

cause he is flyin' over

                                                                
4. Egy könyv, amit olvastál, de azóta inkább menekülsz előle 

Zrínyi: Szigeti veszedelem. Tejóságosúristen. 

Kleist: Michael Kohlhaas című műve is erős versenyző mondjuk (persze eredetiben, németül, köszi egyetem!) 

I ll wear the best dress of my life 

cause he is comin' over 

5. Egy kedvenc könyv, ami elkergeti a barátaidat (Értsd úgy, hogy megrökönyödnek azon, hogy ezt te ennyire szereted) 

A barátaim nem igazán kapnak sokkot a könyves ízlésemtől, talán mert azzal nem kell olyan face to face szembesülniük, mint a filmessel... Talán Süskind: A parfümje az, amit elég nehezen tudnak hovatenni, hogy miért imádok, amikor egy döglött patkány szagát féloldalon keresztül elemezgetik benne. 

(De aki találkozott már a leírásaimmal, tudja.)

You ' ll be

 somebody 

6. Egy karakter, akiből eleged lett a könyv végére, mert szerinted mindig csak magával foglalkozott 

Philippa Gregory: A Boleyn örökség című művében Howard Kitti, avagy VIII. Henrik ötödik felesége igencsak próbára tudja tenni az ember idegeit, mert egyszerűen ilyen karakter, és a maga nemében zseniális. Nagyon sekélyes és buta, kizárólag az érdekli, mije van, mije lesz, és mennyien csodálják, de mindezt áthatja a gyermeki naivitás is, hogy szegénykének fogalma sincs, milyen életveszélybe sodorta őt a saját családja a plusz kegyekért, és, mint tudvalevő, csúnyán rá is faragott szegény gyerek. (Húsz se volt, amikor lefejezték). 

who will 

set me free 

7. Egy karakter, aki alig hozott önálló döntéseket

A young adult/tinikönyvek jelentős része ilyen főhősöket tartalmaz; önállóságuk nem sok, vagy csak látszatnagylegények, amúgy mindig aszerint ropják, ahogy az aktuális szerelmük elvárja tőlük, vagy ha meg nem, megkapják a kemény kioktatást, aminek behódolnak. Mondanom sem kell, Twilight?  

You ' ll be

 somebody 

8. Egy könyv, amit a média útján ismertél meg, és szerelem volt első látásra. (TV, internet, újság, stb.) 

Neil Gaiman: Északi mitológia. Mármint, NEIL. GAIMAN. ÉSZAKI. MITOLÓGIA.

who will see something

 in me 

9. Egy népszerű könyv a kedvenc műfajodból, ami téged egyáltalán nem érdekel 

Imádom a skandináv krimit, de Jo Nesbø stílusa ha megölnek, sem tud megfogni - egyelőre... végül is, láttunk már karón varjút. (Rád nézek, Gone Girl. Jaj, de szeretlek.)

You ' ll be

 somebody 

10. Egy abszurd borító

 who will 

let my life

11. Egy könyv, ami magával sodort végig, de a végén mégsem úgy értetek partra, ahogy azt te szeretted volna 

David Lagercrantz: Mint az árnyék. Odaadó fanja vagyok Larsson Millenium-sorozatának, és örülnöm kellene, hogy a halála ellenére ez a David nevű úriember folytatta a történetet, és látom, hogy igyekszik a lelkem, meg gyötrelmesen próbálja megeleveníteni az eredeti karaktereket és hangulatot, de nem megy. Ennek ellenére elolvastam mindkét folytatáskötetét, és ebben itt voltak is jó ötletek, némelyiken izgulni is tudtam, de mindet elcsellózta, egy nagy adag sziruppal megfejelve a képletet. Ahj. ._. 

die in me

12. Egy könyv, amit betegen olvastál 

Hm, amire konkrétan emlékszem, az Maggie Stiefvater: Shiverje, hiányoztam a suliból betegség miatt, nagypapám pedig megvette nekem vigaszul. Mondjuk helyenként inkább fokozta a kínjaim, de egynek elment. Anno. 

You ' ll be

 somebody 

13. Egy karakter, aki szerinted túlságosan is rámenős volt 

A YA könyvek határokat nem ismerő, faaantasztikus férfikarakterein túl Joe Goldberg a Te című csodás Caroline Kepnes könyvből. Joe egy zseniális karakter; egy pszichopata stalker, aki az imádott nő után online és real life is leskelődik, és módszeresen kitakarít mindenkit az életéből, aki az ő hódítását akadályozza, mindezt olyan zseniális önigazolással és gondolatvilággal gazdagítva, hogy egyszerűen nem tudod nem bírni ezt a fickót, és néha még szurkolni is neki, pedig nagyon veszélyes, nagyon beteg, és kb. az elaltatás lenne a leghumánusabb eljárás vele szemben. 

who will see

14. Egy karakter, akit egyáltalán nem tudtál sajnálni az író alkotta sorsa miatt

Az előző válaszban említett Te-ből Beck, stalkerünk rajongásának tárgya. A hölgy sem egy ártatlan bárányka, a döntései, gondolkodásmódja olyan szinten felhergeltek, hogy már szinte sajnáltam AZ ELMEBETEG STALKERT, hogy pont ezt a nőt nézte ki. (Ilyen jól játszik az érzelmeiddel a narráció és a karakterrajz, haha). Van pár nagy csavar a perszóna karakterében, és a sorsa, bár kiszámítható, ritkamód satisfying. 

something

in me

Köszönöm még egyszer a díjat Leanne-nek, a kiemelt támogatást a drága Shadownak, Laufreyának, bunny91-nek és Nikinek, de mellettük minden egyes kommentelőnek és némán olvasónak, szavazónak, aki a nagy szüneteim ellenére is velem van ♥
Nagyon boldog új évet kívánok mindnyájatoknak ♥

he is so cute when he is embarassing himself