Üres helyek (IV.)

Ehhez a fejezethez nincs montázsom, vagyis van, csak gagyi (még akkor csinálgattam őket magamnak, amikor íródott a regény).

Egy kellemesebb hangvételű etapban visszatérünk a múltba, Adorján és Veca kapcsolatának alakulásához. 

Üres helyek (III.)

 

III.

Réthavasi gótika

 

Újabb három és fél óra zötykölődés a vonaton, az ülés kopott, az ablak nem zár jól, a gyomromban vasgolyó. Ahogy egyre távolabb és távolabb kerülök Újfehértótól, úgy kezd mind inkább tudatosulni bennem, mire is vállalkoztam, és hogy mennyire egyedül vagyok.

Üres helyek (I.-II.)

Eddigi magnum opus pszichothrillerem, az Üres helyek folyamatos frissítéssel immár elérhetővé vált a blogomon, Wattpadon és Merengőn. A regény pozitív lektorit kapott az Aranymosáson. 

Szendrődiné Veca egy nyári reggelen arra ébredt, hogy a férje nincs mellette. Egy év reménytelen gyász és várakozás után a fiatal tanárnő visszatér férje házába annak titokzatos eltűnése után, hogy kiderítse az igazságot. Azonban az Iringó-hegyi ház minden titkával, buja növényzetével és szivárványszínű penészével a már amúgy is törékeny pszichéjének legsötétebb mélységeibe vezetheti őt.

Vajon mit rejt a megközelíthetetlen padlás és a vakfeketén tátongó pince? Milyen elgyötört hangok suttognak Adorján anyjának réges-rég süket telefonjának túlvégén? 

Bad trip

 

Nyár eleji - és most átdolgozott -, kozmikus horror ujjgyakorlatom. Fogadjátok szeretettel.

Avagy egy bölcsészhallgató egy újfajta varázsgomba kipróbálása közben bepillantást nyer az emberiség teremtésébe.

És iszonyatos.

Láttalak odafent

 

2021-ben megjelent novellám, ami az előző példáját követve helyet kap itt, a bázison is.

Misztikus és rejtélyes, hasonlóan szürreális és weird néhol, mint akár a Már nincs messze vagy az Üres helyek; az Aranyrög pályázaton kiemelt lett. :)

Egy Szabadbattyán melletti tanyáról egy kétségbeesett anya riasztja a hatóságokat, azzal, hogy exférje és két kislánya nyomtalanul eltűnt. Balsai Petra olyasféle állításokkal áll elő, amiket bárki a puszta sokknak tudna be, aki józan ésszel gondolkozik, azonban a helyszínre kiérkező őrnagy egy pont után kénytelen számításba venni, hogy a Mángorló-tanya végében álló, villámsújtotta tölgyfa és lerombolt lombház, továbbá minden, ami itt történt, túlmutat a sémákon és magán a valóságon is.

Már nincs messze

 

Novella 2019-ből, megjelent a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosás oldalán.

A jelenlegi lélektani-szürreális stílusom egyik első mérföldmunkája.

Stefi és legjobb barátja, Lujza a középiskola befejezése után rejtélyes utazásra indulnak a valóság és a tudatalatti határán. Nem tudják pontosan, mit fognak találni az útjuk végén, de egyvalami biztos: végig kell menniük rajta.

8tracks playlist

Hírek

 

Hosszú fontolgatás után, hogy mi is legyen, evezzek-e tovább ezen a hajón, csak immár teljesen más vizeken, vagy alapítsak egy másik oldalt, úgy döntöttem, a KAS marad. Hamarosan elkezdtem felrakni azokat az original munkáimat, amik itt eddig nem láttak napvilágot, és az Üres helyekről, két éven át dédelgetett, csiszolgatott kis regényemről is szó lesz.

Említett regény jelenleg lektori szakaszba került a Könyvmolyképző Kiadó Aranymosásán, itt olvashatjátok el az első fejezetét. ♥

Mint fanfiction blog, a KAS nem üzemel tovább, viszont én, mint író, továbbra is itt vagyok, alkotok, és várlak titeket a közös utazásainkra.

Minden tartalom elérhető marad, megtaláljátok őket a fedélközben. Egy igazi kis látlelet ez a hely a fejlődésemről, közel tíz évre visszemenően, és a fanfictionjeim voltak az első olyan alkotásaim, amik nyilvánosságot kaptak. Ezt nem volna illő a sufniba zárnom, sem pedig korrekt azokkal, akik szerették őket. 

Hamarosan jövök az első novellával, és akkor átvágom a nagy piros szalagot, kezdődnek az új idők! ♥ 

Feltört Facebook, új oldal

Sziasztok!

Gyors bejelentés: sajnos feltörték a személyes Facebook fiókomat, így a Kenaz oldal is ment a levesbe.

Újat hoztam létre, amihez csatlakozva továbbra is követhetitek a KAS frissítéseit, agymenéseimet, és minden megszokottat.

KATT

Kenaz nem GwenPage

 

Az első cikk, az első lépcsőfok az aktivitás felé.

Bár a cím nem ezt sugallja, nem kimondottan csak magamról szeretnék mesélni ebben a bejegyzésben, mert a téma sokkal inkább olyasmi, ami sokunkat, mi több, mindnyájunkat érint.

A változás.

Én nem vagyok rajongója.

Designváltás

 

Ugye, hogy ugye?

Két dologra is mondom ezt, az egyik kézenfekvő: te jó ég, újjászülettünk! Az új küllem egy az egyben Leah Hope Eastbrook tehetségét és hozzáértését dicséri, akinek itt is szeretném megköszönni a KAS-ba fektetett munkáját. 

Nem csak a szebb külcsín szempontjából jelentős ez a változás. Őszinte szívből szeretnék visszatérni, és aktívabban posztolni (az nagyjából kizárt, hogy a több évvel ezelőtti tendenciát produkáljam, de a jelenlegi tetszhalott állapotot mindenképp fel akarom oldani). Visszatartó erő volt, hogy a blog régi megjelenése nagyon a middle-and late kamaszkori énemet tükrözte, nem azt, aki most vagyok. Az ízlésem, stílusom, kifejezésmódom nem csak az írásaimban, hanem az élet más területén is erős változáson mentek keresztül, és a jelenlegi küllem, szinkronban az írói nevem változásával most már igazán közel állnak hozzám, azt tudom mondani, ez vagyok én, és végre otthon érzem magamat a saját blogomon.

Ahogy láthatjátok, a blog tartalmában is változott, a modulok, oldalak is szerkesztés alatt állnak, ez a folyamat még tart. Szeretném tökéletesen a jelenlegi írói személyiségemre, Kenazra formálni a blogot, magamért is, és értetek is, hogy tényleg azt tükrözze a KAS, aki most vagyok, és ami most várható tőlem, hisz alighanem olvasgatni jártok erre a legtöbben.

Milyen formában is tervezem újraindítani a posztolást?

• Mindenekelőtt lesz egy rövid cikk arról, miket és milyen stílusban alkotok mostanság. Fontosnak érzem ezt, mert meglehetősen más, mint eddig, talán A Kökényerdő boszorkánya és a Bogáncsszoknya még ide tartozik, tehát nem valami földrengető zsánerváltásról van itt szó (nem, sajnos nem kezdtem bizarro novellákat írni ellenzéki politikusokat gyilkoló intergalaktikus poloskaemberekről, hiánypótló lenne). 
• Szentelek egy posztot a készülő regényemnek. A többit majd ott.
• Tervezgetek egy cikksorozatot egy bizonyos karakter archetípusról, ami az utóbbi években visszatérő elem nálam, az érdeklődésem középpontjában áll. Ez elsősorban önelemző megmozdulás lesz, de úgy igyekszem megírni majd őket, hogy az adott írások ismerete nélkül is érthetőek legyenek, a megjelenített és felmerülő pszichológiai, szociális kérdésekről fennakadás nélkül lehessen beszélgetést indítani. 
• Természetesen folytatódik az Astrid feltöltése is. Nem állítom, hogy olyan hihetetlenül büszke vagyok arra a regényre, de sok-sok év munkája áll benne, és az írói fejlődésem jelentős mérföldköve. Nem szeretném a fiókban hagyni, és a visszajelzések azt mutatják, van is rá érdeklődés. 
• Novellák, illetve folytatásos kisregények felkerülése is várható, ihlettől függően.
• Jogos kérdés: fanfictionok? Nos, erről majd az első pontban megemlített cikk keretében fogok részletesebben beszámolni nektek. :)

Találkozunk hamarosan ♥

Névváltozás

Nagyon sok ideje váratott magára ez a lépés, noha már egy ideje ezen a néven osztottam meg a szösszeimet, vagy a gondolataimat.

A név mögött ugyanaz marad, aki eddig volt - ugyanaz az irodalom és szellemiség. A névváltozás oka egyszerű: a GwenPage egy egykori fórumos nevem, de nincs jelentősége számomra, és különösen nincs mondanivalója az ars poeticámról, rólam. 

A Kenaz, vagy Kauna(n) a régi Futhark rúnák egyike, a "K" betű megfelelője, jelentése fáklya, egyszersmind fekély; kétarcúsága, a "fényvetés az iszonyatra", a megvilágosodás, tudás, inspiráció és kreativitás magába foglal mindent, amiről az írásaim szólni kívánnak. 

Mostanában elég inaktív voltam (még ha a regényem folyamatosan íródott is), hogy most léptem meg ezt, egyfajta ígéret is a magam és a jelenlevők irányába, hogy lesz valami mocorgás a következő időkben.

Skol! 

- Kenaz

Astrid XIV./1.

 

Újabb Astrid fejezet, meg szégyen a részemről, mert még a regényemet sem nagyon írogattam az elmúlt hetekben. Szeretném, hogy változzon ez a helyzet, szóval, remélhetőleg előbb-utóbb előrukkolok valami vadiújjal, nyammognivalóval (és esküszöm, a Briliánst is szeretném még az életben folytatni.)

A fejezetről: kicsit elmélyedősebb, beszélgetősebb rész, ahol Noak és Kerstin kapcsolata kerül előtérbe - hogy aztán minden földcsuszamlásként induljon meg a pokol felé.

Astrid XIII./2.

Kerstin és Noak folytatják utukat Észak-Svédország hideg, hóval befútt vidékein, ezúttal Harnösandba, az Astrid-ügy egy újabb alakjának nyomában járva. Fény világlik az alagút végén, ugyanakkor sohasem lehetnek biztosak benne, hogy nem csupán délibáb - és ez Kerstin életének sok más aspektusára is igaz.

És vajon mi történt pontosan ott a brännkyrkagatani lakásban, Astrid eltűnésének éjjelén?

"– Meg kell értenie… nem volt más választásom.

– Nem kell megértenem semmit. Ez csak egy a lehetőségeim közül." 

Astrid XIII./1

 

Új fejezet, új fejlemények, és mindenkelőtt új helyszínek; hőseink az előző rész végén a nyakukba vették Svédországot, hogy fényt derítsenek néhány évtizedes kérdésre.

Maguk sem tudják, mit találnak a vizekkel körülvett városok, havas, csendes falucskák, komor erdők és a saját szívük mélyén.

Astrid XII.

A csúnya függővég után be is esnék a következő fejezettel, ahol amellett, hogy Kerstin sajátos módokon igyekszik megbizonyosodni bizonyos feltételezéseiről, belső vizsgálatot is elrendelnek a kapitányságon belül. Jó olvasást! 

Astrid XI.

Nincs sok újság - csak nyomozunk tovább!

Avagy meghoztam a tizenegyedik fejezetet, ahol mint egy tisztességes sorozatepizódban, nagy viták és békülések várhatók, na meg repkedő mínuszok és egy jó pohár termoszos kávé.

Astrid X./2

Ahogy ígértem, megérkeztem, vagyis megérkeztünk a svédekkel, a csúnyán, de okkal félbemetszett tizedik fejezet második felével. Tilda Jönsson kijelentése egy kisebb sokk erejével bír Kerstinre és Noakra, hát még az, amit ezután hallanak. Az egész ügy teljesen új megvilágításba kerül, Kerstin pedig, ha lehet, még elszántabbá válik, ugyanakkor a csatározások sora szkeptikus kollégáival továbbra sem ér véget.

Astrid X./1

Jelentem, múltkor elcsellóztam, nem a kilencedik, hanem a tizedik rész a cefet hosszú, szóval ehhez mérten ezt törtem félbe.

És megemberelve magam sietve hoztam.

A fejezetről röviden: Lovisa előkeríti édesapja kincset érő noteszét, amiben olyan információk lapulnak, melyek száznyolcvan fokos fordulatot hoznak az eleve is szerteágazó és izzasztó nyomozásba. Noak és Kerstin úgy döntenek, jobb alkalom nem is kínálkozhatna Astrid emberkerülő és rideg anyjának meglátogatására, aki talán sokkal többet tud annál, mint bárki is gondolná róla.

"– De hát akkor is… – fintorgott Ellinor szörnyülködve. – Hogy tehet ilyet egy nő egy másikkal?

Úgy néztem rá, mintha nem két, hanem két évtizedes korkülönbség lenne kettőnk közt.

– Nem a kromoszómakombinációtól függ, mennyi kegyetlenség lakozik valakiben."

Astrid IX.

Üdv, hajósok!

Na megérkeztem, és most már, hogy áteveztem a szigorlatok, vizsgák és miegyebek dühöngő hullámain, gyakoribb frissítések várhatók. Sajnos nagyon nehéz időszak áll a hátam mögött, nem csak az egyetem és úgy amblokk a saját létezésem nem ritka agóniája miatt; borzalmas veszteség ért, sajnos azon emberek egyike, akiket a világon legjobban szeretek, távozott az élők sorából.

Ezt nem kifogásnak szánom, de szerettem volna leírni itt, ha már hosszú évek óta vetem erre a virtuális felületre a fejemben zajgó mindenséget.

Lesz majd egy sztélé-poszt, ez még nem az. Csak az Astrid soron következő fejezete.

Jó olvasást ♥

Bogáncsszoknya

Well, a szigorlatok, vizsgák, tehát lényegében az imádott egyetem ördöngös intselkedésinek köszönhetően nem volt alkalmam egy árva betűt sem papírra vetni az elmúlt másfél hónapban. But! Elérkezettnek látom az időt arra, hogy feldobjam ezt a pangó időszakot a Bogáncsszoknyával, amit még nyár végén írtam, és egy nyúlfarknyi kis novella, amiben visszaszárnyaltam egy tizenkilencedik század eleji magyar falucskába.

A történet röviden: Vánkai Manyi húga, a megzabolázhatatlan kis Julcsi megesett egy katonától - nincs is min csodálkozni, mindig is korhely volt, de így már végképp nincs maradása határmenti falujukban. A helyét és szerepét mintaszerűen ismerő Manyi rászánja magát a szabályok áthágására, hogy az éj leple alatt elkísérhesse húgát a határhoz, nem is sejtve, hogy az odáig vezető út számára sorsdöntőbb lesz, mint mindent hátrahagyó testévérének.

Minden kedves olvasómnak nagyon boldog új évet kívánok! ♥